Elérhetetlen, azonban sokan azt mondják, ha az equalizert a következő módon állítod be, akkor megközelíthető. Magamnál beállítottam, s jobb lett. Hogy tökéletes-e, nem hiszem, de mindenképp előrelépés. 🙂
A beállítások a következők:
db +3, +6, +9, +7, +6, +5, +7, +9, +11, +8 db
Nálam ez valahogy így mutat:
forrás: Marc, Ő forrása a 43folders, ők pedig emlékeztek, hogy ez megjelent valaha a macosxhintsen.
Borinak vettünk egy nagyon jó kis játékot. Ez a Noé bárkája nevet viseli, s valóban egy hajó, ami kinyitható, becsukható, benne minden állatból egy pár, nekik eledel. Illetve ha már Noé a bárka tulajdonosa, névadója, akkor már Ő is képviseltetve van, illetve kedves felesége.
Itt is ezzel kapcsolatban a mai feladványunk: Hogy hivják Noénét, akit én Borinak csak Mrs. Noéként emlegetek?
Azonban, hogy a feladvány ne legyen ennyire száraz és unalmas, itt egy video, ahogy Bori játszik a bárkával:
Megjöttek a leletek. Lyme pozitív. Hjajj, megyek kivizsgálásra. Ilyenkor hasznos a matek tudás. Az ember tudja, hogy ez még messze nem jelenti azt, hogy Lyme-kórom van/volt, de mindenképp jöhet a második forduló. Újabb vérvétel. Ennek azért nem örülök. Pfff.
Újra itthon. Hajnali 5-re az autó a parkolóhelyén, mi pedig már fogmosás után voltunk. Node ne rohanjunk ennyire előre!
A dolog úgy kezdődött, hogy én táboroztam, addig családom családlátogatáson járt Zsó nagynénjénél. Találkozó Frankfurtban. Ahogy már írtam, az első állomás Nürnberg volt. Ákos és Eva vendégül láttak az estére. Másnap pedig már startoltam is Frankfurtba.
Sajnos a tervezett két órás út 4 és félre sikeredett, így Zsófiéknak kellett rám várni egy keveset. Nem mellesleg a frankfurti repülőtér bazinagy. A parkolóház 13(!). emeletén volt csak hely. És még volt több emelet is…
A találkozás nagyon jó volt kislányom először még nem akart megismerni, aztán lassan visszatértek a régi emlékek, s újra minden rendben volt. Irány Bornich. A Hamsch család nagy szeretettel fogadott és várt ránk. Jó volt Őket viszontlátni. Itt eltöltöttük a hétvégét, hajókáztunk, kirándultunk nagyokat.
Bori a hajón
Hétfőtől szerdáig Kölnben laktunk Bamminál. Itt várost néztünk, kipróbáltuk, milyen is az igazi curry-wurst, nosztalgiáztunk a Dunkin Donutsban, megállapítottuk, hogy a meki kint jobb, a kfc viszont messze finomabb nálunk. 🙂
Bori a dunkin donuts párnái között
Kölnből Bornichba útba akartuk ejteni Koblenzet, s itt egy másik kedves régnemlátott barátnál teázni egyet. Ezt azonban Bori meghiúsította, miután végigordította az utat odáig. Igen, ilyeis tud, de ez ritka. Szegény nem tudott elaludni, mozogni akart, nem volt épp a legideálisabb időpont az utazásra. Ekkor határoztam el, hogy az addidi kósza gondolat az éjszakai hazajövetelről nem marad csak gondolat.
Persze miután Bammit kitettük Davidéknál, Bori 5 percre rá elaludt. 🙂
Másnap azért elmentünk Johannes-el Koblenzbe, ahol a panorámák készültek. Azonban a kedvenc képem akkoris ez. Háttérképem, s bele vagyok szeretve. 🙂
Bori ül a fűben
Koblenz gyönyörű. Itt Bori nem volt hajlandó semmi bébiételt fogyasztani. Azonban az ebédhez rendelt felnőtt (normál) adag hagymalevest befalta teljesen.
Pénteken (19) átmentünk Nürnbergbe immáron mindahányan Ákosékhoz. Itt aztán örültünk egymásnak, este nyomtunk egy pár kör wi-jo-ka-pre -t, amit előző este ismertünk meg Bornichban, s rögtön kaptunk is egy pakli kártyát hozzá. Vasárnap Bad Windsheimban jártunk a skanzenban, hétfőn pedig vacsi és fürdetés után hazaindultunk.
Nürnberg by night
skanzen – Ákos fotózta, még mielőtt szólna. 🙂
Összedobtam két panorámát Koblenzben. Íme:
Szándékosan nincs körbevágva. Épp így tetszett. Majd talán később valamikor. 🙂 Lényeg, hogy itt jártunk, s gyönyörű idő volt. Ilyenkor pedig nem tudom megállni, hogy ne örökítsem meg a dolgot.
Fenyegetőztem, hogy lesznek képek is hamarosan. Nos, feltettem az eddigi képeket a picasawebre. Egy kis izelítő:
További képek megtekinthetők itt. Illetve egy videót is feltettem már a hajókázásunkról:
Megérkeztünk Kölnbe három nap Bornich után. Szerdán megyünk vissza. Ma-holnap teszek fel képeket is. Stay tuned. 🙂
Hazatértem a táborból. Képek a picasaweben. Ezenkívül feltettem pár videót is a viddlerre. Egyik kedvencem itt látható:
Csináltunk aquaparkot a táborban. 🙂
További képek és infók, majd ha hazajöttem, most épp Ákoséknál vagyok, holnaptól meg családom összegyüjtve egy barátunknál leszünk. Majd, ha tudok beszámolok mi történt velünk. Most leginkább már azt várom, hogy holnap délután legyen, s átölelhessem a családom végre…
Ezt a bejegyzést előre szólok, hogy előre megírtam. Azonban ravasz módon Ti csak most olvassátok. Több rejtett meglepetés nem lesz, mert most épp távol vagyok minden internet csiholásához szükséges dologtól. Azonban, hogy addig se maradjatok blogbejegyzések, érdekességek nélkül, ajánlom kis hugom blogját:
Ő (még) szorgalmasan írogat naponta akár többször is. Ha kommenteltek Nála, akkor meglepődik majd, s örül neki. 🙂