Author: kobak

  • raj

    raj Pár hónapja, talán éve is van, amióta a címbeli könyv a könyvespolcunkon pihen. Nem vagyok egy nagy könyvfaló. Az említett mű pedig nagyon vastag, s 1000 oldalas. Miért vettük meg, ha nem olvassa senik? Jó kérdés, mert egy kedves ismerősöm nagyon ajánlotta, s egyszer amikor benn jártunk az egyik antikváriumban, akkor ott volt a polcon.

    Amikor hazatértem a kórházból egész nap ágyban feküdtem, kivéve, amikor szaladni kellett… A szememnek is pihetntetőbb volt, így gép helyett levettem egy könyvet a polcról. Ez pedig Frank Schaetzing Raj című regénye volt.

    Belekezdtem azzal a hátsó gondolattal, hogy másnap már valószínűleg újra a könyvespolc porfogója lesz. Ehelyett a nem éppen zsebkönyv méretű regény napi olvasmányommá vált, s két hét után egyik éjjel hajnali kettőkor az utolsó oldal, s a köszönetek elolvasása után letettem az ágyam mellé. Most épp a Lautlos című regényt olvasom Schatzingtől eredetiben, németül.

    Ami igazán megfogott ebben a regényben, hogy az író vette a fáradtságot, s mindennek(!) utánajárt. A Golf áramlat “működésétől” kezdve az orkák szokásain át a hadihajók felépítéséig mindent részletesen leír. Ezek a leírások pedig érdekesek. (Emlékszem, hogy Jókai leírásait sokszor átlapoztam, mert egyáltalán nem kötött le. Hogy mostanra benőtt a fejem, vagy csak Schatzing érdekesebb, nem tudom.)

    A regénynek nincs főszereplője. Illetve van, de akkor minimum kettő, de inkább 5-6. Az összes kicsit is fontosabb karakter ki van dolgozva, megismerjük őket kívülről belülről az olvasás során. Ja, s nem hollywoodi mű (bár a megfilmesítés jogát már megvették), fő és fontos(nak hitt) szereplők is meghalnak a pár hónap alatt, amit a regény cselekménye felölel.

    Miről szól? Nehéz leírni. Ezért elkezdtem keresni a neten, s ezt a kritikát dobta ki elsőnek a google, amivel egyet is értek:

    Annyi biztos, hogy egy hétig nem tudtam aludni miatta. Olvasni kellett. Annyi bizonyos, hogy a negyvennyolc éves szerző valami nagyot rakott le az asztalra. Nem csak a kiadó legvastagabb könyvét, de egy igazi nagyregényt, és ilyet nem szokás manapság írni, legalábbis olyat, amit el is lehet olvasni.

    Első pillantásra persze könnyű dolgunk van. A Rajt világszerte thriller-ként reklámozzák, és rögtön igazodási pontokat is keresnek hozzá valahogy így: ” a könyv a Da Vinci kód és a Solaris egy kötetben”. Azonban Dan Brown nyugodtan beiratkozhatna Shatzing íróiskolájába, ha netán ilyet alapítana, Lem pedig vegytiszta sci-fit alkotott. A Raj se nem egyszerű lektűr, se nem sci-fi. Izgalmasnak persze izgalmas, és rendkívül népszerű ökológiai problémékát boncolgat, miközben felhasználja a krimi és a tudományos-fantasztikus regény elemeit is, tekintve, hogy a megoldás egy nem emberi intelligencia “meggyőzésében” kristályosodik ki. Mindezeken túl pedig valódi irodalmi alkotás, ha német példánál akarunk maradni, Thomas Mann igényességével.

    Frank Schatzing: Raj – Az évszázad könyve?

    További infók:

  • egy rövid eseménytelen hétvége

    A hétvégére nagy adag fordítás, érettségi pontok végleges összesítése, webes munkák az estiskola tökéletesítésére, s még ki tudja mi volt kitűzve. Ehhezképest péntek este a lomtalanítás (majdnem lett verekedős, rendőrös video is, de a nagy izgalomban elfelejtettem megnyomni a megfelelő gombot) miatt összecsődült nem túl halk honfitársaink hatására Bori éjszakája későn kezdődött, s a hajnali kukásműszak miatt korán is végződött. Így a mienk is. Mi ráadásul valami okból kifolyólag a délelőtti/délutáni alvásokat kihagytuk.


    kukások összehangolt támadása a rengeteg lom ellen

    A péntekről szombatra éjszakának következményeképp a szombati nap kissé összekuszálódott, s a következő este is többször ébredtünk babasírásra. Ami egyébként hál’Istennek az eddigi majdnem 7 hónapban nem történt meg annyiszor, mint az elmúlt két nap.

    Vasárnap reggel mindketten álmosan, fáradtan ülünk a reggelinél, Bori pedig vígan mosolyog, s nem érti mi miért vagyunk oly elcsigázottak. Ilyen a mi kislányunk. Egy tündér. Pont mint az édesanyja.

