Van-e értelme blogot írni amikor itt az AI? Nem, de…
Nem, mert…
- ha megnézem a látogatószámot, az drasztikusan csökkent a blogon. A Google pl. kattintás nélkül odaadja a tartalmat a Gemini segítségével, miért kattintana bárki az oldalra, hogy ugyanazt lássa még egy kattintás után. Itt a nagy nyelvi modellek megjelenése kb 60%-os visszaesést jelent látogatószámban.
- erőfeszítés, betett energia megírni 1-1 bejegyzést és hát minek, amikor hasonlót az AI is tud írni szinte 0 befektetett energiával.
- a blogok olyan 20. századi maradványok és most már reeleket kell csinálni, az emberek nem olvasnak.
De van, mert…
- blogot azért írok, mert valamit meg akarok osztani. Pl. most a gondolataimat arról, miért ültem épp le a billentyűzet elé, s gondoltam, bepötyögöm ezt a néhány gondolatot.
- mert az AI korában azt érzem egyre nagyobb lesz az igény az emberi gondolatokra. Az ami emberi, olyan lesz, mint a kézműves dolgok. Értékesebb, mert tudom mi van benne, mert tudom, hogy ember csinálta, értékelem a beletett energiát. Vagy csak én ezzel nyugtatom régimódi boomer énemet, hogy van értelme még fenntartani ezt az oldalt.
- Olvasni jó. És szükséges is. Írni is jó. És hasznos is.
Az utóbbi néhány évben rengeteg tanárképzést tartottam, számtalan konferencián adtam elő. És az a tapasztalat, hogy szükség van a lelassulásra, szükség van a megértésre, a megemésztésre.
A világ felgyorsult, még egy kicsit felgyorsult. Amikor kapkodunk, nincs időnk megemészteni a dolgokat, mert már itt a következő. 10 mp-es reeleket nézünk, de azokat is pörgetjük inkább csak, s közben azt se tudjuk mi történt körülöttünk. Szükségünk van megállásra. Szükségünk van arra, hogy felfogjuk mi zajlik körülöttünk.
Amikor leültem megírni ezt a bejegyzést, időt kellet rászánjak. És ez jó. És nem ez lesz az első bejegyzés, ami lehet, hogy draft (piszkozat) állapotban marad és soha nem fogja senki elolvasni, de nekem jó, hogy leültem, s rendeztem a gondolataimat.
Gyors Google keresés és megtaláltam ezt az ikonikus képet, amikor a hvg akkori goldenblog díjátadóján beszélgettünk, hogy a blogok halottak-e vagy sem. Már nem tudom mire jutottunk, de az esemény után nem töröltem a blogom, így talán nem arra, hogy teljesen halottak.
A blog egy napló. A neve is innen származik, weblog. És jó néha leülni és rendezni a gondolatainkat. Erre a napló egy kiváló megoldás. Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre több olyan napló (journal-nak nevezett, ez már nem blog) alkalmazás jelent meg, ahol magunknak tudunk írni naplót. Nem a publikálás, az online megosztás a kimenet.
Írjatok blogot, írjatok naplót! Publikáljátok vagy sem, megmarad egy füzetben a padláson vagy kitörlitek megírás után? Mindegy. Jót tesz az embernek, ha ki tudja írni a gondolatait. Tanul belőle az AI? Persze. Elveheti tőlünk? Nem. A látogatók visszaestek, de az írásaim az enyémek. Ha meg tanul belőle az AI is, legyen jó neki. 🙂
A bejegyzéshez nem használtam AI-t, de a borítóképet a Gemini csinálta a bejegyzés tartalma alapján. (most már ezt is megtanulta)
