Német körutazás

Újra itthon. Hajnali 5-re az autó a parkolóhelyén, mi pedig már fogmosás után voltunk. Node ne rohanjunk ennyire előre!

A dolog úgy kezdődött, hogy én táboroztam, addig családom családlátogatáson járt Zsó nagynénjénél. Találkozó Frankfurtban. Ahogy már írtam, az első állomás Nürnberg volt. Ákos és Eva vendégül láttak az estére. Másnap pedig már startoltam is Frankfurtba.

Sajnos a tervezett két órás út 4 és félre sikeredett, így Zsófiéknak kellett rám várni egy keveset. Nem mellesleg a frankfurti repülőtér bazinagy. A parkolóház 13(!). emeletén volt csak hely. És még volt több emelet is…

A találkozás nagyon jó volt kislányom először még nem akart megismerni, aztán lassan visszatértek a régi emlékek, s újra minden rendben volt. Irány Bornich. A Hamsch család nagy szeretettel fogadott és várt ránk. Jó volt Őket viszontlátni. Itt eltöltöttük a hétvégét, hajókáztunk, kirándultunk nagyokat.


Bori a hajón

Hétfőtől szerdáig Kölnben laktunk Bamminál. Itt várost néztünk, kipróbáltuk, milyen is az igazi curry-wurst, nosztalgiáztunk a Dunkin Donutsban, megállapítottuk, hogy a meki kint jobb, a kfc viszont messze finomabb nálunk. 🙂


Bori a dunkin donuts párnái között

Kölnből Bornichba útba akartuk ejteni Koblenzet, s itt egy másik kedves régnemlátott barátnál teázni egyet. Ezt azonban Bori meghiúsította, miután végigordította az utat odáig. Igen, ilyeis tud, de ez ritka. Szegény nem tudott elaludni, mozogni akart, nem volt épp a legideálisabb időpont az utazásra. Ekkor határoztam el, hogy az addidi kósza gondolat az éjszakai hazajövetelről nem marad csak gondolat.

Persze miután Bammit kitettük Davidéknál, Bori 5 percre rá elaludt. 🙂

Másnap azért elmentünk Johannes-el Koblenzbe, ahol a panorámák készültek. Azonban a kedvenc képem akkoris ez. Háttérképem, s bele vagyok szeretve. 🙂

Bori ul a fuben
Bori ül a fűben

Koblenz gyönyörű. Itt Bori nem volt hajlandó semmi bébiételt fogyasztani. Azonban az ebédhez rendelt felnőtt (normál) adag hagymalevest befalta teljesen.

Pénteken (19) átmentünk Nürnbergbe immáron mindahányan Ákosékhoz. Itt aztán örültünk egymásnak, este nyomtunk egy pár kör wi-jo-ka-pre -t, amit előző este ismertünk meg Bornichban, s rögtön kaptunk is egy pakli kártyát hozzá. Vasárnap Bad Windsheimban jártunk a skanzenban, hétfőn pedig vacsi és fürdetés után hazaindultunk.


Nürnberg by night

skanzen – Ákos fotózta, még mielőtt szólna. 🙂

Published
Categorized as blog

By kobak

apa, tanár, geek

3 comments

Comments are closed.