  • …amikor még nehezebben ment

    A minap megmutattuk milyen a fürdés mostanában. Most pedig azt szeretném bemutatni milyen volt nagyjából fél évvel ezelőtt:

    A két videót egymás után megnézve látszik, hogy hihetetlen, mennyit fejlődött a kisasszony. 🙂

  • adóbevallás

    Ma (tudom, elég utolsó pillanatban) elkészítettük adóbevallásainkat. Zsófi is, én is önadózunk, azaz itthon magunknak kell mindent kitölteni. Maga a kitöltés az éves összesítés segítségével nem annyira nagy mutatvány. Bár, amíg nem találtam meg a megfelelő papírt igencsak gondban voltunk. Hál’Istennek édesapám már egész jól átlátja ezeket a dolgokat, így az apróbb akadályokat s játszva vettük.

    Amiért azonban most írok, az az érdekes izgalom, ami minden egyes adóbevallás közben bennem van. Ahogy töltjük ki, mindig reménykedem, hogy a végén visszakapok valamit. Az olyan jó dolog, amikor az ember pénzt kap. A másik oldalról belegondolva azonban mennyivel rosszabb az, ha visszakapok pénzt, mert az azt jelenti, hogy többet vontak le a fizetésemből, mint kellett volna, s az a pénz már hónapok óta nálam kamatozna. Ez alapján az elgondolás alapján sokkal jobb nekem, ha nem kapok vissza, vagy esetleg még be is kell fizetnem, mert a befizetendő összeg bár nem járt volna eddig nekem, mégis az adóbevallásig nálam kamatozott.

    Tehát annak kellene ezekszerint örülnöm, ha nemhogy nem kapok vissza, hanem még fizetnem is kell. Egyébként ebben az évben pont így is van.
    Ti hogy vagytok ezzel? Melyiknek örültök jobban?

  • tumblr

    Röviden, itt az új lifestream. A tumblr egyszerű, öteltes, gyors és szép.

    A regisztráció egyszerű, megadod a neved, e-mail címet, s egyszer a jelszavad. Ezután kapsz egy megerősítő e-mailt, s Tied a világ. Belépve a dashboard így néz ki:

    tumblr dashboard

    Nincs ilyen katt, olyan katt, beállítás, plugin telepítés. Minden megy magától. A képek, zenék, videók posztolása már-már nevetségesen egyszerű. Ha most kezdenék blogolni, elgondolkoznék az átálláson. Persze így is elgondolkoztam, hogy mire lehetne használni ezt az ötletes kis web2 projektet.

    Mivel tud rss-ből blogolni, elkezdtem felvenni bele a feedjeimet, s így tulajdonképpen a kobak.tumblr.com lett a lifestream-em nagytestvére. 🙂

  • blogger lesz Belőle, bárki meglássa

    Borit leültettem magam elé, s be akartam fejezni egy e-mailt. Erre Ő megkaparintotta a billentyűzetet, én előkerestem a kamerát, s megnyitottam egy üres ablakot. Ezután megörökítettem az eseményt, s az eredményt is.

    Itt pedig a monitoron olvasható(?) üzenet:

    Boriblog

    Bori első blogbejegyzése. Aki elmondja mire gondolhatott közben, az tud valamit. 🙂

  • Bori megindul

    Pár napja Bori tökéletesre fejlesztette a tolatást, illetve már gyakorolja az állást a járókában. Én meg, amióta nálunk van a kamera kölszönbe, s rájöttem hogy tudom együttműködésre bírni az iMovie-val, azóta “videoblogger” lettem. 🙂

  • ram upgrade

    Megtörtént, 2 giga ram dolgozik a kis miniben:

    Igen, jól látjátok, egy konyhakés és egy sajtkés segítségével jutottam a doboz belsejébe. 🙂

    A “hivatalos” mód itt: http://media.macsales.com/videos/mini/intel/medres.html

  • gtd for me is moleskine

    Az internet egy ideje zeng a gtd (gettind things done)kifejezésről. Jó dolog, a lényege valahogy az, hogy kapsz egy feladatot pl e-mailben, akkor azt nem olvasatlanul hagyod, hanem beteszed a tennivalót egy errevaló programba, ahol az összes teendőd követed. Itt aztán, ha valami megvan, akkor kihúzod, stb.

    Ez tök jó, de nekem nem megy. Valamiért az a helyzet, hogy bár a fél életem onilne töltöm, mégse megy ez a gtd gépen. Kispapír, post-it, Moleskine. Leginkább az utóbbi. Mióta tavaly olvastam CDColtnál a Moleskine füzetekről, s vettem Zsófinak egy másfél éves naptárat, magamnak pedig próbaképp egy 3 db-os kis jegyzetfüzetet, azóta az az etalon. Karácsonyra kaptam egy naptárat, meg egy jegyzetfüzetet. Azóta az iCal-t már csak arra hasznélom, hogy szóljon a névnap, születésnapok miatt (ezt nem vagyok hajlandó beírni a naptárba minden évbe kézzel), az iGTD, Actiontastic és hasonló programokkal pedig tettem egy próbát, de aztán csak AppZapper eledel lett belőlük.

    Valahogy kell az az érzés, hogy kihúzom, ami megvan, kitépem, vagy csak simán kidobom a cetlit, amire felírtam. A klikkel kipipálom nekem nem adja vissza ezt az érzést.