Pár hónapja, talán éve is van, amióta a címbeli könyv a könyvespolcunkon pihen. Nem vagyok egy nagy könyvfaló. Az említett mű pedig nagyon vastag, s 1000 oldalas. Miért vettük meg, ha nem olvassa senik? Jó kérdés, mert egy kedves ismerősöm nagyon ajánlotta, s egyszer amikor benn jártunk az egyik antikváriumban, akkor ott volt a polcon.
Amikor hazatértem a kórházból egész nap ágyban feküdtem, kivéve, amikor szaladni kellett… A szememnek is pihetntetőbb volt, így gép helyett levettem egy könyvet a polcról. Ez pedig Frank Schaetzing Raj című regénye volt.
Belekezdtem azzal a hátsó gondolattal, hogy másnap már valószínűleg újra a könyvespolc porfogója lesz. Ehelyett a nem éppen zsebkönyv méretű regény napi olvasmányommá vált, s két hét után egyik éjjel hajnali kettőkor az utolsó oldal, s a köszönetek elolvasása után letettem az ágyam mellé. Most épp a Lautlos című regényt olvasom Schatzingtől eredetiben, németül.
Ami igazán megfogott ebben a regényben, hogy az író vette a fáradtságot, s mindennek(!) utánajárt. A Golf áramlat “működésétől” kezdve az orkák szokásain át a hadihajók felépítéséig mindent részletesen leír. Ezek a leírások pedig érdekesek. (Emlékszem, hogy Jókai leírásait sokszor átlapoztam, mert egyáltalán nem kötött le. Hogy mostanra benőtt a fejem, vagy csak Schatzing érdekesebb, nem tudom.)
A regénynek nincs főszereplője. Illetve van, de akkor minimum kettő, de inkább 5-6. Az összes kicsit is fontosabb karakter ki van dolgozva, megismerjük őket kívülről belülről az olvasás során. Ja, s nem hollywoodi mű (bár a megfilmesítés jogát már megvették), fő és fontos(nak hitt) szereplők is meghalnak a pár hónap alatt, amit a regény cselekménye felölel.
Miről szól? Nehéz leírni. Ezért elkezdtem keresni a neten, s ezt a kritikát dobta ki elsőnek a google, amivel egyet is értek:
Annyi biztos, hogy egy hétig nem tudtam aludni miatta. Olvasni kellett. Annyi bizonyos, hogy a negyvennyolc éves szerző valami nagyot rakott le az asztalra. Nem csak a kiadó legvastagabb könyvét, de egy igazi nagyregényt, és ilyet nem szokás manapság írni, legalábbis olyat, amit el is lehet olvasni.
Első pillantásra persze könnyű dolgunk van. A Rajt világszerte thriller-ként reklámozzák, és rögtön igazodási pontokat is keresnek hozzá valahogy így: ” a könyv a Da Vinci kód és a Solaris egy kötetben”. Azonban Dan Brown nyugodtan beiratkozhatna Shatzing íróiskolájába, ha netán ilyet alapítana, Lem pedig vegytiszta sci-fit alkotott. A Raj se nem egyszerű lektűr, se nem sci-fi. Izgalmasnak persze izgalmas, és rendkívül népszerű ökológiai problémékát boncolgat, miközben felhasználja a krimi és a tudományos-fantasztikus regény elemeit is, tekintve, hogy a megoldás egy nem emberi intelligencia “meggyőzésében” kristályosodik ki. Mindezeken túl pedig valódi irodalmi alkotás, ha német példánál akarunk maradni, Thomas Mann igényességével.
Frank Schatzing: Raj – Az évszázad könyve?
További infók:
- hivatalos oldal
- Német wikipedia oldal – óvatosan, mert itt pár dologra fény derülhet
- heise.de Bohrmann cikke – egy szereplő teljesen valós személy
- infók a megfilmesítéssel kapcsolatban – rajongói oldal
- index.hu kritika
Comments
5 responses to “raj”
Mindig is ezt csodáltam a regényírókban, főleg a kalandregényeknél. Mert szinte elképzelhetetlen, hogy akár egy ponyva jellegű kaland regény megírásához is micsoda kutatómunka kell, hogy hiteles és izgalmas legyen.
Én is régóta szemzgetek vele, de féltem hogy nem kötne le igazán. Amit írtál, újra felkeltette a kíváncsiságomat.
[quote comment=”32087″]Én is régóta szemzgetek vele, de féltem hogy nem kötne le igazán. Amit írtál, újra felkeltette a kíváncsiságomat.[/quote]
én se hittem, hogy végigolvasom valaha, de meglehetősen gyorsan fogyott el az 1000 oldal. Ajánlom. 🙂
Most már csak idő kellene rá. Sajnos esti mesének a Tini nindzsák helyett nem olvashatom a gyereknek.
[quote comment=”32197″]Most már csak idő kellene rá. Sajnos esti mesének a Tini nindzsák helyett nem olvashatom a gyereknek.[/quote]
Amíg ágynak estem, addig volt, utána általában éjfél és 1 óra között verekedtem magam előre a könyvben. Emlékszem, az utolsó 150 oldalt hajnali 2-re fejeztem be. Másnap nem voltam túl friss. 🙂