Vicces, amikor az ember azt képzeli, hogy mindenre képes, s neki mindent szabad. Mindezt büntetlenül. Haha. Most nevetek, s amikor ezt írom, akkor épp az ágyban fekszem, 39 fokos lázzal, fejfájással, betegen. Nem, nekem se megy. Az elmúlt pár napban síelés előtt halálra hajszoltam magam, 3-4 órákat aludtam, s amikor első két nap erre kvázi rásíeltem, akkor harmadnapra azt mondta a szervezetem, hogy egy frászt. Nem fogsz te engem teljesen kiszipolyozni, maradj csak szépen otthon, s pihenj! Olyat úgyse nagyon csináltál az elmúlt pár hétben.
Nos valahogy így alakult, hogy újra rá kellett jönnöm, hogy határok között mozgok. Határok vannak, amik kötnek. Mit vesztettem a mindent akarok, most és azonnal hozzáállással? A legpocsékabb időben (najó, nem sütött a nap, s fújt a szél, de azért fél méteres porhóba húztam csíkokat elsőként) csúsztam, s amikor a nagy hó leesett, akkor se tudtam a seggemen ülni, hanem mentem, s jól megfáztam.
Ha az első két nap nem kapkodok, akkor a nagy hóesés után méteres porhóban csúszhattam volna három napig napsütésben. Aki pedig valaha snowboardon állt életében tudja, hogy ez mit jelent.
És kit hibáztathatok ezért? Magamat. Igen, az én saját butaságomról van szó. És nem először.
Ez a bejegyzés igazából magamnak szól. Ha elolvasod, s találsz Magadra vonatkozó gondolatokat benne, akkor remélem Te is megtanulod egy életre, hogy lehet hülyeségeket csinálni (kell is :-)), de hosszútávon számolni kell a következményekkel is sajnos.