Távoktatás, otthoni tanulás

Lett távoktatásunk. Egyszercsak. Hirtelen.

Lett távoktatásunk? A hétvégét azzal töltöttem, hogy különböző fórumokon megpróbáltam segíteni. Péntek fél tíz körül odatapadtam a monitor elé és kb azóta itt ülök. Mi történt?

  • https://hipersuli.hu/tavoktatas – összeraktunk egy részletes anyagot arról, mire érdemes figyelni. Mit érdemes tenni szülőként, tanárként, ha otthonról kell dolgozni. Milyen alkalmazásokat, weboldalakat érdemes használni.
  • https://amanoba.com – egy csapat apuka, aggódó anyuka scrummaster, tech guru és jópár tanár összekerült a virtuális térbe és szeretne valami segítséget adni a meglévő technológiák felhasználásával.

És még van két-három kisebb projekt is (ezek remélhetőleg pár napon belül publikusak lesznek), amiben a hétvégén tevékenykedtem, ha nem számolom a több megkeresést, hogy mondjak már valamit, hogy mi lesz.

Hol tartunk most?

Hétfőtől itthon vannak a gyerekek. Soha véget nem érő hétvégék sora következik! Meg kell tanulni hosszútávon elviselni egymást Mindenkinek. :) És ebben higgyétek el, hogy lesz kihívás. Amikor elvonulnál, de nincs hova. Mert már ki sem mehetünk. Csak egy szörnyű disztópia? Reméljük.

Mindenesetre fel kell készülni arra, hogy a gyerekek otthon vannak, mi is otthon vagyunk, nincs edzés, iskola (van, csak másképp?), cserébe van rengeteg energia, amit valahogy le kell kötni.

Iskolás korú gyerkek ha nem is feltétlenül a mindennapi testnevelés miatt, de hozzá vannak szokva a napi rendszeres mozgáshoz. Szünetben rohangálnak, verekszenek, stb. Levezetik a feszültséget.

Most, hogy otthon lesznek, talán az egyik legfontosabb dolog, hogy legyen lehetőségük levezetni a feszültséget. Erre a legjobb a mozgás, de legrosszabb esetben egy videojáték, zenehallgatás, rajzolás, kreatív munka vagy csak simán egy beszélgetés is segíthet.

Legyél otthon a gyermekeddel! Mondom ezt egy hétvége után, amikor nem is találkoztam a sajátjaimmal, csak elvétve. Emiatt hiteltelennek tűnhet, de tudom és tisztában vagyok, hogy ez most egy kivételes eset volt. A gyermekeidnek szüksége van Rád. És most majd jobban szüksége lesz Rád, mint valaha volt.

“Hurrá, nincs iskola! (…) de tényleg nem mehetünk be? Most már soha?!” Az eufórikus felkiálltástól a teljes elkeseredésig pár perc vezetett. Az iskola nem (csak) a tanulásról szól. Az iskola közösség. És tudjuk, hogy a gyerekek, főleg, ha már nagyobbak, online közösségekben továbbra is tartják a kapcsolatot, “együtt vannak”, de az nem ugyanaz.

Lesz olyan gyerek, akin ez hamar ki fog törni, lesz akin csak napok, hetek múlva. De ha otthon kell maradni, nem lehet találkozni a kortársakkal, barátokkal, az nagyon megnehezíti ezt a helyzetet.

Hogyan tanulunk?

Online. A rövid válasz. Mi az, hogy online tanulás? Hogyan lehet online tanulni? Eredményesen.

Az egyetemisták esetében mindenki legyint, ők rendelkeznek laptoppal, tablettel, simán fognak majd tanulni. Az oktatóik egyetemi tanárok, ők profik távoktatásban is.

Hát nem. Már az egyetemen sem lesz ez egyszerű menet. Középiskolában sem, az általános iskola első négy osztályában meg végképp nem.

Miért írom ezt? Ugyanazt kell csinálni mint eddig, csak online. Hát nem. Az eredményes digitális tanulás nem az analog tanulás átforgatása.

A digitális tanulás és tanítás egy egészen új világ. Megváltozik a közeg. Másképpen kell tanítani. Másképpen kell tanulni. Más kihívásokkal szembesül a tanuló is, amikor digitális tanulásra kényszerül.

Digitális oktatás vs távoktatás

Tegyünk itt egy kis különbséget. Nem definíciót szeretnék írni, hanem tisztázni én mit értek a két fogalom alatt. A digitális oktatás történhet tanteremben. Történik is. Sok helyen és eredményesen. De a digitális oktatás nem jelenti azt, hogy ilyenkor csak digitálisan oktatunk. Helyben beszélünk a tanulóval, odamegyünk hozzá, jelentkezik, szól, kérdez, válaszolunk, stb. Ezek mind nem digitálisian történnek és ezek azok a momentumok, amik átvezetik a két digitális modul között az órát, ezek adnak az óránknak természetességet. Ettől válik az emberivé. Szerethetővé vagy épp ellenkezőleg.

