Két hete Varsóban és Lodz-ban jártam. Két konferencián is (geogebraigi2012.pl, SDIWC) részt vettem.
Tegnap kirándultunk egy jót Borival és Danival.
Egy ideje extázisban ülök itthon, mert a GeoGebra Kickstarter projektre összejött a minimális $10.000.
Holnap hajnalban indulunk Borival a klinikára, hogy kiszedjék a manduláját. Valaki majd mesélje el, hogyan kell unatkozni! 🙂
A nyári ICME kapcsán rendezett ICME Pre-Conference kapcsán az egyik Dél Koreai újság megemlékezett a GeoGebráról és a konferenciáról.
http://joongang.joinsmsn.com/article/296/8558296.html?ctg=
http://joongang.joinsmsn.com/article/268/8558268.html?ctg=
http://article.joinsmsn.com/news/article/article.asp?total_id=7293056
Az első cikkben benne szereplek én is. Sőt a sielés utáni tablóképem is belekerült. Ezen jól látszik, hogy napszemüveg volt rajtam, s jól leégett az orrom. 🙂
Mivel a koreai nyelvismeretem még nem annyira van magas szinten, így ráengedtem a Google Translate-et, ami először magyarra fordította a szöveget:
A panasz érkezik Koren-án tartott július 8, 2012 Geo konferencián részt zebra látogasson el hazánkban. “A Zebra Geo közelmúltban mutatja az áramlás a világban egy példa a matematika,” mondta “a munkáját a főiskolai képzés alapszinten akár egy ingyenes, egyszeri feladat, és együttműködnek,” mondta.
Ilyeneket biztosan nem mondtam. 🙂
Ma 7 éve mondtunk igent egymásnak. Akkor még csak ketten (meg még rengeteg vendég :)). Azóta öten vagyunk. Kicsit fáradtabban, öregebben, de nagyon boldogan.
És akkor egy gyors egyenlet és számmisztika mindenkinek ebből az alkalomból:
Ha most 7 éves házasok vagyunk, Bori, Dani, s Misi korának egészrészei 5, 2, 0. Akkor most teljesül, hogy a gyerekek korát összeadva pont annyi évet kapunk, ahány éve házasodtunk (7=5+2+0). Hány év múlva lesz a gyerekek korának az összege pontosan kétszerese a mi házassági éveink számának?
Bori úszott:
Dani nézte:
Dani nem nézte:
Misi pihent:
Valami véget ér, ami 5 éve kezdődött. Szinte hihetetlen, hogy 5 évig naponta láttam őket, ismerem őket, szeretem őket, s ma végigsétálunk az iskolán, s azzal vége. Najó, még azért beugranak majd írni pár érettségit, de az már nem a napi találkozásról fog szólni.
Maradnak a Facebook üzenetek, néhány telefon, egyszer-kétszer összefutunk, de az nem ugyanaz. Átalakul, végre nem tanár-diák viszonyban állunk majd egymással szemben, hanem barátként tudunk majd beszélgetni. Más lesz. Jó lesz.
Ma délután 5 órakor egy nagyon jó beszédet kellene mondanom, amivel elbúcsúztatom az osztályt. Na, erre végképp nem vagyok felkészülve. Még.
Tegnap viszont sokkoltuk az iskolát:
A bolond ballagás végre nem a hangos zene, ordibálás, farsangi örület volt, hanem rengeteg apró flash mob a termekben. Elején csak bement az osztály, néma csendben beálltak, majd bementem, fényképeztem, s kijöttünk. A végére tökélyre fejlesztettük a művet, s bementek, néma csendben, fapofával beültek a padokba, majd egy kis idő múlva beléptem fényképezni. Miután kimentem, egyszerre felállás, s távozás.
Azt hiszem nagyon jól sikerült a dolog.
A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.
Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoport
Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!
Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:
És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:
If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.
Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!
A Facebook megkerülhetetlen. Ezt tudjuk, s emiatt arra gondoltam, hogy ideje rendbe tenni a blog és a Facebook kapcsolatát. Jobb később, mint soha alapon kreáltam egy Facebook Fan Page-et a blognak. Nem gondolom, hogy így meg fogom váltani ezzel az oldallal a világot. Ez soha nem is volt tervem. Sokkal inkább a Facebook eredeti célját alapul véve, arcokat szerettem volna kapcsolni a statisztikához. Tudjam kiket érdekelnek kósza gondolataim.
