Szombaton abban a szerencsében volt részünk, hogy a 40. Magyar Filmszemlén megtekinthettük Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjét. A film operatőre, Győri Márk régi jó baráttunk, Zsófinak gimnáziumi osztálytársa. Ezenkívül úgy adódott, hogy a film gyártásvezetője és a rendező is apósom által ismerős. 🙂
Ilyen előtörténettel, s a filmszemle oldalán olvasható rövid leírás elolvasása után vegyes érzelmekkel ültem be a moziterembe.
A film az elmúlt években Magyarországon megtörtént, megmagyarázhatatlannak tűnő tragikus események motívumaiból építkezik. Elsősorban azt az atmoszférát kívánja bemutatni, amiben ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek, egyfajta látleletet adva korunk összezavarodott lelkületéről. A történet a kamaszkorról, az élet és a halál különös megtapasztalásáról szól, amikor a gyermekekben szinte egyszerre ébred fel a szexuális- és a halálvágy.
Előzetes várakozásnak megfelelően a film lassan indul, de aztán elég erős felütéssel folytatódik, s a végéig benne a feszültség. A gyerekszereplők jók, Gábor atyát játszó Trill Zsolt is a hátán cipeli a filmet. Egyetlen komoly bajom, hogy a 107 percet nem tölti ki az esemény, s néha nagyon leül. Tíz percet nyugodtan lehetett volna még kurtítani a filmen, s akkor nem lenne ideje a nézőnek a pillanatnyi unatkozásra sem.
Márk kiválóan kezelte a kamerát, a képek szépek, s véleményem szerint felveszik a versenyt bármely külföldről származó filmmel. A hangyás jelenetnél tetszett nagyon a látószög, ahogy Sebestyént és a hangyát filmezte.
A film története borzalmas. Remény nincs benne, s minden rossz körülmény egybe van lapátolva benne. Ezt nem szeretem, mert ettől picit irreálissá válik a film, ám ha a célt tekintem, akkor ez megbocsátható. A port.hu kritikájának a végén tetszik nagyon a kinek ajánljuk rész. Igen, ezt a filmet a pedagógusoknak, papoknak, lelkészeknek, s erősebb idegzetű szülőknek meg kellene nézni!
Kevés ennyire jó kritikát lát az ember tanárokról, papokról, szülőkről. A filmben sem a tanár nem tud igazán a gyermekek nyelvén szólni, sem pedig a pap. Ez az egyik kulcsprobléma, ami aztán a két (három) gyermek halálához vezet (lesz más, aki telebeszéli a fejüket hülyeségekkel). Nincs remény. Nincs senki, aki utat mutasson. A szülők az egyik helyen nem beszélnek egymással, másiknál megözvegyült alkoholista apa van, stb. Katasztrófa, s sajnos Sopsits Árpád rendező, író jól érzi, bár irreális ez mind együtt egybegyúrva 107 percbe, de sajnos mégsincs annyira távol a realitástól, mint azt reméljük…
Tenni ellene viszont sose késő, csak észre kell venni, be kell látni. Jó reggelt!