Most jövök egy értekezletről, ahol több kolléga mondta, hogy a gyerekekről nem szabad jót feltételezni. Mindez annak kapcsán hangzott el, amikor sokadjára felvetettem, hogy a naplót a gyerekek hozzák magukkal órára. Nem, a gyerek az csal. Átírja, beírja a jegyet, rosszat tesz. – Hangzott a válasz. NEM!
Ha azt várjuk a diáktól, hogy jót tegyen, akkor jót fog tenni, ha pedig mi bélyegezzük meg azzal, hogy rosszat tesz, akkor annak fog megfelelni. Az iskola pedig a jóra kellene, hogy neveljen, azaz feltételezzünk jót mindenkiről. Ha később erre rácáfol, az más kérdés. Az is természetes, hogy aggályaink vannak bizonyos gyermekekkel kapcsolatban, de adjunk Nekik is esélyt, hogy bebizonyíthassák képesek a jóra!
Amint a gondolkodásom etéren megváltozik, állok fel, s más szakmát keresek. Figyelmeztessetek, ha így lenne! Köszönöm.
Comments
7 responses to “jót feltételezni”
ezexerint ez általános magyar szokásként kezd elterjedni. lásd artisjus (fizetek az üres cd-ért, mert úgyis lopott zenét fogok rámásolni)
azt is utálom. amit leírtál, az is gonoszság
Van remény! Amíg vannak még ilyen gondolkodású emberek az iskolákban, addig nincs veszve minden. Sajnos a tanár- és tanítóképzők oktatói között is kevesen vagytok.
Háátt ezzel csak az a baj hogy milyen is ez a "mai fiatalság".. ide értem az én korosztályomat is már.. nálunk volt hogy tanár hozta a naplot volt hogy diáknál volt.. és igen bizony… mi is kihasználtuk az időt.. nem pofátlanul… tehát nem irtunk be magunknak 10 db 5-öst tantárgyakhoz… de bizony jopár hiányzás eltünt 1-1 ilyen szünetben..
szerintem a megálapitáson kell csak változtatni és igaz lesz.. 1 diákról lehet jót feltételezni… 25-ről viszont már NEM, mert leszköztük mindig 1 aki elég "pofátlan" az ilyesmihez…
Mindig lesz közöttük 1-2, aki pofátlanul át fog verni. Ez így van. De a másik 23 miatt, az egész osztályról a jót fogom feltételezni. 1-2 gyerek akkor sem teheti tönkre alapvetően pozitív, lelkesítő, építő, bizalmat erősítő hozzáállásunkat a többi 23 gyerekhez.
Itt nem az a lényeg, hogy a gyerekek mennyire megbízhatóak, hanem hogy az emberek hány százaléka megbízható. A gyerekeknél ugyanaz megy mint a felnőtteknél, csak kicsiben. Érdek barátságok, álnokság, árulás, üzletelés, szerelem, harag, átverés. Mi van ha éppen bosszúból beírnak 5 igazolatlant annak a gyereknek, akit az apja azzal a szép autóval hozott iskolába???
Persze elég fura a mai korosztály, de akkor sem szabad mindig alapvetően rosszat feltételezni, mert szerintem is, ha úgy kezeljük őket, akkor annak fognak megfelelni. Egyébként meg azért emlékezzünk picit vissza, hogy mi sem éppen szenteknek születtünk…
Hagytam egy kicsit kihülni a témát, de most akkor reagálok. 🙂
@Sala: sajnos a párhuzam az üres CD-vel jogos. 🙁
@macati: jobb kevés oroszlán… 😀
@oldman: Tudom, hogy lenne próbálkozás ilyenekre, de ha a tanár már behúzta az igazolatlant, ha már lkönyvelte magának, akkor már késő. Másrészt meg meg kell adni a gyereknek a lehetőséget a csínytevésre, mert ha nem tudja magát diák korában ilyen apróságokban kiélni, akkor később nagyobb dolgokban fogja. Azt pedig szerintem senki sem szeretné.
@patkoszeg: Tudom, hogy lesz, sőt azt is meg tudnám mondani nagy valószínűséggel, hogy ki, de ettől függetlenül rábíznám, s próbára tenném. Ha tényleg elbukik a próbán, akkor legközelebb nem kapja meg.
@JagelloZ: A probléma nem feltétlena megbízhatóság, hanem a bizalom kérdése. Ha nem is adjuk meg a lehetőséget arra, hogy bizonyítsák, hogy mégis megbízhatóak, akkor hogy győzzenek meg arrül?!
@DigiSample: Ez a másik nagy baj, hogy egy-két ember sajnos a túloldalra kerülve elfelejti, hogy ő is volt a másik oldalon…