Tag: oktatás

  • ájpent

    Az a helyzet, hogy az én gyermekeim kicsit különleges helyzetben vannak. Ennek oka, hogy édesapjuk szereti a modern kütyüket, s egy szerencsés véletlen folytán lipileevel és lapajjal megalapítottuk a Magyar Android Portált. Így nem csak szerethetem a kütyüket, de sok eszköz megfordul a háztartásunkban átutazóban teszt céljábólitt meg kell jegyeznem, hogy a tesztkészülékeket egyben az eredeti formájában szolgáltatom vissza, azok nem gyermekjátékok…illetve van kivétel.

    Dani fiam a maga alig több, mint két évével kiválóan kezeli a telefonomat, s elboldogul bármely egyéb érintőképes eszközzel. A YouTube útvesztőiben bármikor képes a kapcsolódó videókon át elvándorolni az egyik Thomas epizódtól a másikig. Mindemellett szeret egyszerű logikai játékokat játszani a tableten. Ezt ő csak úgy nevezi, hogy “ájpent”. Érdekes, hogy Bori lányomat messze nem kötik le ennyire ezek az elektromos kütyük. Meg-megnéz egy mesét, de egy sellő számára bármilyen játékot felülmúl.

    Amikor Dani csípőből swype-ol valamelyik kütyün, s egyszercsak felcsendül Thomas unalomig hallgatott főcímdala, körbetekintek a családban (ismerősök között), s meglep, hogy mindenki inkább el van képedve a technikai képességétől, mint hőzöngene, hogy minek neki ilyen.

    Amint látható, nálunk a két gyermek (nemükből adódóan?) nem egyforma a kütyühasználat tekintében sem. Maci vs. Nintendo, így szól a teszvesz által megfogalmazott kérdés. A vs. választást, kizárólagos vagyot, vagy versenyt feltételez az én olvasatomban. Ahol a végén ki kell mondani, hogy melyik a jobb, a megfelelőbb, építőbb, stb. És ez szerintem hibás megközelítés. Nem döntést kell hozni szülőként, illetve tanárként, hanem a felhasználás módját kell okosan meghatározni.

    Ma egy gyermek nem nőhet fel informatikai ismeretek nélkül. Ez olyan lenne, mint 30 évvel ezelőtt amikor valaki nem tanult meg olvasni. Analfabétának nevezzük őket, s rengeteg problémával kell szembenézniük. Így kiemelten fontosnak tartom, hogy a gyermekeink teljesen természetesen kezeljék ezeket az eszközöket, otthonosan mozogjanak a digitális világban, ott bennszülöttek legyenek.

    A másik oldalon viszont szintén fontosak az építő játékok és a mese. Minden nap mesélünk a gyerekeknek, napközben, délutáni alvásnál, s este lefekvés előtt. Könyvből, fejből, mikor hogyan. Ettől gyarapodik a szókincsük, fantáziájuk, s csodálatos világokat tárhatunk eléjük egy-egy mese által. Ezeket vétek lenne kihagyni, s nagyon szegény lenne az életük nélküle.
    Az építő játékok, lego, illetve most még csak duplo, kisvonat, öltöztethető babák, gyurma (!), festékek, zsírkréta ott vannak az iPad mellett. Ugyanolyan fontosak, hasznosak, kellenek.

    És ha már a nintendót is belekavarták a címbe, a wii az egyik legjobb családi társasjáték. Leülni (vagy éppen felállni) elé, együtt ugrálni a Marióval, teniszezni, bowlingozni nagyon jó dolog. Közösen nevetünk, s közben tanuljuk a finom mozgásokat. Bori jógázik a fitet használva, Dani örömmel autóversenyzik, s tanulja az irányokat. Ha pedig megunjuk, akkor elmegyünk egyet kirándulni.

    Persze mindez nagyon gyorsan a visszájára fordulhat, ha nem eszközként tekintünk rájuk, hanem babysitternek alkalmazzuk a tv-t, a számítógépet, nintentód, stb. Ha az eszköz tanítja meg embernevelésre a gyermeket, abból valóban borzasztó dolgok sülhetnek ki. Gyermekek elveszíthetik a realitást, nem tanulnak meg kommunikálni, társaikkal közösen tevékenykedni. Ha viszont mi tanítjuk meg az eszközhasználatra, akkor az a javukra lesz. És ebben a formában tekintve már nem is különbözik annyira az iPad a kőbaltától.

    Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
    Jelentkezz Te is!

    Szavazni itt lehet
  • digitális bennszülöttszelidítés

    Ezt a kifejezést először a biztonságos Internet előadáson hallottam az iskolában, de nem szeretnék arra elkanyarodni. Sokkal érdekesebb, hogy a napokban lezajlott egy konferencia, ami pont azt a hatalmas szakadékot szeretné betömni (legalábbis hidat építeni rá), ami a bennszülöttek és a bevándorlók között tátong. Jó látni, hogy amióta Konrád is fellépett a katedrára, egyre több az oktatással kapcsolatos bejegyzés nála.

    És gyakorló apaként, középiskolai tanárként elsőkézből értesülök erről, s látom mi zajlik a fejekben. Az a generáció, aki nem ismeri ezeket a modern eszközöket, azok nagyon nehéz helyzetben vannak a mai diáksággal szemben. A mai diákság ezt pedig szemérmetlen módon boldogan kihasználja!

    Röhögnek, amikor a tanár nem ismeri fel a különbséget az okostelefon és a számológép között (nekik ez olyan, mint egy gyakorlott háziasszonynak a kukta és a serpenyő, két eszköz teljesen más tudással, funkciókkal), boldogan írják a dolgozatot copy-paste a Wikipediáról, stb. Erre pedig sok kolléga nincs felkészülve. És a probléma nem az, hogy a diákok csalnak! Nem, a probléma az, hogy megváltozott a világ, s az oktatás csak lehajtott fejjel kullog a nyomában!

    Igenis össze kell szednünk magunkat, s fel kell készülni, integrálni kell az új eszközöket a mindennapi oktatásunkba! Vesszőparipám az Internet és a modern eszközök használata matematikaórán (de ugyanúgy más órákon is). Erről tartottam már Android Workshopon előadást, de legutóbb januárban Lőcsén a Matematika Didaktika konferencián beszéltem az okostelefonok használatáról:

    Amikor a bejegyzést reggel még Bori oviba szállítása és az első órám kezdete között elkezdtem megírni még egy darab hozzászólás nem volt Konrád bejegyzéséhez, mostanra azonban már negyedszáz véleményt lehet olvasni a poszt alatt.

    Akkor a kütyü használat másik oldala. TILOS minden órán interaktív táblát, mobiltelefont, stb. használni. Nagyon fontos, hogy a diákok lássanak táblát (filces vagy krétás), írjanak papírra dolgozatot, mert nem mindenkinek van otthon lehetősége iPadre, Galaxy Note-ra, stb. jegyzetelni, kizárólag azon dolgozni. És azt is fontos tudni, hogy van, amit nem lehet ezekkel az eszközökkel jól tanítani.

    És semmilyen eszköz nem helyettesíti a tanárt. Az összes kütyü, hightech gadget segédeszköz lehet a tanár kezében, amivel szerintem élni kell! Mert a tanulást érdekesebbé lehet tenni, s a témát a diákokhoz közelebb lehet hozni. Eddig erre otthon készítettünk segédeszközöket, most itt az Internet, meg a sok kütyü.

    Érdekes, s már nagyon vártam, hogy a kommentek között felbukkanjon a telefon elfelejteti a fejszámolást felvetést. Egy sztori kapcsán merül ez fel a hozzászólások között. Ez a legkevésbé sem igaz, ha a tanár, szülő fel van készülve, akkor remek játékok (!!) vannak, amik tanítják, s gyakoroltatják a fejszámolást.

    A digitális bennszülött diákjaim boldogan ülnek a gép előtt, s matek (főleg azt, hiszen ott adtam meg a kezdőlökést), angol (spelling) és természettudományos feladatokat oldanak meg a World Education Games oldalon. És aki egy nap négy órán keresztül összead, kivon, szoroz és oszt fejben időre, annak bizony fejlődik a fejszámolási képessége!

    Végül két cikket ajánlanék a végén mindenkinek, az első az iPad használat jótékony hatásait értékeli, a második sokkal meglepőbb lehet, érdemes végigolvasni.

