A minap megmutattuk milyen a fürdés mostanában. Most pedig azt szeretném bemutatni milyen volt nagyjából fél évvel ezelőtt:
A két videót egymás után megnézve látszik, hogy hihetetlen, mennyit fejlődött a kisasszony. 🙂
A minap megmutattuk milyen a fürdés mostanában. Most pedig azt szeretném bemutatni milyen volt nagyjából fél évvel ezelőtt:
A két videót egymás után megnézve látszik, hogy hihetetlen, mennyit fejlődött a kisasszony. 🙂
Ma (tudom, elég utolsó pillanatban) elkészítettük adóbevallásainkat. Zsófi is, én is önadózunk, azaz itthon magunknak kell mindent kitölteni. Maga a kitöltés az éves összesítés segítségével nem annyira nagy mutatvány. Bár, amíg nem találtam meg a megfelelő papírt igencsak gondban voltunk. Hál’Istennek édesapám már egész jól átlátja ezeket a dolgokat, így az apróbb akadályokat s játszva vettük.
Amiért azonban most írok, az az érdekes izgalom, ami minden egyes adóbevallás közben bennem van. Ahogy töltjük ki, mindig reménykedem, hogy a végén visszakapok valamit. Az olyan jó dolog, amikor az ember pénzt kap. A másik oldalról belegondolva azonban mennyivel rosszabb az, ha visszakapok pénzt, mert az azt jelenti, hogy többet vontak le a fizetésemből, mint kellett volna, s az a pénz már hónapok óta nálam kamatozna. Ez alapján az elgondolás alapján sokkal jobb nekem, ha nem kapok vissza, vagy esetleg még be is kell fizetnem, mert a befizetendő összeg bár nem járt volna eddig nekem, mégis az adóbevallásig nálam kamatozott.
Tehát annak kellene ezekszerint örülnöm, ha nemhogy nem kapok vissza, hanem még fizetnem is kell. Egyébként ebben az évben pont így is van.
Ti hogy vagytok ezzel? Melyiknek örültök jobban?
Röviden, itt az új lifestream. A tumblr egyszerű, öteltes, gyors és szép.
A regisztráció egyszerű, megadod a neved, e-mail címet, s egyszer a jelszavad. Ezután kapsz egy megerősítő e-mailt, s Tied a világ. Belépve a dashboard így néz ki:
Nincs ilyen katt, olyan katt, beállítás, plugin telepítés. Minden megy magától. A képek, zenék, videók posztolása már-már nevetségesen egyszerű. Ha most kezdenék blogolni, elgondolkoznék az átálláson. Persze így is elgondolkoztam, hogy mire lehetne használni ezt az ötletes kis web2 projektet.
Mivel tud rss-ből blogolni, elkezdtem felvenni bele a feedjeimet, s így tulajdonképpen a kobak.tumblr.com lett a lifestream-em nagytestvére. 🙂
Borit leültettem magam elé, s be akartam fejezni egy e-mailt. Erre Ő megkaparintotta a billentyűzetet, én előkerestem a kamerát, s megnyitottam egy üres ablakot. Ezután megörökítettem az eseményt, s az eredményt is.
Itt pedig a monitoron olvasható(?) üzenet:
Bori első blogbejegyzése. Aki elmondja mire gondolhatott közben, az tud valamit. 🙂
Pár napja Bori tökéletesre fejlesztette a tolatást, illetve már gyakorolja az állást a járókában. Én meg, amióta nálunk van a kamera kölszönbe, s rájöttem hogy tudom együttműködésre bírni az iMovie-val, azóta “videoblogger” lettem. 🙂
Megtörtént, 2 giga ram dolgozik a kis miniben:
Igen, jól látjátok, egy konyhakés és egy sajtkés segítségével jutottam a doboz belsejébe. 🙂
A “hivatalos” mód itt: http://media.macsales.com/videos/mini/intel/medres.html
Az internet egy ideje zeng a gtd (gettind things done)kifejezésről. Jó dolog, a lényege valahogy az, hogy kapsz egy feladatot pl e-mailben, akkor azt nem olvasatlanul hagyod, hanem beteszed a tennivalót egy errevaló programba, ahol az összes teendőd követed. Itt aztán, ha valami megvan, akkor kihúzod, stb.
Ez tök jó, de nekem nem megy. Valamiért az a helyzet, hogy bár a fél életem onilne töltöm, mégse megy ez a gtd gépen. Kispapír, post-it, Moleskine. Leginkább az utóbbi. Mióta tavaly olvastam CDColtnál a Moleskine füzetekről, s vettem Zsófinak egy másfél éves naptárat, magamnak pedig próbaképp egy 3 db-os kis jegyzetfüzetet, azóta az az etalon. Karácsonyra kaptam egy naptárat, meg egy jegyzetfüzetet. Azóta az iCal-t már csak arra hasznélom, hogy szóljon a névnap, születésnapok miatt (ezt nem vagyok hajlandó beírni a naptárba minden évbe kézzel), az iGTD, Actiontastic és hasonló programokkal pedig tettem egy próbát, de aztán csak AppZapper eledel lett belőlük.
Valahogy kell az az érzés, hogy kihúzom, ami megvan, kitépem, vagy csak simán kidobom a cetlit, amire felírtam. A klikkel kipipálom nekem nem adja vissza ezt az érzést.
Tegnap esti fürdőzésnél magamhoz ragadtam a családi kamerát, majd valahogy kinyertem belőle a filmet, hogy megoszthassam Veletek a páratlan élményt:
Mostantól videomegosztásra a viddlert használom. Ajánlom Mindenkinek. Szebb, jobb, ügyesebb, gyorsabb, mint a youtube, s (egyelőre még) nincs rajta amerikai katonai propaganda.
Zsoltu javaslatára csináltam egy firmware resetet, miután tegnap a hírhedt security update nemfelrakása ellenére is egyszercsak kikapcsolt a gép. A múltkori sleep-nem-ébredés problémakört most nem produkálta. A firmware reset óta semmi ilyen jellegű probléma, persze elkiabálni sem akarom a dolgot. Sőt azóta feltettem mind a security update-et, mind a quicktime frissítést is. Meglátjuk, de egyelőre örülök.