Autót béreltünk. Reggel 9-re jött a fickó, s várt minket a szálloda halljában. Nagy sajnálatára nem tudott A osztályú autót hozni. Illetve hozott olyat is, de azt szervízbe kellett még vinnie, így kénytelenek leszünk egy Kia Rio, super-akármilyen autót használni. Nem baj. Közben egy másik magyar párnak fénymásolta a szmélyijét, útlevelét, meg a jogosítványát. Már elő is készítettem én is, mire mondta, hogy nem kell. A másikak ütköztek, azért kellett…
Ezután felmentünk, összekészítettünk mindent, s már indultunk is le, mire megjelent a fickó megint, hogy kijavította a hibát, s vihetjük a Daewoo Chevrolet Matizt, s nem kell autót cserélgetnünk. Ez igazából jobb is volt így, s azzal a lendülettel beköltöztünk a kocsiba. Békalábak, szeműveg, pipa, minden szükséges cumó a csomagtartóba, utikönyv, térkép, rágcsálnivaló, víz előre.
Irány Gozo! Gozo Málta második szigete (nagyságát, s lakosok számát tekintve). Ide komppal jutottunk át. Útközben elhajóztunk Comino mellett, – ahova csüröttökön készültünk menni, – ami szintén gyönyörű szép.
Gozón kezdtük a kék ablakkal (Azure Window). Itt található egyébként még a lovagok által egyik legnagyobb kincsként őrzőtt Fungus (egyfajta gyógyító gomba) szikla (rock), amit a bamba túristák nem nagyon vesznek észre – habár elég nagy – a kék ablak (jövőben: ka) bűvöletében.
Lesétáltunk a ka, s beláttuk, hogy nincs sok értelme itt papucsban téblábolni, így felmentünk a búvárszemüveg-békaláb-pipa trióért, s már száguldottunk is vissza. A ka gyönyörű. Előtte van egy másik kis ,,csoda”, ez pedig egy kb 30 méteres lyuk, kristálytiszta gyönyörű kék vízzel. Ez a búvárok, s pipások (snorker) egyik kedvenc helye.
Ezután egy kicsit nézelődtünk a nyílt tengerben is. Itt találkoztunk egy medúzával – ami bár nem volt sokkal nagyobb az öklömnél – így nekem kicsit inamba szállt a bátorságom, s a visszavonulást sürgettem. Zsófi pedig megismerkedett egy szép szines vizinövénnyel (állat?), ami megcsípte.
Miután megszáradtunk (38 fok, tűző napsütés), elindultunk fel a kocsihoz, s elkezdtünk valahova menni. Sajnos se Málta, se Gozo nem bővelkedik közlekedési táblákban, s a térképek kicsit ad-hoc módon készültek, így egy picit eltévedtünk. De gyönyörű helyre tévedtünk. Az út alattunk rövid idő alatt földúttá változott, s amikor már azt mondtuk, hogy inkább fordulunk, a ka felett találtuk magunkat.
Gyönyörködtünk, majd elindultunk vissza. Ismét egy érdekes, s szép helyre jutottunk. Egy másik szép búvárkodós helyet kerestünk, s találtunk helyette egy csodaszép tenger melletti utat, s ,,sócsináló lyukakat”.
Ezután hogy-hogynem Calypso nimfa (Odüsszeusz rabsága, stb. – akinek nem ugrik be kiről beszélek) barlangjánál találtuk magunkat (ebből egyedül Máltán is több található, de Görögországban is akad pár darab). Eredeti célunk a barlang alatti homokos partszakasz, Ramla bay volt (ilyen kevés van Máltán). Persze azért ráakadtunk az útra, s lejutottunk strandolni egy nagyot. Itt sikeresen összerugdostam a pár darab követ, amit valaki galád módon elrejtett a homokban (kitöréseimet magambafolytva viseltem a fájdalmat, de nem szerettem meg a helyet).
Következő utunk a fővárosba Victoriába – régi nevén Rabat – vezetett. Itt a citadella volt a célunk, amit körbejártunk, s közben kicsit csodálkoztunk, hogy rajtunk kívül 1(!!!) pár járt a várban. Azaz Gozo fővárosában, a kastélyban összesen 4(!)-en voltunk. No, nem mintha zavart volna, csak olyan meglepő volt, hogy hol a sok túrista…
Ta’Cenc volt a következő állomás…illetve lett volna, mert a gyönyörű sziklafal csak nem akart következni mintegy negyed óra autózás (homokon, kövön, s néha betonon) után sem. Ekkorra már igencsak el kezdett a hasunk korogni, ugyhogy étterem után néztünk. Itt Ta’Cencben fogyasztottuk el vacsoránkat.
A komp ezután hazavitt (nekem kicsit fáj a szívem, hogy nem a menetrendszerinti hellikopter járatot választottuk Gozora), s rövid autókázás után a szállodánk fogadott.