A mindennapi blogolás kétségtelen előnye, hogy az olvasó tudja, hogy lesz holnap is bejegyzés, érdemes lesz visszatérni vagy frissíteni az RSS olvasót. Ez a bloggert is rendszerességre készteti, s a rendszer jó dolog. Konrád tért át talán fél éve a rendszeres napi blogírásra. És neki bejött. Blogja a munkájához köthető, tulajdonképpen munkaeszköz. És remekül csinálja, amit csinál.
Nekem a mindennapi blogolás nyűg, s teher lenne. Néha úgy érzem minden sarkon blogolni való téma terem, van azonban, amikor csak valami eröltetett dolgot tudnék leírni. Azt meg minek?! Vagy térjek át egy Tumblr szerű formátumra, s egyre-másra érkezzenek az Instagram képek, s minden, ami szembejön?
Nekem a blog a hosszabb, kicsit jobban kifejtett gondolatok otthona. Ide egy-egy fénykép, video felkerül, de a tartalom a király. 🙂 Maradi vagyok-e?
A fenti kép tavaly ilyenkortájt készült a Goldenblog díjkiosztó rendezvényén. Arról beszélgettünk, hogy a blogolás nem halott. S valóban nem az. Steve Wheeler arról írt bejegyzést, hogy tanárként is milyen hasznos a blogolás. Fel is sorolt 7 okot.
A blog nem halt meg, él, s virul. A facebook page mottója az, hogy “2005 óta rendszertelenül”. Ehhez a jövőben is tartom majd magam.
