A következőn gondolkoztam, amíg ma sorbanálltam Misi papírjaiért. Igyekeztem kreatívabban elütni az időt, mint azon agyalni, hogy vajh ha tudják a címünket – s van egy olyan szolgáltatás itthon, amit portának hívnak – akkor miért nem küldik ki az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát postán (a TAJ kártyát kiküldik, ha megvan az előző kettő).
Nos, végzős osztályfőnökként azon járt az agyam, hogy igenis szüksége van a sok 16-18 évesnek valami segítségre, hogy hova menjen tovább. És itt most nem a pályaválasztási tanácsadóra gondolok. Az merült fel bennem, amit már kicsiben megvalósítottam az osztályomban. Vagyis interjújat csinálni és/vagy bemutató előadássorozatot (roadshow, meetup, ki hogy szereti hívni) csinálni, ahol a diákok megismerhetnek más mintákat is, nem csak a közvetlen közelükben élő felnőttekét. Akad egy-két szerencsés fiatal, akinek a szülei révén sok helyről vannak ismerettségei, de a többség általában egy irányt ismer.
Ezzel pedig nincs is semmi gond hiszen a szülők baráti köre az egyetemről/munkahelyről építkezik általában, ez pedig természetes, hogy egy réteg. Vagyis lenne igény a fiatalok részéről arra, hogy megismerjenek különböző életpályákat. Lássák mit lett valakiből, aki elvégzett x egyetemet, elment utána y helyre dolgozni. Mi lett abból, aki külföldön járt, aki itthon maradt, stb.
Hatalmas problémának tartom (én is így láttam anno), hogy a diákok egyetemeken gondolkoznak, s a legritkább esetben próbálnak távolabb tekinteni a jövőben.
“A Corvinus jó egyetem, utána biztosan lesz állásom…” – ilyen, s ehhez hasonló gondolatok alapján választanak sokan egyetemet. És ez szerintem nem jó így.
Kérdés, Ti hogy látjátok? Volna értelme egy ilyet összehozni? Van kedvetek ebbe beletenni Magatokat?