Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. 🙂
Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. 🙂
Joe McNally azon fotósok egyike, aki elég sok mindent letett már az asztalra. Az Authors@Google sorozat keretében kb. egy éve mesélt kedélyes hangulatban több, mint 1 órát a kezdetekről, meg a fényképezésről. Az előadása közben rengeteg képet mutat, s mindegyiknek elmeséli a történetét is.
Dexter, avagy egy sorozatgyilkos sorozatgyilkosokat gyilkol.
Bizar? Az. Brutális? Kicsit. Jó? Nem. Pár napja fejeztem be a sorozat első évadának megtekintését, s valahogy nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot. Ez a sorozat hihetetlenül ötletes. A készítők nagyon kreatívak voltak, összeszedtek mindent, ami kellhet egy jó sorozathoz.
A történet a fenti kissé fura alapsztoritól eltekintve egy hagyományos (tudom, hogy ezt a szót a mosóporreklámok kissé elhasználták, de mégis) krimi. Tizenkét részen át folyik a nyomozás, s minden részben kapunk egy kis információt, hogy továbbgondolhassuk a történetet. Ezenkívül mindegyik résznek van egy kis saját sztorija is. Az egész nagyon összefüggő, s ha valaki kihagy egy, esetleg több részt, akkor az ő puzzle-je bizony hiányos maradhat a végére.
Aki még nem látta a sorozatot, de meg akarja nézni, s végig akarja izgulni, az most ne olvassa tovább! Elképzelhető, hogy leleplezek pár titkot.
Akkor, én szoltam, kezdem a véleménynyilvánítást. Nagyon emberi a sorozat, amikor semelyik szereplő se pozitív, vagy negatív, mindenkinek van legalább egy kis hibája. Azonban valahogy fura (legalábbis nekem olyan nehezen állt rá a gyomrom), hogy egy gyilkosért aggódjak. Aztán persze aggódtam, de akkor is.
Nagyon jó, hogy már hamarabb kiderül, hogy ki a gyilkos, a columbo szerűen várhatjuk, hogy Dexter mikorra jön végre szintén rá, hogy mi is a helyzet valójában. A testvér dolog picit eröltetett volt szerintem, főleg, hogy a hős Harry miért hagyta ott a bátyját a konténerben.
Ami bejött:
Ami nem tetszett:
Végül oda jutottam, hogy nem kezdek bele a második évadba, de követem, hogy mi lesz a továbbiakban a sorozattal, s még lehet, hogy újra a képernyő elé szögez majd Dexter…
No, ez a gördeszkázásnak az az ága, amiről nem tudtam, hogy létezik bajnokság, stb. Pedig épp itt tartózkodásunk alatt lesz a világbajnokság. Épp a Slottsskogenen jártunk állatokat nézni, amikor elcsíptem a svédeket gyakorlás közben.
Szombaton pedig meglesem majd a döntőt is. 🙂
Voltunk hajókázni, Bori pedig igyekezett feltalálni Magát:
Pihenés, séta, jó levegő. Már nagyon kellett. 🙂
Nyaralunk!!!
Nos, láttuk az új Indiana Jones filmet. Időközben kiderült, hogy Zsófi nem látta a többit, így Neki még jobban is tetszett, mint nekem. Azonban ne rohanjunk ennyire előre!
A film vicces, Harrison Ford hihetetlen jó benne. Nem nagyon mondaná meg senik, hogy nem tegnap múlt el 60 éves. Másik nagy élmény Cate Blanchett volt, aki az orosz akcentust olyan meggyőzően öltötte magára, hogy Putyin simán titkárnőjévé fogadhatná. Igen, a filmet eredetiben láttuk (úgy szeretjük).
Spoiler (vigyázat, itt most olyan dolgok derülnek ki, amik elvehetik Ön és kedves családja örömét a film egyes részeinek önállóan való felfedezésében) : (more…)
Újra itthon. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy fáj a torkom, a fejem, s picit lázas is lehetek. Magamba töltöttem egy adag C-vitamint, bevettem az algopyrin adagomat, s amint itthon voltam eldöltem aludni. Ma már picit emberibb állapotban vagyok, de azért nem mondanám, hogy makk egészséges vagyok. Persze ami késik, nem múlik.
Mese és sok írás helyett visszafekszem aludni, de előtte még megmutatok pár képet, s egy videót a kirándulásról:
Képek:
A képek Szabó Bálint kollegám gépéből származnak. Enyémeket még nem kapartam elő, s mivel ő fotózott, én inkább videóztam.