  • oktatás, Telenor és az Android (update)

    oktatás, Telenor és az Android (update)

    A Telenor sokadjára rendezi meg Android Workshopját, ami eddig minden alkalommal valami téma köré szerveződött. Szeptember október lévén, ennek a tanévnek az első Workshopja az oktatás köré csoportosult.

    Az érdekessége az alkalomnak, hogy most nem csak résztvevő leszek, hanem meg is hallgathatjátok a véleményemet, gondolataimat az oktatásról, s a kütyükről.

    További infó a lenti szórólapon. Igen, ez holnap lesz! Gyertek! Regisztráció.

    Androidos hírekről, infókról többet az Androidportálon olvashattok.

    update: Itt a prezentációm a mai előadásról:

    A bemutatott alkalmazások pedig a következők voltak:

    És természetesen többek között nem hagytam ki, a lehetőséget, hogy bemutassam a GeoGebraTube html5 megjelenítését egy Samsung Galaxy S2 segítségével.

    Az index.hu cikke az eseményről: Tanulni is segít az Android

  • leszarom

    Nem szokásom a címbeli szavak használata, a leírása pedig még kevésbé. Sajnos a mai osztályfőnöki órám után azonban ki kell írnom magamból az “élményeket”. Ma délután tekintettük meg a Rightous Kill című filmet Zsuzsival, ahol Al Pacino is ezt mondta: jót tesz az embernek, ha kiírja magából a dolgokat. Ő 14 embert ölt meg a filmben. Én nem tervezek egyet sem. 🙂

    Sajnos azt kellett megállapítanom, hogy a mai 15-16 éves korosztály abszolút nem motivált abban, hogy tanuljon. Konkrétan leszarják a tanulást. Sajnos nem tudok finomabban fogalmazni. Az iskola melegedni jó, eltöltik az időt, a tanár bohózkodik, de eszük ágában sincs a szükségesnél többet kihozni magukból. Néha még annyit se.

    A baj nem csak ez. Nem kell szeretni tanulni, nem kell, hogy mindenkit minden érdekeljen. Engem se motivált az iskolábajárás. Örültem a szünetnek, s utáltam korán kelni. De voltak dolgok, amik érdekeltek. És azokkal foglalkoztam. Nem izgatott az irodalom, nyelvtan, sem pedig a történelem óra, amit az osztályfőnököm kiválóan látott is, azonban ez abban nyilvánult meg, hogy általában 4-est kaptam ezekből. Magyarul minimálisat hoztam az adott tárgyakból. A minimális pedig nem az épp nem bukom meg, hanem azt jelenti, hogy nem a maximumra törekedtem.

    Ami leginkább elkeserít sok diáknál, hogy nincs, ami érdekelje, ami motiválja. És ez borzalmas. Sikk hülyének lenni, s sokan büszkék arra, hogyha nem tudnak valamit. Ez normális?!
    Elkeserítő, hogy sokaknak nincsenek céljaik, legfeljebb az, hogy “gazdag legyek”. A hogyanról még ők se nagyon gondolkoztak. Továbbmegyek. Nem tudnak csapatban játszani. Sajnos a 15-16 éves diákok valahogy úgy lettek szocializálva, hogy mindenki magányos harcos. Csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Ez pedig tovább ront a helyzeten.

    Tanulság, hogy valami hiba van a mai magyar oktatásban, amit sürgősen orvosolni kellene, mert nagy bajok lesznek. A gyerekeket pedig olyan fiatalon, amikor csak lehet, el kell vinni, be kell iratni valamilyen csapatsportra (menjetek frizbizni!), hogy megtanuljon csapatban játszani. Jó reggelt!

    Mondjatok okosat, hogyan lehetne motiválni a diákjaimat? Nekem van ma rossz napom, vagy tényleg ilyen rossz a helyzet? Csak nálunk van jelen ez a probléma, vagy ez valami országos, esetleg globális baj?


    A szerző ma igencsak szomorúan látja a jövőt, de hamarosan alszik rá egyet, s holnapra minden jó lesz
    (előtte azonban még meg akarta osztani aggályait a Kedves Olvasókkal). 🙂