kobak pont org

Tag: zene

  • végtelen adat bűvöletében

    végtelen adat bűvöletében

    Hosszú évek kellettek, míg eljutottunk ide. Zenéket végre van lehetőség emberi módon, legálisan hallgatni itthon is. És ez csodálatos. Nem kell azzal szivatni magamat, hogy torrent meg egyéb kétes helyekről szerzem be a zenéimet. És mint ezt már annyiszor írtam és mondtam, hajlandó vagyok örömmel fizetni is akár a szolgáltatásért.

    Itt tartunk. Fizetek érte, s működik. A Spotify érkezése pár éve nagy dolog volt, azonban akármit is tesz az ember, pont a lényege halt meg az online zenehallgatásnak, amikor ráébredt mindenki, hogy 2 óra zenehallgatással kifektette a havi mobil adatkeretét. Üdvözöltem én is a Spotify-t, regisztráltam, s nagyjából ezen a ponton a kapcsolatunk plátói szerelem szintjére lépett.

    A zenéim CD-ken a szekrényben porosodnak. Szép emlékek kötnek hozzájuk, újak beszerezhetetlenek már, de tettem azért egy kisérletet a Play Music irányába (fent van online minden CD-m), megnéztem az Apple Music szolgáltatást, s úgy éreztem magamat, mint amikor az ember megveszi a cipőt, ami tetszik, csak pont fél számmal nagyobb kellene belőle. Büszke rá, szép is, de egy kicsit nyom. Valahogy nem volt semelyik megoldás sem ideális. A fél szám, ami hiányzott, az a mobilnet szabadsága. Mert hiába szaladgáltam  OTG kábellel, memória kártyával, meg próbálkoztam egyéb varázslatokkal, végül mindig az a zene hiányzott, ami éppen nem volt meg offline. Ráadásul az online zenehallgatás előnye, hogy online, a szolgáltatás új zenéket kínál az alapján, amit hallgatok.

    Egy éve lassan, hogy a Telenor hálózatába vándoroltam.  Volt szó a My Music-ról többször is már (legutóbb valami bünti kapcsán merült fel), ami a Telenor zenei szolgáltatása, de Tidal, meg Deezer és sok olyan szolgáltatás volt benne, amire nekem az ég egy adta világon semmi szükségem. Ami pedig tényleg kellett, az pont nem volt.

    A Deezert is kipróbáltam, s azzal a lendülettel ott is hagytam. A Spotify bejött, azt akartam hallgatni. Tegnap óta pl. már ott az új Gorillaz album, ott hallgattam a Delinquent Habits új albumát is.

    És akkor bekerült a My Music-ba a Spotify is. Ekkor már kacsintgattam a szolgáltatással. És nem sokra rá jött az e-mail a Spofity-tól, hogy kb 8 Euroért családi prémium előfizetés váltható.

    Kiváló lehetőség, hogy ne az én fiókomból menjen a Kaláka, mert némiképp torzulnak tőle a Spotify ajánlásai. Előfizettem rá.

    A My Music-ra is előfizettem. És most úgy hallgatok zenét, hogy nem nézem mennyi adat pörög, még fel is tettem az elején szupi minőségre az automatáról (nem éreztem különbséget, így visszaváltottam), hogy érezzem a dorbézolás igazi ízét.

    Mielőtt bárki hozzámvágja (androidportálon divat az ilyen :)), hogy a Spotify meg a Telenor biztosan fizetett a bejegyzésért, azokat ki kell, hogy ábrándítsam. A bejegyzést önszántamból írtam annak örömére, hogy a két szolgáltatás működik és jól működik. És havonta kevesebb, mint egy CD áráért az egész család prémium Spotify felhasználó és végtelen zeném van és azt bárhol és bármikor hallgathatom. Egyelőre csak itthon, de június 15 után vége a roamingnak, így remélem ez külföldön is ugyanúgy elérhető lesz.

