Ma tettem egy elhatározást. Törlöm magam a wiwből, de legalábbis félre teszem teljesen egy időre, ha az ismerőseim száma eléri a 250-et.
Miért?
Azért, mert unom, hogy lassan két naponta jelentkezik még valaki, aki ismer, ismerni vél.
Azért, mert nem kell tudnia mindenkinek, hogy kit ismerek, s kit nem.
Azért, mert nem olvasom el az oda küldött e-maileket, s kikapcsoltam az e-mail értesítést, így nem is tudok róla.
Azért, mert ha valaki tudni akar rólam valamit, akkor olvassa ezt a blogot, ne a wiwen kérdezzen/keressen, stb.
Azért, mert … mert csak.
update: A dolog nem azért jutott eszembe, mert bárkit nem szeretnék, vagy zavar, hogy bejelölt. (akkor az illetőt egyszerűen nem igazolnám vissza!) Épp ellenkezőleg. Örülök, hogy bejelöltek ennyien, hogy ismerősüknek tartanak.
Jó volt, vicces volt egy csomó régi ismerőst megtalálni. Nagyon jó ötlet maga a wiw, de valahogy nem így. Az Internet egy olyan hely, ahol az ember nem feltétlen tárja ország világ elé a magánügyeit, ismeretségeit, stb. A WiW pedig ezt teszi. Persze remélem, hogy mindezt úgy teszi, hogy az emberek adatai nem kerülnek harmadik kézbe, de ki tudja…
update: Tudom Remélem, hogy a jó szándék vezérelt mindenkit a készítők közül, amikor megírták a dolgot, de nem túl szerencsés, hogy akinek az ismeretségi körére kiváncsi vagyok, azt fogom, kikeresem, s már látom is. Nincs szükség az illető engedélyére.
Ákos volt már olyan állásinterjún, ahol azért nem vették fel, mert ismert valakit. Mi történne, ha valaki állásinterjú előtt benézne a WiWre?!
Azért persze nem kell betojni, de nem árt elgondolkodni a fentebb írtakon. Egy csomó minden jó van a WiWen, pl félig meddig a WiW jó pontjai közé is tartozik, hogy lesz (nem is merem kimondani hány év után) általános iskolai osztálytalálkozónk.
Most én épp ezeken gondolkoztam. Ezért gondoltam, hogy megosztom Veletek is. 🙂
Addigis amíg el nem érem a 250 ismerőst, itt van pár link, akik szintén elgondolkoztak már a dolgon:
angelday
gaba
sztahanov