Remek dolog kiszabadulni az internet
Hihetetlen, de tizedik alkalommal rendezünk Magyarországon is tábort 10-14 éves fiú korosztálynak. Jövőre lesz tíz éve, hogy Balatonudvariban megrendeztük az első nyári tábort.
Remek dolog kiszabadulni az internet
Hihetetlen, de tizedik alkalommal rendezünk Magyarországon is tábort 10-14 éves fiú korosztálynak. Jövőre lesz tíz éve, hogy Balatonudvariban megrendeztük az első nyári tábort.
Immáron sok éve járok a kie nyári táboraiba, de soha nem vertem nagy dobra. Ennek több oka volt, talán a legfontosabb, hogy nem volt rá szükség. Volt néha élménybeszámoló itt a blogon, meg fénykép mutogatás, s kész. A helyzet az, hogy idén a nyári fiútáborba, amit húderégóta (nem is tudom már pontosan :-)) vezetek nincs elég jelentkező. Namost az az igazság, hogy nem hiszem el, hogy nincsen minimum 20 olyan 9-14 éves fiú Magyarországon, aki július 15-25. között Királyréten velünk táborozna.
Sajnos a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy (még) nincs. Tavaly “kiöregedett” sajnos a társaság nagyja, akik éveken át jártak. Így kérek szépen mindenkit, hogyha ismer a közelében olyan családot, ahol ilyen korú fiúgyermek van, s nyáron a fenti intervallumban nincs még programja, az keressen meg!
A tábornak két súlypontja van, Isten (felekezettől függetlenül) és a természet szeretete. Az előbbit a napi Bibliaórák, esti áhitatok, utóbbit a sok játék, kirándulás, sátrazás hivatottak szolgálni. Természetesen az esti tábortűz, folytatásos mese, éjszakai őrség is részei a tábornak. Külön érdekesség, hogy minden nyári fiútábor egyben lovagtábor, ahol az apródtól a lovagokon át a hercegig mindenféle rang képviselteti magát.
Kedvcsinálónak a tavalyi táborból pár kép:
Természetesen vannak táborok lányoknak is, s idősebb fiúknak is. Oda is várják a táborvezetők a jelentkezőket.
Hazatértem. Megérkeztünk valamikor tegnap este. A történet nem volt egyszerű, a tábor viszont nagyon jó volt. Bár néha picit kiborító tudott lenni a rengeteg fülbemászó, s egyéb bogár, illetve az esti 8-10 fokos hőmérséklet. Képek, beszámoló hamarosan. Most van még kétszáz olvasatlan levél, ezernégyszáz feed, s egy hatalmas zsák szennyes. 🙂
Elindultunk Németország csücskébe egy csendes tisztásra. A fejem még zúg a munkától az elvégzett feldatoktól, s a gyomrom még össze-összeszorúl az elvégezetlenek miatt. Vége, gyerekek vannak, feladat van, s most ez elmos minden mást. Majd jövök.
Hazatértem a táborból. Képek a picasaweben. Ezenkívül feltettem pár videót is a viddlerre. Egyik kedvencem itt látható:
Csináltunk aquaparkot a táborban. 🙂
További képek és infók, majd ha hazajöttem, most épp Ákoséknál vagyok, holnaptól meg családom összegyüjtve egy barátunknál leszünk. Majd, ha tudok beszámolok mi történt velünk. Most leginkább már azt várom, hogy holnap délután legyen, s átölelhessem a családom végre…
Ma elbúcsúztattam a családomat. Két hétig nem látom őket. Nem tagadom, akadt letörlendő könnycsepp az arcomon. Most, pedig, amikor már régen aludnom kellene is csak Rájuk gondolok. Még két hét…
Node holnaptól nagyon nem lesz időm sajnálni magamat, mert kezdődik a tábor. Erdő közepe, messze minden infrastruktúrától, boldogan. Szükségem van erre, amikor nincs zúgó ventillátor mellettem, amikor nem az rss feedek, bejövő levelek, twittek csekkolása az első. Csend, nyugalom, meg 30 tomboló gyerek. 🙂 A tábor közepén pedig a kereszt, mutatva mi az ami igazán fontos.
És már most tudom, hogy amikor nem számháborúzúnk, erdőben rohangálunk, este zászlólopókat kergetünk, akkor Zsófi és Bori jár majd a fejemben. Volt már, hogy egy éjszakára elmentem otthonról, ez a két hét azonban borzasztó hosszúnak tűnik most.
És most még mielőtt nyugovóra hajtanám a fejemet, megosztom Veletek Bori tegnap éjszakai alvópozícióját:
Tegnap egy német csoporttal tekintettük meg Budapest nevetességeit. A nap végét egy vacsorával szerettük volna megkoronázni. Ők pizzát szerettek volna, de nekem támadt egy korszakalkotó ötletem: Pizzát bárhol ehetnek, kis hazánkban egyenek palacsintát.
Nosza elindultunk a Moszkva tértől a Batthyány tér felé. Ekkor jutott eszéba hugomnak, hogy van egy palacsintázó onnan nem messze a Margit hídnál a Dunán egy hajón. Tök jó, hangulatos, menjünk oda! Hiba volt.
Megérkeztünk, az étteremben két lány teljesített szolgálatot. Közölték, hogy kiválóan beszélnek nlmetül, s nem gond, hogy 37-en vagyunk. Akkor mondtam, hogy rajta, lehet menni rendelni. Eltelt fél óra, s a csoport fele már majdnem kapott enni.
Ekkortájt már több egyéb ember is érkezett a palacsintázóba, akik – érthető módon – türelmetlenek voltak. Mondtuk nekik, hogy bocs, de ez még hosszú lesz. Erre többen okosan átmentek a Batthyány téri palacsintázóba. Amikor azonban az újabb adag ember a mieink közül kérni kezdett volna, a kiszolgáló hölgy elhesegette őket, hogy majd később folytatja, s most a többieket szolgálja ki. OK, megértem, hogy azok türelmetlenek voltak, de a mieink már jóval több, mint fél órája ott álltak és vártak.
Végül 1 óra után elrohantunk, s hoztunk nekik pizzát a buszhoz…
Tanulság 1: Ne menj 10 főnél többel palacsintázóba (legalábbis ne a hajón levőre)! Két-három fővel tökéletes ebéd, vacsi lehet belőle, de afelett sajnos horror.
Tanulság 2: Tanítsd meg Őket leírni a Batthyány tér nevét! Elírás, bármi lehet a magyarázat, de ezt azért mégse lehet így hagyni:
Batthyány tér extra “i”-vel
A tappancs.ultimate.hu oldalra feldobáltam a tábori képeket. Beszámoló is lesz…csak most dobozolunk. 🙂
update:
Összedobtam két panorámát.
http://foto.ultimate.hu/tappancs/tabor.jpg
http://foto.ultimate.hu/tappancs/tabor2.jpg
10 nap alatt 563 spam komment (van pár ami átcsúszott az akismeten). Az akismet htaccess extension szépen szűri az IP-ket.
798 új rss hír, 372 új levél, 298 új spam levél. Lesz mit válogatni, olvasgatni. Beszámoló, képek hamarosan.