    És még egy dolog: Igen, együtt dolgozom a Telenorral a Hipersuli programban. Ez volt az egyik oka a szolgáltató váltásomnak. A Hipersuli programról is írok majd. Kíváncsiaknak addigis ott a hipersuli.hu.

    Ti hogy hallgattok zenét? Még mindig toljátok le az mp3-makat? Vagy flac alatt nincs élet? Van aki bakelitet pörget mindenhol?

  • future of the music industry

    future of the music industry

    Many musicians realized the change of the music business. Jay Z started Tidal, De La Soul tries another approach. I prefer the latter one, although I subscribed to Tidal to give it a try as well. I already backed De La Soul’s new album on Kickstarter.

    The music business is changing. We need collaboration between fans and bands. This is the future of the music industry. We really don’t need any labels to get involved. – De La Soul on Kickstarter

  • ingyen Spotify

    Tegnap az ingyen Skype Premium, ma ingyen Spotify. Kezdek átmenni bulvárba. 🙂

    A Spotifyról itt olvashattok részletesen. Van Spotify free illetve Spotify Premium. A fontos különbség a kettő között, hogy a free szolgáltatást bizonyos időközönként egy kedves úriember szakít meg, aki elmondja mennyivel jobb lenne az életem, ha Premium szolgáltatásra fizetnék elő. Amikor őt meghallgattam, többször majdnem meg is nyomtam a fizetés gombot.

    Azonban valamikor, valahol nagyjából egyidőben a piaci nyitással felreppent a hír, hogy lesz ingyen Spotify mobil eszközökre. Mivel a zene hallgatási szokásaim egyre inkább átalakulóban vannak, boldogan üdvözöltem a Spotify törekvéseit. Otthon egyre ritkábban tudok dübörgő zene mellett létezni. 4 emberrel kell megverekednem, hogy mi szóljon, s ebből 3 még mindig Alma együttest preferálja az általam kedvelt zenék ellenében. Így marad a mobil + füles.

    Spotify free on mobile

    Először úgy tűnt ez az ingyen mobilos ajánlat csak a tengerentúliaknak lesz elérhető. Aztán jött egy notification (mi erre az ideális magyar kifejezés?), hogy frissítsem a Spotify appot, s lesz ingyen boldogság.

    Gyorsan szaladtam is frissíteni az appot, de még egy kis ideig eltartott, mire a fent említett kedves barátomat meg kellett hallgatnom, hogy ha mobilt használnlk, akkor nem kellene őt hallgatnom. És aztán megtörtént a csoda, s valóban nincs megszakítás, csak zene.

    Míg a legutóbb megénekelt ingyen Skype Premium le fog járni jövő ilyenkor, s választás elé kerülök, hogy megújítom-e, a Spotify egyelőre nem akar(?) rajtam keresni. És ez felveti az izgalmas kérdést, hogy ez vajh hogyan éri meg nekik. A Premium egyetlen dolog miatt izgalmas még, ez pedig a mobil adatforgalom kérdése. Premium előfizetőként offline le lehet tölteni az zenéket a telefonra.
    Ha azonban valamelyik szolgáltató felismeri, hogy itt piac van, lesz Spotify csomag, esetleg korlátlan mobilnet, akkor semmi ok nem lesz a Premium irányba elmozdulni.

    És ezen a ponton jutok el oda, hogy azért leszek a végén Premium előfizető, mert szeretem amit kapok, s támogatni akarom. Azt hiszem ezzel a Spotify elérte a maximumot, amit ki lehet hozni egy szolgáltatásból. Köszönjük!

    Zárásképpen pedig a Run DMC klasszikusa, ami nélkül nem lehet karácsony.

  • zenehallgatás 2012-ben

    Érdekes, hogyan alakulnak át zenehallgatási szokásaink. Kezdetekkor kazettákat (bakelit nálam nem volt komoly korszak) gyüjtöttünk, vásároltunk, másoltunk. Aztán érkezett a CD, s elképesztő gyüjteményt halmoztunk fel belőle. Mostanra azonban a CD felett is eljárt az idő.

