Googleplex

Akik követnek twitteren (@kobak), azoknak már a könyökükön jön ki, hogy a címbeli helyen jártam. Aki persze nem teker át automatikusan az éppen felbukkanó képen, azok láthatnak egy-egy pillanatot a Google Mountain View-ban lelhető főhadiszállásáról.

Hogy kerülök a Googleplexbe? A Google minden évben megrendezi a Google Summer of Code nevű projektjét. És minden évben a nyár végeztével valamikor ősszel meghívják a mentorokat, akik részt vettek a projektben. Minden Open Source projettől 2 embert látnak vendégül. A GeoGebra harmadik éve vesz részt a GSOC prjektben, s idén nyáron 7 diák dolgozott nálunk.

Minden évben más embereket küld a GeoGebra projekt a Summitra, idén én lettem az egyik résztvevő. Amikor a kérdés eljutott hozzám, meglepő módon igent mondtam. Így ez a blogbejegyzés éppen a Googleplex 43-mas épület halljában íródott. Igen, ez a szomszédja a 44-esnek, az Android központnak.

Egy nagyon hosszú utazás után csütörtökön megtekintettük San Franciscót, s igyekeztünk 24+ órát ébren tölteni, hogy a szervezetünk átálljon az itteni időre.

Próbáltam összehozni egy találkozót a Desmos csapattal, de sajnos nem sikerült találkozni. Pedig már Skype, e-mail, mindenféle kontakt megvolt. Kedden újra próbálkozunk.

A repülőtéren autót béreltünk, s nekivágtunk az országútnak. Hamar megtanultam, hogy USÁ-ban a jobbra kisívnek mindig zöld van, akkor is ha piros van. Sokáig nem értettem, majd rájöttem, hogy a “xing” felirat azt jelenti, hogy “crossing”. Igen, ez szerepel mindenütt az útra festve, táblákon, stb. A Golden Gate bridge nagyon szép, megnéztük, s át is autóztunk rajta. Majd közelről is megtekintettük az óceánt.

Még csütörtök este leautóztunk Sunnyvale-be, ahol a szállásunk volt. Péntek estére egy konferenciát szerveztem a SJSU-ra a “szomszéd” városba. Itt közel 30 amerikai tanár vett részt, s meséltünk nekik a GeoGebráról. Még aznap este kezdetét vette a GSOC egy vacsorával a szállodában.

Szombat reggel pedig már nem kaptunk reggelit a szálláson, hanem egy busz várt a szálloda előtt, s vitt reggelizni a Googleplexbe. Igen, a Google a helyiek körében egy dologban emelkedik ki, ez pedig a konyhája. Még San Joséban kaptuk az információt, hogy a Google-nél enni kell. És tényleg. Remek a konyha, finomat főznek, bőségesen, változatosan, s egészségesen.

Googleplex

Itt minden emberi. Minden sarokban van egy ülőhely, zsinórok gusztusosan elhelyezve minden laptophoz. Kényelmes székek, kis dolgozó, beszélgető sarkok. Legújabb kütyük, vezetéknélküli internet, végtelen enni és innivaló…

Az épületek között strandröplabda pálya, medence, G-BIKE (biciklik), tisztaság, fák, kiskertek, béke és nyugalom. Igen, az az érzése támad a földi halandónak, hogy ide jó bejönni dolgozni.

Mivel hétvégén voltunk itt, s a munkahelyekre érthető okokból nem engedtek be, emiatt arról nem tudok beszámolni, hogy mit, s hogyan csinálnak a helyi dolgozók. Viszont az eddig látottak alapján jó lehet nekik. 🙂

Androidportal alapítóként persze az Android rész különösen érdekelt, s alig vártam, hogy lekerekezhessek egy G-BIKE-on a 44-es épülethez, ahol az Android szobrok sorjáznak. Persze csak 4.1-ig vannak kirakva az édességek, így majd még vissza kell térnem, hogy a megjelenő 4.2-vel is megörökíthessem magamat. 🙂

A GSOC egy elképesztően jól működő rendezvény. A diákoknak remek lehetőség részt venni egy nagy Open Source projekt munkájában. A projekteknek nagyon jó, mert a Google látóterébe kerülnek, s remek diákokat ismerhetnek meg, akik sokszor hosszabb távon is ottmaradnak a projektben.

A Mentor Summit pedig egy elképesztő konferencia. Aki kicsit is jártas a szabadszoftver világában, azoknak nem kell mesélnem milyen izgalmas találkozni az általa használt szoftverek fejlesztőivel, tapasztalatokat cserélni vagy csak innni este együtt egy sört.

USA

Amerika más (itt tudnak az emberek törtekkel számolni!!! Minden törtekben van megadva, negyed dollár, 3/4 mérföld, stb.), de nem annyira különleges, mint azt mi gondoljuk. A távolkelet sokkal inkább különbözik Európától (lásd @viktornebehaj twittjét). Amikor San Franciscoban egy kisebb mellékutcában ugyanúgy hajléktalanokon kellett átlépkedni vagy fűtől bűzlő (igen, szerintem orrfacsaró szaga van) fiatalokba botlik az ember nem éreztem, hogy olyan nagy különbség lenne.
Az persze kicsit más, hogy az átlag út minimum 2×3 sávos. Amikor a nálunk kis családi autónak számító Hyundai Sonata bérelt autónkban a fejem bokamagasságban van a pirosnál mellettünk álló autóknak, akkor azért érezhető, hogy máshol járunk.

Érdekes, hogy rengetegszer érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk, majd az első kérdés utána az volt, hogy ott jobb? Olyan szivesen elköltöznék Amerikából. – Mondtam, hogy más. 🙂

Kütyük iránt rajongó énem persze akkor szisszen fel leginkább, amikor betévedünk egy bestbuy vagy fry’s üzletbe, s meglátom az árcédulákat. Igen, az otthoni áraknak töredékéért tudnék több háztartást megtölteni kütyükkel. A benzin árak hasonlóan borzolják kicsi lelkemet.

Összességében Amerika hasonlóan sok más “országhoz” nem ismerhető meg pár nap alatt. Benyomásokat lehet szerezni, s azokat igyekeztem mindenhonnan begyüjteni. Ezután a pár nap után nem tartozom sem az “ide soha többet”, sem az “Amerika az egyetlen jó hely a földön táborba”.

Nagyon hálás vagyok, hogy eljöhettem, s hihetetlen élményekben lehetett részem. Látni, megismerni hol “lakik” a Google, az Apple, a Facebook, stb. nagyon izgalmas volt. Izgalmas volt végigmenni azokon az utakon, amelyeket filmekben láttam vagy ahol Steve Jobs, vagy Larry Page szoktak sétálni. Ez a rövid, de hihetetlen eseménydús utazás, konferencia azt hiszem sokáig előkelő helyen szerepel majd az útibeszámolók között. 🙂

Képek