Category: blog

  • lightroom

    Az egész lightroom mizériával Gabánál találkoztam. Amikor olvastam róla nála, akkor még nem nagyon érdekelt. Persze valahol a tudatalattimban biztosan elraktározódott. Az iPhoto kellemes kis program, de ha már elegendően sok kép van a libraryban, akkor igencsak belassúl és néha szükség van egyéb képszerkesztő programok segítségül hívására a sikerhez. Jó volna ha lenne egy program, ami minden szükséges dolgot egyben tudna. Van benne egy-két nagyon hasznos dolog, mint a naptár/könyv készítési lehetőség, amik kiváló ajándékok lehetnek, ezek azonban nem olyan funkciók, amit az ember naponta használ.

    Tehát adott volt a kérdés, hogy tovább a ’08-as termékcsaládra, vagy Aperture, vagy lightroom. A ’08-tól zsoltu gyorsan elriasztott, hogy az iMovie használhatatlan. Itt egyébként a ’06-os verzió szerintem teljesen jó. Az én igényeimnek legalábbis maximálisan megfelel. A verseny tehát a két nagy fényképkezelő program között folytatódott.

    Az Aperture nekem picit túl komplikált kezelőfelületével eleve hátrányból indúlt. Így a lightroom 30 napos próbaverziója gyorsn fel is került a gépre. Képeket beimportáltam, s elkezdtem vele játszani. Egyik ámulatból a másikba estem, s rájöttem, hogy ez nekem kell. Persze megszámlálhatatlan helyen utánaolvastam, összehasonlítgatásokat böngésztem, majd az egyébként már eldöntött kérdésben még inkább megbizonyosodtam. Az ára nem épp barátságos, az utóbbi időben vagy ingyenes progikat használok, vagy ha nincs freeware/donationware az adott témára, akkor megveszem. Dilemma adott volt, vissza az iPhotohoz, vagy hack.

    Ekkor segített, hogy az iskolában találtam egy katalógust, mely az adobe oktatás licencét reklámozta. Körülnéztem az oldalon, megtaláltam a forgalmazók közt az almáriumot, írtam nekik, majd megrendeltem tőlük a lightroom edu változatát (ráadásul most még őszi szünet akció is volt). Hosszas levélváltás, várakozás után pénteken elmehettem a személyes licencemért.

    Így már én is boldog lightroom felhasználó vagyok.

  • én is fotóztam…

    néha-néha kezembe akad a fényképezőgépem, meg a videokamera is. A videokamerás kalandozásaimról a viddleren találhattok nyomokat, a fotóimat az újraélesztett fotolog.hu oldalam tartalmazza.

  • bulifotók

    Bori 1 éves buliján készültek az alábbi képek. A képek készítője Dénes György. Köszönet értük.

    Zso + Bori

    csalad

    gyerkocok

  • Demeter Galéria

    Nemcsak feladatokat fordítgatunk, hanem egyéb munkák is segítenek abban, hogy ne unatkozzak délutánonként.
    Az Estiskola mellett, a Demeter Galéria indult világhódító útjára nem is olyan régen. A galériáról bővebben Hegyi Zsoltnál olvashattok. Zsolt és Balla Demeter híres fotográfusok és festők műveiből készít kiállításokat.

    Ha esetleg nincs időtök múzeumba járni, érdemes figyelemmel kisérni ezeket a virtuális kiállításokat.

  • dqime

    A dqime (Developing Quality in Mathematics Education in a European Context) projekt egy izgalmas új színfoltja lehet majd a magyar matematikaoktatásnak. Nem csak a magyarnak, hanem az egész európainak, ugyanis itt Európa számos országának matematika tanárai dugták össze a fejüket a közös cél érdekében. A cél pedig a matematika tanítás minőségének javítása.

    Az oldalra ha ellátogattok, akkor jelenleg csak angol nyelvű feladatokat találtok. Tudom azok is .doc formátumban, amivel nem értek egyet, de ez egy másik kérdés. Az informatikai megvalósítást most tegyük félre (volna pár ötletem pedig)!