    A zenehallgatás is egy evolúciós folyamaton halad át. Ebben persze a bakelit lemezek nehezen illeszthetők be, hiszen rmek minőséget adtak, s a zeneszámok közötti váltás is tökéletesen megoldott volt. A bakelit a hordozhatóság terén bizonyult kevésnek. A kazetta hordozható volt, minősége nem volt rossz, de aki még hallgatott magnó kazettát, az tudja, hogy a problémát sokkal inkább az okozta, hogy a zenehallgatást lineárissá tette. Egy kazettát az elejétől a végéig hallgatott az ember, egy számot átugrani egy albumon ide-oda tekergetéssel volt csak lehetséges. A Walkman időszak a Sony aranykora volt.

    Aztán érkeztek a CD-k, amik jó minőséget, a hordozhatóságot és a szabad lejátszást is lehetővé tették. Boldogság, békesség, de az idő nem állt meg. A számítógépek terjedésével, s egyre kisebbé és halkabbáigen, nekem volt még olyan PC-m, amiben 3-4 ventillátor végezte a hűtést, s a szomszéd szobában is hangosabban kellett beszélni, hogy minden szó érthetően továbbadásra kerüljön. válásával egyenesen jelentkezett az igény a számítógépes zenehallgatásra.

    Ez eleinte megoldott volt a CD-ROM meghajtókba helyezett CD-k segítségével, de aztán rájött mindenki, hogy egyrészt zavaró, hogy pörög a CD, másrészt mennyivel praktikusabb, ha minden zenénk egy kattintással elérhető.

    Az eddigi folyamatban ez az a pillanat, amikor minden megváltozott. A bakelittől a CD-ig a folyamat követhető, a zeneipar számára jól kezelhető volt. A zenék számítógépen való megjelenése azonban kezelhetetlenné tette a rendszert. Már nem csak a szomszédok, osztálytársak tudtak egymással zenét cserélni, hanem mindenki az Internet segítségével. Küszöbön volt egy olyan katasztrofa, amire későn, s rosszul reagált a zeneipar.

    Ahogyan befogadták a kazettát, s a CD-t, álltak ellen az MP3, s egyéb formátumban terjedő zenéknek. Az Apple volt akik leghamarabb felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s az iPod család a világ egyik legsikeresebb cégévé tette a cupertinoi vállalkozást.

    Az Apple aztán továbbgondolta, s teljes zeneboltot épített az iPod, iTunes köré. A folytatását ismerjük a sikertörténetnek. Azonban mára már ezen is túlléptünk egy kicsit. Legalábbis azt látom, hogy már nem a letöltés, vásárlás a jövő.

    Ahogy lassan eltűnnek polcokról a CD-k a kazetták, hifi tornyokérettségi után vettem, azóta megvan, de már szinte nem is használjuk., úgy kezdenek a háttértárakról a felhőbe költözni a zenéink.

    Ez a folyamat is teljesen érthető. Egyrészt elképesztő helyet tudnak elfoglalni a zenék a háttértárolóinkon, másrészt mára már sokan rendelkeznek zenehallgatásra alkalmas telefonnal, iPoddal, számítógéppel, esetleg többel is (otthon, iroda, stb.). Azzal, hogy a zenék a felhőbe költöznek, minden eszközön elérhetővé válnak, nem kell naphosszat másolgatni azokat.

    Valahol ezen a ponton lépett be egy új szolgáltatás az emberek életébe, ez pedig az online zenehallgatás, “rádiózás”. A Spotify úttörő volt a területen, a Deezer nemrég itthonra is elhozta a szolgáltatást, a Last.fm és a Rdio szolgáltatásai szintén ebben segítenek. Az Apple és a Google is felismerte, hogy fontos a zenék kezelése. A két cég másképp közelítette meg a dolgot. Az Apple iTunes Match szolgáltatása pénzért kezeli egy éven át a zenéinket, legyen az akármennyi. A Google Music ingyenesen tárolja a zenefájljainkat 20000 számig.

