-Tanár úr vallásos?
Egyik órán feltette egyik diákom ezt a kérdést.
-Attól függ, mit ért alatta. – volt a válaszom a kérdésre. Erre nem magyarázkodott, hanem a következőt kérdezte:
-Tanár úr hisz Istenben?
-Igen.
Erre egy másik diák az osztályban valami olyasmit mondott, hogy akkor a tanár úr jó ember. Amire csak annyit reagáltam, hogy az nem ezen múlik.
És fura dolog, mert valahol mégis sok múlik ezen. Az, ha vallásos vagyok, az nálam nem jelent még akkora lépést a ,,jóság” felé. Vallásos lehet mindenki. Keresztény értékrendet sokan elfogadják, követik, megkeresztelkednek, templomban házasodnak, stb.
A vízválasztó az, hogy hívő vagy-e. Ha hiszel Istenben, akkor az valahol teljesen megváltoztat, s végülis arra törekszel, hogy ,,jó ember” légy, mint ahogyan ezt ez a tanítványom mondta. Mert, ha hiszel abban, hogy az a valaki, aki a világot teremtette, az életét adta érted, akkor bizony Te se tudsz tétlenül állni, ha segíteni lehet, s nem feltétlenül igyekszel mindenkinek keresztbe tenni. Persze a hívő emberek se tökéletesek, de ők talán jobban próbálkoznak affelé törekedni.
Persze, ha valaki nem hívő, sőt nem is vallásos, attól még lehet jó ember…talán ezért is tiltakoztam a ,,jó ember” megítélés ellen…