Amikor távoktatunk, megszűnik a találkozás, megszűnik az oda-vissza történő, akár spontán kommunikációnak a lehetősége. Egy beszélgetéshez komoly technikai apparátus szükséges. Megoldható, de sokszor még IT szakemberek is csak bambán tekintenek bele az üres képernyőbe, amikor megszakad a hívás, hogy de miért…

És gondoljunk bele, minden, ami eddig offline történt, az most hirtelen online lett. Nem véletlenül lassú sok szolgáltatás, döcögnek a Skype hívások, sőt néha még egy Netflix film is meg-megakad.

Tegyük fel, hogy ezekhez mind értünk is, beállítjuk magunkak tanárként. Mi a garancia, hogy mindegyik diákunk is meg tudja oldani magának? Semmi.

Hogy tudok mégis kapcsolatot tartani? Hogy lehet fenntartani a tanítás személyes mivoltát? Ez a távoktatás legnagyobb kérdése. 1-1 beszélgetéseket lehet folytatni. Azt bírja az internet, bírja általában a sávszélesség is.

Mi fog történni a tanórákkal? Hogy lesz a diákoknak napirendje? Jegyek? Dolgozat? Honnan fogja tudni a szülő, hányasra áll a gyermeke? Aki bukásra állt eddig, most “kegyelmet kap”? Vagy lehet távolról is buktatni?

Megannyi kérdés, amik a távoktatás megjelenésével értelmüket vesztik. Nem megoldható a dolgozatiratás. Feleltethetsz video chaten. De ott se fogod tudni ellenőrízni, hogy valóban egyedül dolgozik-e. Nincs lehetőség hagyományos módon osztályozni. Hosszú hónapok alatt esetleg kialakítható lett volna valamifajta minősített vizsgázási rendszer, amikor a diák ül a gép előtt, webkamera rögzíti a tevékenységeit, képernyőjét úgyszintén és így talán ki lehet szűrni, hogy tényleg ő dolgozik a gép előtt.

Ezt el kell engedni. Nem fogod tudni tanárként ellenőrízni a diákot. Lehet, hogy az apukája, lehet, hogy az egész család közösen fogja megírni azt a dolgozatot, amit online feladsz neki. Meg kell bízni egymásban.

Ha nem tudunk fejben változtatni és adaptálódni az új helyzethez, új körülményekhez, akkor nem fog menni. Lehet reménykedni, hogy hátha hamar elmúlik. Csak egy hét, aztán újra minden visszaáll a normálisba. Ezt valójában nem tudjuk, de úgy tűnik, hogy ez még nem múlik, csak rosszabb lesz.

Meg kell lépni az első lépéseket a változás felé. Újra kell gondolni, hogy mit szeretnénk tanítani és hogyan. Mi a diák motivációja? Ha a rossz jegytől való félelem volt egyedül, akkor most bajban vagyunk.

A távoktatás mindamellett, hogy felborítja a megszokott életünket rengeteg lehetőséget hordoz magában. Meg lehet tanítani olyan érdekességeket, amik nem biztos, hogy egyébként belefértek volna a tanév menetébe. 1-1 érdekes video, olvasnivaló, interaktív játék meg tudja változtatni a diák gondolkodását egy témáról. Időt lehet nyerni, érdekes tananyagokkal lehet foglalkozni. Ezek nem fértek volna bele 1-1 normál 45 perces tanórába.

45 perc? 50 lett, maradhat? Többet szeretne? Lehetséges. Kevesebb is elég? Megváltoztak a körülmények. Borult minden terv. Hatalmas teher hárul a tanárra. Egyik percről a másikra kell akkorát változnia, mint még soha. Ez szinte lehetetlen! Technikai nehézségek. Tanár oldalon, diák oldalon. De most nincs választás. Ezt a lehetelen helyzetet meg kell fordítani, lehetőségként tekinteni rá és akkor csodát lehet tenni. Csodára pedig soha nem volt nagyobb szükség, mint ma!

Published by kobak

Koren Balázs, apa, tanár, geek. Ebben a sorrendben. Többnyire. A blogon többnyire ezekről a kalandjairól ír. Apaként, tanárként hogy lehet zöld ágra vergődni az oktatásban a digitális eszközökkel. Máskor pedig utazásról, sportokról, vagy egyéb őrült hobbijáról írogat.