    Hol vannak az én zenéim?

    A Google Music még beta volt, amikor regisztráltam, s azóta minden zeném fent lakik a Google felhőben. Amikor megjelent az iTunes Match, előfizettem rá. Viszont nem fogom azt megújítani. Drága, s egyre inkább azt érzem, hogy az iTunes jelen formájában nem az ideális út a zenehallgatásra. A zenéim most két felhőben is megtalálhatók, a Google Music és az iTunes Match szolgáltatás is hosztolja a zenefájljaimat.

    Zenét hallgatni egyre gyakrabban a telefonomat vagy a tabletemet veszem csak elő. A zenék pedig a Nexus Q segítségével szólalnak meg a nappaliban található hangfalakon. Amióta azonban a magyar fejlesztésű G-Ear appot megvásároltam Mac-re, sokkal kényelmesebben hallgatok azon is zenét egyenesen a Google Music tárhelyemből.

    És egyre gyakrabban merül fel bennem is a Shawn Blanc által megfogalmazott gondolat:

    Rdio is proof of two things: (a) for me, access trumps ownership; and (b) the future is in the clouds.

    Vagyis az “elérhetőség” győzelme a birtoklás felett. A Rdio, Deezer, Last.fm, Spotify ezt teszik lehetővé, végtelen zene folyamatos elérhetőségét. Ugyan remekül hangzik a végtelen zene mindenütt, de mi van, ha esetleg nem lesz Internet, ha nem tudom tovább fizetni az előfizetést, ha… Azt hiszem ez a mostani változás a zenehallgatás legnehezebb és pszichológiailag legizgalmasabb döntése. Feladni a birtoklást, az enyémet, a megszokottat az ismeretlen, csodálatos örök zene világáért.

    Nektek ott van még a sok tíz giga zene a vinyótokon? Vagy a Deezer hazai nagykövetei vagytok?

  • The Streets – utolsó album

    Megszűnik a The Streets. Az utolsó, 2011. február 7-én megjelent Computers And Blues album itt hallható:

    A fenti információ a recorder.blog.hu bejegyzéséből származik. Még több videót, zenét is találhattok odaát. Sajnálom, hogy ez az utolsó album. Jó lett volna még The Streetst hallgatni. Viszont azt hiszem Skinner nem hagyja abba a The Streets megszünésével a zenélést.

    Ha esetleg érdekelnek régebbi The Streets zenék, akkor ajánlom az első két album legjobbjait felvonultató válogatásomat (a bejegyzés dátumát látva kicsit meglepődtem :)).

  • Jake levelet írt

    Tegnap elalvás előtt eufórikus állapotba kerültem, amikor Jake személyesen írt levelet, hogy tetszenek Neki a képek, amiket az a38-as koncerten csináltam, s szeretné elkérni őket eredetiben:

    Jake levele

    Ma válaszoltam is Neki nagy boldogan, s elküldtem a képeket. Aki esetleg nem tudná, erről az úrról beszélünk:

    Jake Wherry

  • herbaliser

    Tegnap Herbaliser koncert volt. Ott voltunk Tschoppyvel a fesztblog küldetésében. Így lehetőségem nyílt a koncert alatt fotózni, utána pedig beszélgetni Jake-kel és Ollieval, akik hihetetlen kedvesek voltak.

    _DSC0567.jpg

    További képeket a koncertről vagy a fesztblog galériájában kereshettek, vagy az én válogatásomat lehet megtekinteni a flickr setben.

  • funkdoobiest koncert

    Tegnap volt koncert. A kezdési időpont este 9 volt hivatalosan. Abban az időben én még vígan itthon játszogattam az estiskola footerjével és próbáltam emberi formát adni a hunbeatboxnak internet explorerben. Zsófi már kérdezgette, hogy most akkor nem mész? De. Elindultam.

    Kocsiba be, mert gondoltam későn lesz vége, s hiába a kiváló 105-ös (aminek a Márvány utcai megállójába ellő az airport, durva!), éjfél után már nehézkes hazamenni. Másrészt, ha van kocsi, nem kell kabát, ruhatár, stb.

