Megjelent a nikon d90. Írtam már róla, s úgy tűnik, hogy ez a fényképezőgép sokakat nem hagy nyugódni. Egyik kedvencem a kispad összefoglalója, illetve Vincent Laforet bejegyzését is érdemes elolvasni. Öröm, hogy sok canont használó is elismeréssel nyilatkozik a fényképezőgépről, mint ahogy azt sokan tették már a d300/d700 megjelenésekor is.
Közben csendben megjelent a canon 50d is. Sok újdonságot nem tartalmaz, egyetlen hasznos tulajdonsága talán, hogy a 40d ára alacsonyabb lesz. És még csak most lesz a photokina, a fotós újdonságok bejelentésének helyszíne.
Elárasztanak bennünket az újabbnál újabb gépek fantasztikus új tulajdonságokkal, extrákkal, rengetegsok megapixellel. Itt ajánlom a fotonlog mai írását.
Kell-e video egy dslrbe? Kell-e tizensok megapixel? Nem. Nem kell, de ha már benne van, akkor lehet, hogy használnám.
A nikon d70s-em már nem egy mai darab, s amióta kijött a d300 kacérkodom a gondolattal, hogy az lesz a következő gépem. A tudását persze meg kell fizetni, s az az igazság, hogy az ára mindig visszarántott a földre. Így történt, hogy a d70s utódja egy használt, megkímélt, jó állapotú d200 lett:
Beleszerettem a gépbe. Ez egyébként az egyik ok, amiért nem váltanék d90-re. A d70s után átszokni a tekerőkre, gombokra picit fura volt, de megérte. Annyival kényelmesebb, ötletesebb, jobb, hogy azt nehéz leírni. Persze, ha valaki hozzámvágna egy d90-et, nem dobnám vissza. Így utódnak a d700-at tudom elképzelni majd, de az még odébb van! 🙂