Egy család bátran hirdeti, hogy ma itt a világvége. A magyar internetfalu egyik sokak által olvasott szomszéd blogján, Sasvári Plastik Angelday József megemlékezése hívta fel a figyelmemet a dologra. Ezzel kapcsolatban egy fontos információ, ha ezt 2011. május 21. után olvassa valaki, akkor mégse lett vége 21-én a világnak.
És akkor a világvége dologról. Ez sajnos egy üzlet lett, üzlet az emberi félelmet meglovagolni. Nem véletlen, hogy horror filmek, kisértetkastélyok százai, ezrei találhatók a világunkban. Pénz van az emberi félelemben. A világvége projekt persze egy kicsit más, mint a kisértetkastély, s a horror film kategória. Ez sokkal komolyabb, s ettől vagy sokkal félelmetesebb, vagy sokkal nevetségesebb lesz. Ezt embere válogatja, hogy ki melyik irányba húz, s mint máshol, itt se jó egyik véglet sem.
Egy dolog viszont fontos. A világvége el kell, hogy gondolkoztasson. Az ilyen jellegű fikciók bennem mindig elindítják a gondolatot, hogy mi lenne, ha holnap tényleg bekövetkezne? Fel vagyok rá készülve? Mit tettem eddig 31 évig? Itt az ideje, hogy egy kicsit számbavegyük a dolgainkat, esetleg átalakítsuk a prioritásokat, megálljunk egy kicsit a rohanásban, s holnaptól hasznosabb, értelemsebb életet éljünk.