Bereggeliztünk, majd autót nyergeltünk, s célba vettük a kék barlangot…azaz szerettük volna, mert egy kicsit elkavartunk. Ez annyira nem is volt baj, mert így még mielőtt megérkeztünk volna a kék barlanghoz meglátogattuk a mostai dómot, illetve a Dingli sziklákat.
A mostai dómról egy-két hasznos tudnivaló:
A világon neki van a harmadik legnagyobb kupolája (óriási nagy). Mindenkinek ismernie kell a mostai csodát. A második világháborúban (s előtte is) Málta stragégiailag nagyon fontos szerepet töltött be. Így mindkét félnek fontos érdeke volt azt megszerezni. Bombázták is Máltát elég sokat emiatt. Mostában a dómban éppen misét tartottak, amikor 3(!) bomba hullott a templomra. Ezek közül kettő legurult a templom lépcsőjén, s nem robbant fel. A harmadik átszakította a templomtetőt, s beesett a templomba. Az se robbant fel. Nem story, nem kitaláció. Lehet mázlinak nevezni, de ez annál azt hiszem, hogy jóval több. Csoda.
A Dingli sziklák pedig egy út végén található szép magas sziklafal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, s a Fifla (?) szigetre. Ez a gyönyörű kis szigetecske ma természetvédelmi övezet, azelőtt az angol katonák lőterepe volt.
A Dingli sziklák után kezdtünk már rátalálni az útra, ami a kék barlang (Blue Grotto) felé vezetett. Ez valami fő út féle volt, mely néha váltott csak át föld úttá.
A parkolóan találkoztunk a parkolóőrrel, aki tartja a markát, s annyit adsz neki, amennyit gondolsz (értsd, ahogy mondom!). Nincs autómata, fix tarifa, óránkénti ár, egyéb. Mindenki annyit fizet, amennyit akar. Az általános ár a 25 LM. A Blue Grotto több barlangból áll, ahova motorcsónakkal szállítanak el. Az egyikben még fürdeni is lehetett. Ezt egy másik fickó, meg én használtuk ki.
A legjobb, hogy bárki, bárhol fürödhet Máltán. Itt is így van. Néha odébb kell úszni a motorcsónakok elől, de senki nem szól az ugrálásért, búvárkodásért. Míg Zsó napozott, én kihasználtam, hogy nem figyel, s a szemközti 4-5 méteres sziklafalról ugrottam egy jól eső, adrenalin bombával felérő nyujtott testű hátraszaltót. Előtte persze ugráltam simákat 1-2 méterről, hogy újra formába lendüljek. 🙂
Ezután Marsaxlokk volt a következő célpont. Ez a kis kikötő a máltai halászhajók fő bázisa. Elüldögéltünk, én egy kicsit fényképezgettem, majd továbbindultunk Sliema felé.
Sliemában sétáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy a vacsoránkat mégse ott töltjük el, s továbbindultunk (még nem tudtuk hova).
Útközben megláttuk a harmadik balesetet is (egy autó fejjel lefele pihent az út mellett), de mi rendíthetetlenül mentünk tovább. Így jutottunk el a Golden bay-re, ami Málta sziget egyik gyönyörű homokos tengerpartja. Illetve egyike a három egymás mellett levőnek.
Mivel éttermet itt sem találtunk, újra felkerekedtünk, s Meliehában vacsiztunk. Ezt az éttermet nem ajánlom senkinek…