osztálykirándulás

Már régóra akartam írni egy beszámolót a Berzsenyi 7.c osztálykirándulásáról. A képeket már lassan egy hete feltettem a flickr fotóim közé, de ez az írás csak nem akart elkészülni.

Vasárnap hajnali kelés nekem nagyon nem jött be. Az eső is csepergett, így aztán sokmindenhez volt kedvem, de ezek között nem szerepelt a Zsófi osztályával való kirándulás. Dehát az ígéret szép szó… nem volt mit tenni, elindultunk.

7c_berzsenyi_osztalykirandulasAz állomáson összegyüjtöttük a gyerkőcöket, beszálltunk egy kocsiba (amiről aztán kiderült, hogy Hatvantól más irányba megy, így a Hatvan – Vámosgyörk szakaszt állva tettük meg). Vámosgyörk Gyöngyös rövid volt, utána pedig kisvasutaztunk Mátrafüredig. Leszállás után Irénke néni (azt hiszem így hívják) jött a csomagokért. Mindenki lepasszolta a nagy táskáját, s felmentünk Sástóhoz játszani.

7c_berzsenyi_osztalykirandulasEkkor kezdett már visszatérni belém is az életkedv. Sütött a nap, szép helyen voltunk, s elkezdtem beszélgetni pár gyermekkel. Megismerkedtem Ricsivel, aki az osztály rubikkocka kirakó bajnoka (jelenleg). Az ő rekordja 1 perc és valamennyi, ha jól emlékszem. A három nap további részében Ricsi és még egy pár lelkes rubikkocka rajongó próbált megtanítani mindhármunkat a kocka kirakásának művészetére. Péter megtanulta. Zsó és én valahol félúton lemaradtunk a versenyben. Nekem még az utolsó sor hiányzik.

Azonban térjünk vissza a Sástóhoz! Itt a tavon kívül található egy kemping, meg egy kilátó. A kilátó nagyon magas, s nekem nagyon tériszonyom lett, amikor a második emeleténél jártam, így visszafordultam. A tavon lehetett csónakázni, mint ez a képeken látható, a diákjaink ki is próbálták a dolgot, s nem éppen használtak mindent rendeltetés szerűen. Hát’Istennek senkinek nem esett semmi baja.

A kilátó, csonakázás és a piknik után átmentünk kollektíve a szomszéd játszótérre és mezőre, ahol aztán foci, méta, frizbi játékok következtek. Amikorra már úgy éreztük, hogy mindenki kellően fáradt, kimentettünk minden labdát a tóból, akkor elindultunk a szálláshely felé.

A szállás

Falusi turizmus. Rengeteg kaja, minden házikészítésű, s nagyon finom. Azt hiszem nem tudnék olyan bp-i vendéglőt mondani, ahol a felszolgált étel mennyisége egyáltalán megközelíti amit mi itt kaptunk. Egyik ámulatból a másikba estem.

A gyerekek sok kisebb-nagyobb szobába kerültek elszállásolásra. Péternek külön szobája volt, s nekünk is. A reggeli turnusokban volt, hogy mindenki meleget, s frissen ehessen. Hihhhetetlen mennyiség volt ez is.

(folyt. köv. megjöttek a vendégek)

By kobak

apa, tanár, geek

1 comment

Comments are closed.