Hétfőn megkezdődött a konferencia. Igen, ezért jöttem Kambodzsába. Illetve ez még nem biztos, hogy elég lett volna. Az ok, amiért végül elküldött a GeoGebra, az az oktatási miniszter személyes meghívása volt (nem személyesen nekem szólt, hanem a GeoGebrának).
A konferencián, mint a programban is látszik, három előadás, s egy kerekasztal, amiben részt veszek. Ebből a három előadást tegnap és ma abszolváltam. Remek fogadtatása volt a GeoGebrának.
Ma reggel még egy kerekasztal beszélgetés lesz, s utána megbeszélések, találkozók, illetve még egy-két előadás. Ezek már nem a konferencia keretein belül. Így remélem bele fog férni a Market, palota, s egyéb érdekességek megtekintése is a Kambodzsában eltöltött időbe.
Tegnap reggel jártunk a minisztériumban. Jártam már itthon is hasonló helyeken, de ez nagyon különleges volt. Kambodzsában nagyon odafigyelnek a részletekre. Őexcellenciája Im Sethy, az oktatási miniszter maga is fizika tanár volt, így nyitott volt a természettudományos, s matematika oktatásra kiváló GeoGebra szoftvert.
A prezentáció után beszélgettünk a lehetséges alkalmazásról, pilot projektről. Ajándékozással, s fényképezéssel zárult a találkozó.
Második/első nap Kambodzsában. Második, mert tegnap este már itt aludtam. Első, mert ez az első, hogy a napot is láttam. Miután megreggeliztem, nyakamba vettem a várost. Először csak gyalog néztem körbe a szálló körzetében. Már a tegnapi út a repülőtérről rámutatott, hogy itt mindenki két keréken közlekedik, s a séta alatt ez még bizonyosabb lett. És az út mellett lépten-nyomon valaki benzint, van aki pedig levegőt kínál.
Kambodzsában, azon belül is Phnom Penhben mindenki tuktukon vagy motorbiciklin közlekedik. Vannak autók is, de azok valahogy első megitélésre inkább csak eltévedt járművek. A gazdagabb réteg közlekedési eszközei talán.
Miután megbeszéltük a holnapi konferencia részleteit, kilépve a hotelből leintettem az első tuktukot. A tuktuk egy motor, amire ráfabrikáltak egy kis kocsit. Remek közlekedési eszköz. A helyiek, s a túristák is ezzel járnak mindenfele, ha nincs saját motorjuk. A soförömmel megegyeztünk 10 dollárban (vasárnap drágább, ezt a szállóban megmondták), s ennek fejében körbevitt a városban. Megálltunk a nevezetességeknél, ahol én kiszálltam fényképezni, ő pedig várt rám.
A közlekedés és a helyiek hihetetlenek. Itt első ránézésre káosz van. Másodikra is, de mindezek ellenére minden működik. Az emberek kedvesek, udvariasak, s a dudát jelzésre használják. Néhányan a forgalommal szemben mennek, néhányan rendesen. Egy-egy motoron a laptopoktól kezdve akár egy hütőszekrényt is elszállítanak. Néhányan szoptatnak a motoron, s van amikor az egész család motorral jön haza a gyerekzsúrból.
A motorok mindent elvisznek. Az autókban pedig annyi ember ül, amennyi épp jól érzi magát benne. A gyerekülés csak az európaiak bolondsága. Persze ez köszönhető annak is, hogy az európaiak száguldoznak. Itt nyugi van, s biztonság.
Első állomásunk egy csodás park volt egy templommal a tetején.
Miután befizettem az 1 dollárt, körbenézhettem fent a templomban. A templom teljesen funkcionális, a helyiek valóban megfordulnak erre.
A templom “alatti” parkban a helyiek játszottak.
Béke és nyugalom. Az emberek barátságosak, s kedvesek. Soha egyetlen helyen nem éreztem, hogy veszélyes lehetne akár egy picit is. Még amikor szembe haladtunk a forgalommal se volt halálfélelmem, pedig ennél kevesebbért is meglincseltek volna Budapest utcáin. 🙂
Mai nap másik tanulsága. A helyi pénz létezik! Ha 1 dollár alatt kell vizetni, azt helyi pénzben, rielben adják vissza. Egy USD nagyjából 4000 riel.
Mai nap sokkoló élménye a Genocide Museum volt. Itt a múzeum teljesen visszaadja Pol Pot véres uralmának napjait. Szabályok, kínzó terem, cellák. Naponta kétszer van film vetítés is. Ezt nem vártam meg, mert ennélkül is elég kemény volt. A helyiek, akik túlélték a kínzást, könyvet árulnak, s mesélnek helyben arról, hogy milyen volt.
Pol Pot uralma alatt kivégezte az ország teljes értelmiségi rétegét. Így már sokkal jobban értem ma reggeli beszélgetésünket Chan Roath matematika professzorral, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy csak 4 matematika PhD végzettségű ember van az országban. Nulláról kellett felépíteni az országot, s most itt a lehetőség, hogy a GeoGebra ebben hatalmas segítséget adjon a helyieknek. Vizualizálni, megmutatni a matematikát, természettudományokat. Fantasztikus küldetés, s nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. És a tuktuk vezetőmnek is, hogy a Market helyett a múzeumba vitt. Így teljesen más fejjel tudom befejezni a holnapi prezentációmat.
Péntek délután négy órás indulás, szombat este kilenc órás érkezés. Hosszú volt. A Qatar légitársaság tényleg jó, de azért jobb ágyban tölteni az éjszakát, mint váróteremben, illetve repülőn.
Jól fejbevágja az embert az otthoni időjárás után a fenti harmincegynéhány fok itt Kambodzsában. Mintegy másfél napnyi utazás után végre a szálláshelyre értem. Ami valóban nagyon szép. Az már csak adalék információ, hogy eredetileg 120 dollárt számoltak volna fel a szobáért, majd amikor említettem, hogy az kicsit sok, 60 lett az ára. Long stay discount lett az okat a hirtelen áresésnek. Így már a teljes GeoGebra vezetés is egyetértett, hogy erre a helyre szóljon a szállásfoglalás.
De menjünk vissza az elejére! Kambodzsába bejutni nem egyszerű. 3 papírt kell kitölteni. Vízum kérelem, tartózkodási engedély, s elvámolni való áru. Belépéskor 20 USD a túrista vízum, ezt ki kell váltani, mese nincs. Van egy automata, akinek esetleg nincs USD kp-ja, ami hol működik, hol nem. Van egyébként helyi valuta is, de az USD tulajdonképpen a hitavalos fizetőeszköz.
A repülőtéren a helyi utazási iroda (ami a konferenciát is szervezi) embere várt, s elvitt a szállásra. Érdekes volt útközben figyelni a város, s az embereket. 40-es tempót mindenki tartja (egyébként életveszélyes lenne), viszont a piroson átmennek, szembe haladnak a forgalommal, két család ül egy furgon platóján, egy másik egy motorbiziklin, s a tuk-tukok pedig mennek merre látnak. Zseniális!
A szálláshelyre érve, beregisztráltam magamat, majd két hölgy(!) felcipelte a bőröndömet az emeletre. Ez kicsit furcsa volt. A szoba szép, s van egy fantasztikus kőből készült fürdőkád. Gondoltam engedek bele vizet, s kiáztatom magamat. Itt szembesültem a trópusi országok első problémájával: nincs hideg víz. Illetve van valami amit annak jelez a csap, de az kb 20 fokos. Így sikerült elviselhetetlenül forró fürdőt kreálnom magamnak.