    Nos, a sok angol nyelvű feladatot böngészve látható, hogy szinte mind egytől egyig igyekszik a való életet alapul venni, s egy valós probléma által felvetett kérdéseket megtárgyalni. A kérdések megválaszolásához azonban a matematika segítségül hívására van szükség. Ez a lényeg. Ezt kellene nekünk matematika tanároknak az iskolában megtanítani. Az élet tele van olyan helyzetekkel, problémákkal, ahol a matematika használható, ahol a logikus gondolkodás, algoritmusok gyártása, használata sokat segíthet(ne).

    Sajnos az iskolában sok diáknak elmegy a kedve a matematikától, mert az túl elvont, értelmetlen, felesleges. Az ilyen diákok, későbbi felnőttek általában nem hajlandóak elfogadni, hogy a matematika lehet jó is. Tőlük hallom vissza fogadó órákon, hogy ő sose értette a matekot, nem is szerette, biztosan ezt örökölte a gyermeke is.
    Pedig hány olyan szituációval kerülünk szembe, amikor a matematika használata oly kézenfekvő (lenne). Hogy csak párat említsek:

    Buszokon ma már nem a hagyományos lyukasztó van, de régebben a dolog működött: Takarékos és türelmes utas vajon hány buszjegyet kellett, hogy magával hordjon/kilyukasszon, hogy az összes létező kombinációra fel legyen készülve? Megéri? Drágább, mint egy bérlet?
    Megéri-e lottózni? Esetleg a hatos lottó jobban kifizetődő, mint az 5-ös? Mi a helyzet a skandinávval, s az összes többi szerencsejátékkal? Van-e nyerő stratégia a roulette-ben? Folytathatnánk a sort nagyon hosszan, s akkor csak a legkézenfekvőbb kérdések merültek fel.

    Tudom, hogy a matematika nem csak ilyen feladatokból áll. A fentihez hasonló feladatok megoldásához szükséges matematikai apparátust meg kell tanítani, s ezek nem annyira érdekes órákat eredményeznek. Azonban ezeket is fel lehet sokszor dobni, ha esetleg egy nehezebb problémával indítunk, s megbeszéljük, hogy a megoldáshoz szükséges dolgokat először megtanuljuk.

    A projekt feladatai hamarosan magyarul is elérhetők lesznek (ebbe pl. nekünk is van egy kis részünk). Itt a fenti kérdésekhez hasonló, sokszor azért annál egyszerűbb feladat található. Akit érint (középiskolás), annak érdemes esetleg majd megmutani a matek tanároknak is, hátha kedvet kap egy-két ehhez hasonló feladatot is megoldani Veletek órán.

    A végére azért illik ide írnom, hogy messze nem vagyok annyira jó tanár, mint szeretnék lenni. Az én óráim is sokszor unalmasak, s sok esetben maradok a “hagyományos feladatoknál”. Persze igyekszem bevinni egyre több való életbeli problémát (is).

  • 1 év

    Bori mategnap volt 1 éves. Hihetetlen. 1 év úgy telt el, hogy észre se vettük. Persze már elépzelni se tudom milyen lenne nélküle. Nem is akarom.

    Egy év, több, mint 700 óra alváshiány, megszámlálhatatlan mosoly, s pillanat, amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. Jó ketten, csodálatos dolog a házasság, de itt abszolút igaz, hogy a több jobb. Egy éve még csak egy pár voltunk, akik gyereket várnak, mostanra kis család lettünk.

    Vannak, voltak nehezebb pillanatok, büdös és büdösebb pelusok, néha nehezebben megy az etetés, s van, amikor nem alszik el Bori azonnal. Ezek hozzátartoznak már kis családunk hétköznapjaihoz. Amikor ébred, ránk mosolyog, nem tudja éppen merre van előre, s merre hátra, átölel, megsimogat, puszit ad (ez még nem tökéletes, de majd az lesz), s amikor megharap, mind-mind fantasztikus pillanatok. Mindig vannak célok, amiket megpróbálunk elérni, megtanultunk forogni, enni, gügyögni, tapsolni, csipicsipcsókát mutatni, integetni, s most járni próbálunk. Igen, próbálunk. Nekünk ugyanúgy feladatunk megmutatni Borinak, segíteni Őt benne.

