Utolsó napunk a már szívünkhöz nőtt kis autónkkal. Irány a főváros, Valetta. A város, ami egy erőd, egy ékszerdoboz, egy vonalzóval megrajzolt szabályos utcahálózatú unalmasnak nemmondható tünemény. Parkolóhelyet itt sem egyszerű találni, de azért neknk sikerült nem messze St. Elmo erődjétől. Ezután a Nagymesterek palotáját vettük célba, ahol a palotát (egyben a parlament is), majd a fegyvertermeket néztük végig. Ezután a felső Bakkara kertben gyönyörködtünk a kilátásban, s magában a kertben.
A következő utunk a Szent János társkatedrálisba vezetett (idióta utikönyv fordítás). A katedrális volt a lovagok fő gyülekező helye, minden nemzetnek van kis oltára (ahonnan több lovag volt), illetve a templomnak van egy gazdag kis múzeuma is. Itt látható többek között Cavaraggio híres oltárképe Szent János lefejezéséről.
Ezután már csak sétáltunk, s gyönyörködtünk a házakban, a kis utcácskákban, meg egymásban (mint mindvégig).
Este, amikor haza vettük utunkat, elmentünk az előző nap látott egyik homokos öbölbe, ahol pihentünk napoztunk, fürödtünkfürödtem.