A jövő. 🙂
fotóblogot akarok csinálni. Persze a legjobbkor, így esküvő, államvizsga, egyebek előtt, de ha most támadt az ötlet, s mostanra van már annyi képem, amikkel érdemes lenne belevágni…
Most ötleteket, design-t vadászok magamnak. Valami ütőset szeretnék összehozni.
Most rendeltem egy carbonara spagettit. Asszony osztálykirándul. A hűtő üres. Marad az Internet…
infó:
Ez az a film, amit, amikor betettem a DVD lejátszóba, nem tudtam, mit várjak. Sok mindent olvastam róla, s ugyebár elég sok Oscar díjat zsebelt be a legutóbbi gálán.
A film képi világa, vágás, rendezés tényleg nagyon jó. Morgan Freeman, s Clint Eastwood szerintem nagyon jó, azonban Hilary Swank, a millió dolláros bébi szerintem nem olyan egetverően fantasztikus. Ha rajtam múlott volna, ő ezért a szerepért nem kapott volna szobrocskát.
A film tartalma egy újabb regény érne. Eutanázia, ugyebár, erről szól a film. A box, meg női box, egyebek, nagyon szép körítés a téma köré. Clint Eastwood tökéletesen építette fel a filmet. Igyekezett bemutatni a kérdés minden aspektusát, s már-már mi is kihúznánk a végén azt a dugót a falból. A film sajnos ezt sugallja. Azonban mi történik utána?
Az én kérdésem mindigis az volt, hogy szabad-e mesterségesen életben tartani valakit? A ,,megöléssel” nem értek egyet. Ma már életben tudunk tartani öntudatlan, magatehetetlen embereket, akik egyébként nem maradnának életben. A természetes szelekcióba szólunk bele. Életképtelen egyedek maradnak életben, s öröklődnek tovább.
Jajj, de elkanyarodtam a filmtől. Nos, érdekes film, érdekes téma. Az orr helyrerántása meg a tipikus ,,felszisszenős” jelenet. Moziban biztos vicces lehetett a közönség.
infók:
9/10
A Ray nem az a film, amit az ember néz, s végig halálra izgulja magát. Nem is ez volt a készítők célja. A Ray az a film, amit az ember néz, s gyönyörködik a zenében, egyik ámulatból a másikba esik a fantasztikus színészi játékon, s élvezi a filmet.
Amellett, hogy a film bemutatja Ray Charles életét, egy ,,tanulságos film”. Ne dgogozz, s ne kefélj félre létesíts házasságon kívüli kapcsolatot!…
Ezek a tanulságok egy vak ember életén keresztül tárulnak elénk. Persze soha nem volt kötelező más kárán tanulni, de lehet.
infó:
9,5/10
Ja, a port.hu -t lecseréltem a cinematrix-ra. A port.hu borzasztó hosszú linkeket ad, de nem ez a legnagyobb baj vele. Nagyon sok film nincs fenn az oldalon, illetve a leírás jobban tetszik nekem a cinematrix-on.
Pázmándon voltunk ma (itt van telkünk). A család nagyja képviseltette magát. Fotók, beszámoló holnap.
Igen, a címbeli domain él, virul, jól érzi magát, s az enyém! 🙂 A nagy rohanás az integrityhez mégse kellett. (a számlán elírták, s kobak.hu szerepelt, amit a kereső bt már bejegyzett, s ezt akartam tisztázni. Azonban nem kellett, mert így is bejegyezték).
Nos, akkor aki még nem vette észre. Mostantól a kobak.org maga a blog. Az ultimate.hu pedig marad, ami eddig volt. Majd meglátjuk, mit csinálok vele. 🙂
Miért hirtelen a ,,váltás”?
Nemrégen kaptam egy levelet:
Tisztelt domain tulajdonos ————–.
Cégünk 1996-ban védjegyi oltalom alá helyezte az ULTIMATE szót és logót
Lajstromszám:147810
Ügyszám:M9603537Most szeretne cégünk saját céges honlapot készíteni, de tudomásunk szerint a
ultimate.hu domain ön regisztráltatta 2004-06-08.án.Mivel a védjegy dekralálása 8 évvel korábban megtörtént így kérjük az ön álltal regisztrált
ultimate.hu domain felszabadítását részünkre.Várjuk mielöbbi válaszát
Köszönettel ————– ügyintéző.
Persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnne az ultimate.hu, sőt… de a jobb félni, mint megijedni stratégiát követve a biztonság kedvéért bejegyeztem a kobak.org -ot! 🙂
Nos, újra itt! 🙂 Gondolom már mindenkinek hiányzott, hogy végre írjak…
Leugrottam Ceglédre egy winchesterért (na, nem a lövöldözős változatot, hanem egy békés 2,5″ -os darabot).
Már leolvadt rólam minden a vonaton hazafele, s örültem, hogy végre beértünk a Nyugatiba. Innen első utam a Lehel tér fele irányult, ott is az Integrity volt a cél. Már át is vergődtem a westend cicicenteren, amikor kaptam egy telefont, hogy akkor jövök-e, s egyáltalán hol vagyok. Mire eszembe jutott, hogy bemutató van egy iskolában, s azt beszéltük, hogy ha tudok, akkor megyek. Mikor megtudtam, hogy 5(!) ember van csak ott, akkor indult a big run.
Integrityt napoltam, s átrohantam a metróhoz. Árpád híd, onnan irány haza, frisbee cucc, göri, azt’ rajt! Nővér utca. Ennyit jegyeztem meg, meg, hogy iskola. Gondoltam nem lesz több iskola azon a környéken. Palm kis térképén meg is néztem, nincs az messze, légvonalban 2,5 mérföldet írt. (tudom, kis butus, de nem tud kilóméterben számolni). Erre gondoltam, semmi értelme lemászni a metróba, aztán felmászni, végig nyomom a házak közt, s ott leszek pillanatok alatt.
Ha pillanatok alatt nem is, de viszonylag hamar oda is értem, a fél XIII. kerület kikérdezése után, hogy mikor merre kanyarodjak. Ott, remegő lábbal váltottam cipőre, s nyomtuk a frisbee-t. Betonon, forróságban, leizzadva, de jó volt.
A helyi gyerkőcök is beálltak, s lelkesen játszottak. A dobásaik között volt egy-két homály, de kinek nem volt az elején!
Ezután békésen hazagurultam, s rájöttem, hogy jó helyen van ez a lakás. Nincs sok zöld, meg egészséges környék, panel, s nincs kert, stb. de mindenhova el lehet jutni görivel, vagy gyalog. S ez jó. 🙂
Tegnaptól ,,új” lakásban lakom/lakunk. Ma délelőttömet lakberendezéssel, s nagy takarítással töltöm. Jó móka. 🙂
Haladunk…lassan, de biztosan lakás lesz ebből. NET már van. A többi majd jön magától. 🙂
Najó, tudom, hogy nem az a legfontosabb, de azért kell. (különben hogyan blogolnék innen?) Szóval itt ülök most éppen egy kupac szemét, selejtezni való cumó tetején, egy rakás doboz és táska társaságában. A gépből szól a zene, amit néha nem hallok a porszívó zajától, de nem baj. Saját önnálló lakás. Panel is, büdös is, meg egy picit koszos, de a mienk. 🙂
Majd teszek fel fényképeket. (most már tényleg) .
Ja, van egy pár bútor, amiket az előző tulaj hagyott itt. Nem kell valakinek???? Nekünk nem kell, s szívesen megszabadulnánk tőlük. Kidobni viszont nincs szívünk.
Megyek vissza porszívózni, meg rendett tenni… Zsófi lehet, hogy beugrik ma tanítás után, s jó volna, ha rend (az biztos nem, de valami arra emlékeztető) fogadná.
Egy gyönyörű nap, napsütés, hajnali kelés, indulás. 9 órakor találkoztunk az Osztyapenkó mellett a Profi áruház parkolójában. Fifty már ott várt 9 előtt öt perccel, mikor megérkeztem a gépjárművel. Barbara is megérkezett, míg én reggelimet vásároltam az említett boltban.
Hármasban (!) indultunk neki az autópályának. Negyed 11 körül a polgármesterasszony átnyújtotta a kulcsokat, s kezdődött a döglés, melegítés, dobálás. Ekkor még csak a Winona Raiders volt ott. Velük játszanak Fiftyék, s most én is velük nyomtam.
Bemelegítettünk, dobálgattunk, csináltunk drilleket. Közben megérkezett a FUJ, s szépen lassan szivárgott be az Upsa, s a Storm.
Ezután felkerült a pálya, s kezdődtek a meccsek. Mindenki, mindenki ellen játszott. Jól elfáradtunk, jól lesültünk, s nagyon jól éreztük magunkat. Remélem lesz még ilyen!
Ja, fotókat nem csináltam, mert 11-18 óráig folyamatosan játszottunk, dobáltunk. Eközben nem volt időm fényképezni.