Sokan szeretik a twittert leszólni. Geekek játszótere, magamutogatás, meg hasonlók hangzanak el vádként. Nem mondom, hogy ezek teljesen alaptalan vádak, de megmutatnám a másik oldalt.
Egy tanítványomnak meg akartam mutatni azt a rajzfilmsorozatot, amelyik az emberi testről szól, de nem jutott eszembe a címe (tudom, megkérdezhettem volna a feleségemet, vagy végigtelefonálhattam volna tanult barátaimat).
Nem telefonáltam, vagy kopogtam át a szomszédba, s nem próbáltam valahogy a gugli segítségét kérni, hanem csak feltettem a kérdést a twitteren. Erre megdöbbentően sok helyről áramlott a válasz:
A twitter egy nagyon fura csatorna, bele kell kerülni, meg kell szokni, s meg lehet szeretni.
2 responses to “twitter ereje”
én elvesztettem a hitemet a twitterben – valszeg rossz emberek követnek, meg rosszakat követek. a főoldalam 90%-ban ugyanabból a 2-3 emberből áll, dögunalom. volt rá precedens, hogy feltettem egy hasonló kérdést twitteren és facebookon is, előzőn senki rám sem bagózott, utóbbin 5 perc alatt megválaszolták 🙁
szóval erősen kapcsolati háló függő a dolog, és hogy engem ki követ, azt nehéz befolyásolni. hiába, könnyű az élete a netcelebeknek 🙂
Netceleb?? Azmiaz? 🙂