    És akkor egy ismert, de talán már elfeledett kép. Így kezdődött, ekkor még fel se fogtam, mi is történik:

    Ez pedig pár napja készült:
    Bori 1 eves

    Boldog születésnapot Törpe!

  • css csoportok

    CSS tanulmányainkat folytatandó, egy újabb felfedezésemet osztom meg Veletek. Mint már említettem, css szerkesztésre a csseditet használom.
    Nem tudom, hogy az alábbi mutatvány más css buherátorban is működik (biztosan), de csseditben biztosan szebbé, s áttekinthetőbbé tehető egy oldal hosszú css kódja.

    Eddig minden különböző kódrészletet kommentekkel választottam el egymástól, pl. /* header */. Ha ehelyett a /* @group header */ kóddal indítunk, s a /* @end */ fejezi be az adott szakaszt, akkor azok a csseditben kis legördíthető egységeket alkotnak számunkra. Pl.:
    [source:css]
    /* @group header */
    #header {
    width: 700px;
    height: 100px;
    margin: 0 auto;
    }
    /* @end */
    [/source]

    Ha nem lettem volna fentebb érthető, itt egy screencast a folyamatról.

    Az eredmény pedig itt látható:
    cssedit eredmeny

  • css reset

    Ha valaki dolgozott már css-el, akkor tudja, hogy néha gondot okozhatnak a default beállítások. Az oldalaknak van előre megadott margója, felsorolások eleve beljebb kezdődnek stb.

    Valószínűleg hasonló gondolatok indították Eriket arra, hogy megcsinálta a css nullázó kódját. Íme:

    html, body, div, span, applet, object, iframe,
    h1, h2, h3, h4, h5, h6, p, blockquote, pre,
    a, abbr, acronym, address, big, cite, code,
    del, dfn, em, font, img, ins, kbd, q, s, samp,
    small, strike, strong, sub, sup, tt, var,
    dl, dt, dd, ol, ul, li,
    fieldset, form, label, legend,
    table, caption, tbody, tfoot, thead, tr, th, td {
    margin: 0;
    padding: 0;
    border: 0;
    outline: 0;
    font-weight: inherit;
    font-style: inherit;
    font-size: 100%;
    font-family: inherit;
    vertical-align: baseline;
    }
    /* remember to define focus styles! */
    :focus {
    outline: 0;
    }
    body {
    line-height: 1;
    color: black;
    background: white;
    }
    ol, ul {
    list-style: none;
    }
    /* tables still need 'cellspacing="0"' in the markup */
    table {
    border-collapse: separate;
    border-spacing: 0;
    }
    caption, th, td {
    text-align: left;
    font-weight: normal;
    }
    blockquote:before, blockquote:after,
    q:before, q:after {
    content: "";
    }
    blockquote, q {
    quotes: "" "";
    }

    Amióta ezt megtaláltam, elmentettem reset.css néven, s a css fájljaim első sora általában a következő:
    @import url('reset.css');

  • két lábon

    Videoblogger leszek lassan. 🙂 Persze mit tehet az ember, ha ilyen nagy események követik egymást. Az imént a tollforgatst gyakorolta a kisasszony, ma már kis segédeszközzel stabilan mozog két lábon a lakásban:

    Apropó, a viddler videokezelője megint változott, frissült. Van, amit azt hittem nem lehet fokozni, de sikerült, s meglepő módon az előnyére változott. (Full screen mód nincs engedélyezve, mert nem szeretem az embed taget használni. Nem lesz valid az oldal.)

    A video aláfestő zenéjét Joy Denalane szolgáltatja.