Matektanárként már régesrégóta vágyom arra, hogy próbára tegyem magamat valami olyan szerencsejátékban, amiben azért érzékelhetően jelen van a matematika is. Ehhez azonban el kellene mennem egy kaszinóba, amit azóta se tettem meg. Bár az említett bejegyzésben megemlítem, hogy sikerült tálcán átnyújtottam már nekik az adható legkevesebbet. Ezután hátatfordítottam az oldalnak, s soha vissza se néztem. Illetve egyszer még, amikor kikapcsoltam mindenféle hírlevél küldését.
Valamikor december elején a nagy tőzsde és világválság bekövetkezte utánra tehető, hogy az az érzés kerített hatalmába, hogy most kell a tőzsdét megismernem. Ha valamikor lehet zavarosban halászni, akkor az a mostani időszak. És sok ember gazdagodott már meg a tőzsdén, nézzük meg hogy kell. 🙂
Nos, a tőzsde egy kegyetlen világ. Ez nem túlzás, ez így van. Nem közösen kűzdünk a kaszinó kegyetlen és zsarnok tulajdonosa ellen, hanem ha valaki nyer, akkor valaki másnak veszítenie kell. Ez az első és nagyon fontos szabály, amit meg kell jegyezni. Ha ezzel valaki nem tud megbírkózni, akkor a tőzsde nem neki való.
A tőzsde veszteséges játék. Ha bármit teszel, a brókered zsebébe vándorol a tranzakció x százaléka (ez általában valahol a 0,5 és a 0,1 közötti százalék, ami nagyon kevésnek tűnik elsőre, de nem az!!). Tehát nyerni csak úgy lehet, hogy a brókerdíjnál magasabb nyereséget kell realizálni. Ha pedig vesztünk, akkor is pumpáljuk a pénzt az általunk választott brókercégbe, tehát többet veszítünk, mint azt elsőre gondoltuk.
Amint az előbbi két dolgot feldolgoztad, léphetünk tovább. Van egy következő jó hírem: Veszteni fogsz!. Előbb, vagy utóbb így lesz. És ezt fel kell tudni dolgozni. Ez nehéz. Vesztés közben az ember tanul egy adag önkontrollt, s jobban megismeri saját magát. Ha kihasználod a lehetőséget, akkor eközben meg is ismered önmagad. Rájöttem pl., hogy nagyon nehezen tudok veszíteni. Meg kellett tanulnom, hogy nincs adok-kapok! Ha egyszer veszítettem, akkor kiszállás, jegyzetelés, s a helyzet elemzése következik.
Csak tiszta fejjel szabad újra a parkettre lépni! Mielőtt vásárolnál, azelőtt pedig mindig ki kell tűzni a célt, amit el szeretnél érni.
Miért pont a tőzsde?
Fentebb már írtam, hogy a világválság okozta káosz keltette fel a figyelmemet. Szinte mindennapos volt a sajtóban a tőzsdei hír, s elkezdett érdekelni. Az utánajárás után pedig arra jutottam, hogy a tőzsde a matektanárok paradicsoma lehet. Két dologra van szükség: pszichológiai ismeretekre és matematikára. A pszichológiából is a tömegpszichológia ami fokozottan igaz a tőzsdére, s meglepő következtetések vonhatóak le.
Mivel matektanárként a fenti két területre betekintést nyertem az egyetemen, s mindkettőt napi szinten alkalmaznom is kell, gondoltam megnézem hogyan boldogulok, ha nem egy osztály, hanem egy grafikon áll velem szemben. Nehéz. Valaki azt mondta egyszer, hogy a tőzsde olyan, mint amikor egy keskeny hegyi úton mész százzal, s csak a visszapillantótükörbe nézhetsz. Izgalmas ugye?
Ezt a bejegyzést valamikor két hónapja kezdtem írni. Akkor még napi szinten ültem le a gép elé, s néztem a grafikonok mozgását, olvasgattam a híreket. Azóta leszokóban vagyok. Rájöttem, hogy tőzsdézni se lehet félfenékkel, mint sokminden mást sem. Ha kereskedésre szánod Magad, akkor teljes embert igényel a dolog. Együtt kell élni az árfolyamokkal a sikeres kereskedéshez.
André Kosztolany Mesterfokon a pénzről című könyvében ír a 4 G betűről, ami a sikeres tőzsdés ismertetőjele: Geld, Geduld, Gedanke, Glück, vagyis pénz (az induláshoz), türelem, jó gondolatok és egy adag szerencse. Innen a türelem és a jó gondolatok, amik fejleszthetők. A szerencse jön, s akkor épp ott kell lenni, a pénz a legnehezebb, s legobjektívebb. Van, vagy nincs. Semmiből pénzt csinálni nem lehet, de kis pénzből sok türelemmel lehet többet is csinálni.
Persze lehet “kereskedgetni” is, de annak sok teteje nincsen. Azaz nem valószínű, hogy siker fogja koronázni a vaktában vett és eladott részvényeket. Éppen ezért pihentetem én jelenleg a tőzsdei pályafutásomat, s reménykedem, hogy nyáron az iskolai szünet idején majd újra lesz egy-két sikeres kereskedésem. Addig pedig csendben olvasgatom a híreket, könyveket, s fejben/papiron néha kötök sikeres és sikertelen üzleteket tét nélkül. A dolog pihentetése is tud azért nehéz lenni. Fájó szívvel gondolok néha arra, hogy pl. az OTP legutóbbi szárnyalását nem használtam ki, de ilyenkor kell a józan ész és a türelem, hogy ne ugorj bele egy sikertelen üzletbe “tegnap jól ment a részvény” meggondolással.