    Tiszta mázli, hogy baromira ráértem, így amellett, hogy kiváló 95-ös oktánszámú benzint adtam útközben a járgánynak hogy-hogynem megkérdeztem a kutas embertől, hogy megtekintené-e az olajszintet. Megnézte, mondta, hogy porzik.
    – Volna szíves feltölteni? – kérdeztem.
    – Mi van benne?
    – Olaj – gondoltam magamban, de mégis a következő kérdés jött ki a számon – Hogy érti?
    – Milyen olaj, mert nem mindegy, hogy mit teszek bele.
    – Sajnos nem tudom, a szervízben, amit olajcserekor beletöltöttek.
    – Akkor csak az xy (itt egy márkanév, verziószám kombináció hangzott el, de mivel az üres flakont ott hagytam, továbbra sem tudom milyen olaj van benne) olaj jó, az keverhető mindennel.
    – Ezesetben azt kérem szépen!

    A kutas ember ezután lemosta a szélvédőt, majd pedig elváltunk. A kocsiban bepattintottam az iTrippet a touch aljába, kikerestem a Wopbabbalubop című slágert, feltekertem a hangerőt, s repültem a Gödörklub felé.

    Megérkezve, láttam, hogy itt ugyan 10 óra van, de műsornak semmi nyoma. Unalmamban rácsatlakoztam a Gödör wifijére, s Konrád, Márk és Blumi onlinemarketing WolfGábor eszmecseréjét követtem a twitteren. Mindehez egyébként kiváló háttérzenét szolgáltatott az aktuálisan munkálkodó DJ.

    Amikor már ott tartottam, hogy az iwiw-re belépjek, megmentésemre érkezett Tschöppy, akivel aztán az egyébként kedves kiszolgálóhölgyet kergettük az őrületbe, hogy nem egyszerű sört, hanem limonádét merészeltünk kérni. Ráadásul Tsch csak naranccsal, így külön megnehezítette a kisasszony dolgát. By the way, ha Gödör, akkor limonádé!

    Időközben nagy tudású emberek említették, hogy a Funkdoobiest hamarosan a színpadon lesz (a hamarosan fél éjfélt jelentett), s ez meglepő módon tényleg megtörtént.

    Funkdoobiest a színpadon. Első megállapítás, ezek bizony öregek. 40 felett mindegyik első ránézésre. Az indulás a sok “you say Funk, I say Doobie”, meg forítva után három számig remek volt, de utána úgy tűnt elfáradtak, s inkább egy kabaré előadássá alakult. Az együttes utolsó lemeze 2004-ben jelent meg, s a koncert elvileg az új lemez promóciós turnéja volt. A koncert alatt azonban a “check out our brand new shit coming to you in 2009…” felkiálltáson (ami egyébként elég gyakran elhangzott) nem akaródzott ténylegesen bemutatni Nekik az új dalokat. Azért fogalmaztam ilyen furán, mert a koncert azzal zárult, hogy CD-ről (!) lement egy szám az új albumról.

    Összességében jó volt látni gyermekkorom egyik kedvenc együttesét színpadon, de messze volt a tegnapi koncert attól, hogy ezt nevezzem életem koncertélményének (hacsaknem a kabaré kategóriában).

  • podcast #16 – Jazzkantine Hell’s kitchen

    Jazzkantine Guru Jazzmatazz formációjára hasonlító kiváló együttes. Nem ma kezdtek, bár első albumuk óta nem sokat hallottam róluk. Jazz + HipHop a főprofil, bár ettől a címbeli legújabb albumuk teljesen elüt. Itt “régi” rock klasszikusokat dolgoztak fel jazz változatban, ezzel teljesen egyedi, s új dalokat hoztak létre. Hallgassátok, s ha jót akartok Magatoknak, vagy nekem, akkor szerezzétek be az albumot! Nekem az első és az utolsó album megvan. A köztes CD-ket szivesen fogadom.