Úgy tűnik újra és újra előkerül a középiskolai felvételi téma. Most az index hangos tőle. A feladatsor maga nem volt sokkal nehezebb, mint a tavalyi. A probléma a 45 perc. És a 45 perc többszörösen is probléma a feladatsor kapcsán.
Az Origó kérésére múlt héten elmondtam a véleményem. Fontos megjegyezni, hogy itt nem a pár kiváló képességű diákokról, hanem az átlagról beszélek.
A feladatok mennyisége 45 percre nagyon sok. Az ökölszabály, hogy úgy állítja össze a tanár a dolgozatot, hogy ha ő meg tudja írni azt x idő alatt, akkor a leggyengébb diák 3x idő alatt teljesíteni kell, hogy tudja ugyanazt. Ezt a feladatsort viszont én is 40 perc környékén tudtam kényelmesen megoldani. Kényelmesen alatt azt értem, hogy nyugodtan hátradőltem, végigolvastam a feladatot, s úgy oldottam meg. Nem kapkodtam, nem néztem időt.
Egy 14 éves gyerek számára azonban ebből adódóan nagyon kevés a 45 perc. Tehát nem a feladatsorral van alapvetően baj, hanem a ráfordítható idővel. Erre a feladatsorra nyugodtan lehetett volna 60 percet adni a diákoknak.
A másik probléma a 45 perccel, a stressz. Egy 14 éves gyerek nincs semmilyen módon felkészítve arra, hogy egyszer 45 percben adjon számot 8 év tanulmányairól. Erre tesz rá még egy lapáttal a szülő. Aki puszta jó szándékból, s saját tapasztalataiból adódóan elmondja, hogy mennyi múlik ezen a felvételin, s akarata ellenére a gyermek stressz szintjét még jobban megnöveli.
Fel kell készíteni a szülőt is, s a gyereket is erre a vizsgára. Az oktatás eddig érettségi súlyponttal működött. Nem feltétlen probléma, ha ebbe a rendszerbe bekerül egy újabb vizsga, de míg a középiskola az érettségire felkészítés jegyében zajlik, addig az általános iskola nem a középiskolai felvételiről szólt mostanáig.
Vagyis egy olyan vizsgának tesszük ki a gyerekeket 14 évesen, amire senki nincs igazán pszichésen felkészítve. A tárgyi tudás sokkal könnyebben megszerezhető. Ezen terhen lehetne esetleg azzal enyhíteni, ha nem csak egy alkalommal írhatná meg a felvételit a diák. Több sport versenyben alkalmazzák ezt a módszert, hogy kétszer próbálkozik a sportoló, s a jobbik eredménye számít. Ugyanezt lehetne megcsinálni a középiskolai felvételiknél is. Hatalmas könnyebbség lenne, mind a diák, mind a szülő számára.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a többszöri megírási lehetőség többlet terhet ró a rendszer minden résztvevőjére. Több feladatsort kell összeállítani, több alkalommal kell felügyeletet biztosítani, s a javítási teher is megnő a tanárokon. A rendszernek viszont ezeket a többletfeladatokat tudnia kell megfelelően kompenzálni.