Hányan férnek egy motorbiciklire?

Második/első nap Kambodzsában. Második, mert tegnap este már itt aludtam. Első, mert ez az első, hogy a napot is láttam. Miután megreggeliztem, nyakamba vettem a várost. Először csak gyalog néztem körbe a szálló körzetében. Már a tegnapi út a repülőtérről rámutatott, hogy itt mindenki két keréken közlekedik, s a séta alatt ez még bizonyosabb lett. És az út mellett lépten-nyomon valaki benzint, van aki pedig levegőt kínál.

Kambodzsában, azon belül is Phnom Penhben mindenki tuktukon vagy motorbiciklin közlekedik. Vannak autók is, de azok valahogy első megitélésre inkább csak eltévedt járművek. A gazdagabb réteg közlekedési eszközei talán.

Miután megbeszéltük a holnapi konferencia részleteit, kilépve a hotelből leintettem az első tuktukot. A tuktuk egy motor, amire ráfabrikáltak egy kis kocsit. Remek közlekedési eszköz. A helyiek, s a túristák is ezzel járnak mindenfele, ha nincs saját motorjuk. A soförömmel megegyeztünk 10 dollárban (vasárnap drágább, ezt a szállóban megmondták), s ennek fejében körbevitt a városban. Megálltunk a nevezetességeknél, ahol én kiszálltam fényképezni, ő pedig várt rám.

A közlekedés és a helyiek hihetetlenek. Itt első ránézésre káosz van. Másodikra is, de mindezek ellenére minden működik. Az emberek kedvesek, udvariasak, s a dudát jelzésre használják. Néhányan a forgalommal szemben mennek, néhányan rendesen. Egy-egy motoron a laptopoktól kezdve akár egy hütőszekrényt is elszállítanak. Néhányan szoptatnak a motoron, s van amikor az egész család motorral jön haza a gyerekzsúrból.

Family bike

A motorok mindent elvisznek. Az autókban pedig annyi ember ül, amennyi épp jól érzi magát benne. A gyerekülés csak az európaiak bolondsága. Persze ez köszönhető annak is, hogy az európaiak száguldoznak. Itt nyugi van, s biztonság.

Első állomásunk egy csodás park volt egy templommal a tetején.

For foreigner only

Miután befizettem az 1 dollárt, körbenézhettem fent a templomban. A templom teljesen funkcionális, a helyiek valóban megfordulnak erre.

DSC_1860

A templom “alatti” parkban a helyiek játszottak.

Béke és nyugalom. Az emberek barátságosak, s kedvesek. Soha egyetlen helyen nem éreztem, hogy veszélyes lehetne akár egy picit is. Még amikor szembe haladtunk a forgalommal se volt halálfélelmem, pedig ennél kevesebbért is meglincseltek volna Budapest utcáin. :)

Mai nap másik tanulsága. A helyi pénz létezik! Ha 1 dollár alatt kell vizetni, azt helyi pénzben, rielben adják vissza. Egy USD nagyjából 4000 riel.

Mai nap sokkoló élménye a Genocide Museum volt. Itt a múzeum teljesen visszaadja Pol Pot véres uralmának napjait. Szabályok, kínzó terem, cellák. Naponta kétszer van film vetítés is. Ezt nem vártam meg, mert ennélkül is elég kemény volt. A helyiek, akik túlélték a kínzást, könyvet árulnak, s mesélnek helyben arról, hogy milyen volt.

Pol Pot uralma alatt kivégezte az ország teljes értelmiségi rétegét. Így már sokkal jobban értem ma reggeli beszélgetésünket Chan Roath matematika professzorral, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy csak 4 matematika PhD végzettségű ember van az országban. Nulláról kellett felépíteni az országot, s most itt a lehetőség, hogy a GeoGebra ebben hatalmas segítséget adjon a helyieknek. Vizualizálni, megmutatni a matematikát, természettudományokat. Fantasztikus küldetés, s nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. És a tuktuk vezetőmnek is, hogy a Market helyett a múzeumba vitt. Így teljesen más fejjel tudom befejezni a holnapi prezentációmat.

Published by kobak

Koren Balázs, apa, tanár, geek. Ebben a sorrendben. Többnyire. A blogon többnyire ezekről a kalandjairól ír. Apaként, tanárként hogy lehet zöld ágra vergődni az oktatásban a digitális eszközökkel. Máskor pedig utazásról, sportokról, vagy egyéb őrült hobbijáról írogat.