Hosszú ideig a Networkedblogs szolgáltatás végezte a kapcsolattartást a blog és a Facebook között. A feladatot teljesítette, a bejegyzések megjelentek a Facebookon, s ez nekem teljesen elég is volt. Aztán rájöttem, hogy a szolgáltatás lenyeli a lényeget. Vagyis mindent a Networkedblogs oldalon vezet át, aki “lájkol”, az nem az én bejegyzésemet, hanem a Networkedblogs bejegyzését kedveli. Ez így nincsen rendjén.
Így a 100 féle Facebook plugin közül kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, s mostantól az Otto féle Simple Facebook Connect plugin végzi a Facebookkal való kapcsolattartást. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szintén Otto műhelyéből került ki a Simple Twitter Connect, ami hasonlóképpen működik, s a Twitterrel kapcsolható össze a WordPress alapú blogunk.
Egy apró plugin, ami tud a Facebookra, page-re bejegyzéseket küldeni, hozzászólásokat tud szinkronizálni, vagyis tudja mindazt, amivel a Facebook és a WordPress együtt él, s nem külön-külön egymás mellett. Najó, egy ideális világban ez így lenne, mindenesetre tettünk már egy nagy lépést a cél felé. 🙂
Nem rutin. Egyáltalán nem az. A biciklizést, síelést, úszást valóban nem lehet elfelejteni, s az ember úgy ül vissza a biciklire, mintha tegnap szállt volna le róla. A pelenkázás is biztos ilyen. Gondolná az ember. Két gyermeket végigpelenkáztunk, a harmadik már rutinművelet. Maga a műveletsor az, sötétben, félálomban bármikor bepelenkázok egy gyermeket, de soha nem nevezném rutinnak.
Remekül szórakozunk, amikor Misivel ugyanazokat a banális hibákat követjük el, mint bármelyik első gyermekes szülőpár. Az imént szobaszökőkútként beterített mindent a pelenkázó környékén, én meg bambaapa módra csak pár másodperces késéssel reagáltam az eseményre. Ez pont elég volt egy generál ruhacserére.
Mielőtt Misi világrajött, azt gondoltam, hogy Dani még kicsi. Most újra egy csecsemővel a lakásban, Danit hatalmasnak látom. És újra rádöbbenek, hogy mennyire kiszolgálatottak vagyunk életünk első pár évében. A kezdetekkor meg aztán igazán. Megható mennyire magatehetetlen egy pici csecsemő, mennyire rá van szorulva a szüleire, a segítségre. És nem a friss pelenka, meg a tej az, ami Neki a legfontosabb, hanem a szeretet és a biztonság. Nem lehet egyszerű megélni a pocakból kikerülést egy teljesen új világba, ahol ő tényleg nagyon pici, a kis tere, amit bent megszokott, hirtelen végtelen nagyságú lett. Itt fogódzó és segítség kell. Ez a szülők legnagyobb feladata. Nem az anyatej-tápszer és a milyen pelust vegyek kérdésen való vívódás. Ezt újra és újra megélni egy csoda.
Egy újabb unalmas keddi nap. Nem. Ez a kedd igazán eseménydús volt. Az osztályom matek próbaérettségit (közép, emelt) írt. Miután befejezték, száguldottam be megnézni, Misit:
Már pár hete foglaltam időpontot a fogorvosnál, s fél ötre átmentem hozzá, hogy megtekintse mi a helyzet a szájamban. A helyzet nem volt jó. A gyökérkezelt fogamat el kellett távolítani. Ez egy elég fájdalmas beavatkozás volt, hat körül leizzadva, egy adag gézt harapva, félig zsibbadó fejjel távoztam a fogorvosi rendelőből. A gyógyszertárba vitt első utam, ahol antibiotikum, fájdalomcsillapító és egy csomag normaflore került a kosárba.
Sajnos hatig van csak látogatás, így Misit csak hallgattam miközben Zsófival beszéltem telefonon. Nagyon kis édes baba. Ma a két “nagy” is hazatér a nagyiktól, újra együtt a család. Illetve már majdnem. Majd akkor leszünk teljesek, ha Misi és Zsófi is csatlakozik. Mindenesetre ma már nem csak magamat meg a halakat kell otthon altatnom este.