Ez a hír a hvg-n akkora hatással volt rám, hogy nem csak egy Twitter bejegyzésben, vagy Facebook posztban, hanem itt a blogon is meg kell, hogy emlékezzek róla.
A fenti képen egy mobiltartó látható. A hvg hírében az olvasható, hogy ez mennyire jó ötlet. Lehet az. De ez attól függ, hogy mire használjuk. Ha az a cél, hogy mindenki telefon nélkül vegyen részt az oktatásban, akkor nem tartom jó iránynak. Sőt, egyenesen nagyon rossz kezdeményezésnek gondolom.
A telefonok ott vannak minden diáknál lassan (ha nem így lenne, nem lenne szükség erre a mobiltartóra), így nem ellenségnek kellene kikiáltani azt, hanem az oktatás részévé tenni, integrálni kell azokat. Évek óta beszélek, írok, előadok arról, hogy az okostelefonok, tabletek kiválóan alkalmazhatók oktatási célra.
Kizárni nem lehet. A telefonok elvétele – mert játszanak vele az órán – nagyjából olyan, mintha a tollat, ceruzát vettük volna ki a diákok kezéből, mert azzal amőbázhatnak, vagy levelezni tudnak egymással. Ahelyett, hogy a telefonokat elpakolnánk, inkább a tanárokat kellene felkészíteni arra, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. Milyen alkalmazások állnak rendelkezésre, ha be szeretnék vonni az oktatásba az eszközöket. Hogyan lehet kezelni a diákokat, akik esetleg mégis elkalandoznak az órán.
Egészen új kihívásokkal találkoznak a mai tanárok, mint 5-10 évvel ezelőtt. Az okoseszközök elterjedése, az Internet jelenléte mindenütt az életünkben teljesen megváltoztatta a szórakozást, tartalom fogyasztást, de a tanulást is! A diákok is érzik, látják, hogy az információ karnyújtásnyira van tőlük. És nem tehet úgy az oktatás, mintha ez nem így lenne.
Ha a mobiltartó azt a célt szolgálja, hogy a tanár óra elején megnézze, hogy mindenki elhozta-e a telefonját, akkor támogatom. Gyorsan ki lehet osztani azokat, amikor az órán szükség van rá, s használni szeretnék. Dolgozatnál könnyen távoltartható a kisértés. 😉
Ha nem ez, akkor felejtsük el! Mert a diákok egy lépéssel a mobiltartó előtt fognak járni. Lesz egy telefon, amit kitesznek majd, s a másikat használják a pad alatt. Megoldás? Nem.
Mobiltartót otthonra! Ezt már sokkalinkább. Az I am number four című film (felejthető egyébként) egy jelenete ragadt meg bennem. A főhös a barátnőjéhez átmegy ebédelni. Ott ebéd előtt egy kosárba begyűjtik a telefonokat, s kiteszik a szomszéd szobába. Igen. A telefonnak nincs helye pl. az ebédlőasztalnál (igen, én is szoktam, de cél, hogy az ebédlőasztal a beszélgetések és az evés helye legyen).
Winter X Games 2016 is on. It’s half term in Hungary. Which means a few days off school for skiing and snowboarding. I collected a few great movie trailers to get in the mood for riding. The Art of Flight is an all time favourite.
Hit next to watch the other 14 trailers.
Úgy tűnik újra és újra előkerül a középiskolai felvételi téma. Most az index hangos tőle. A feladatsor maga nem volt sokkal nehezebb, mint a tavalyi. A probléma a 45 perc. És a 45 perc többszörösen is probléma a feladatsor kapcsán.
Az Origó kérésére múlt héten elmondtam a véleményem. Fontos megjegyezni, hogy itt nem a pár kiváló képességű diákokról, hanem az átlagról beszélek.
A feladatok mennyisége 45 percre nagyon sok. Az ökölszabály, hogy úgy állítja össze a tanár a dolgozatot, hogy ha ő meg tudja írni azt x idő alatt, akkor a leggyengébb diák 3x idő alatt teljesíteni kell, hogy tudja ugyanazt. Ezt a feladatsort viszont én is 40 perc környékén tudtam kényelmesen megoldani. Kényelmesen alatt azt értem, hogy nyugodtan hátradőltem, végigolvastam a feladatot, s úgy oldottam meg. Nem kapkodtam, nem néztem időt.
Egy 14 éves gyerek számára azonban ebből adódóan nagyon kevés a 45 perc. Tehát nem a feladatsorral van alapvetően baj, hanem a ráfordítható idővel. Erre a feladatsorra nyugodtan lehetett volna 60 percet adni a diákoknak.
A másik probléma a 45 perccel, a stressz. Egy 14 éves gyerek nincs semmilyen módon felkészítve arra, hogy egyszer 45 percben adjon számot 8 év tanulmányairól. Erre tesz rá még egy lapáttal a szülő. Aki puszta jó szándékból, s saját tapasztalataiból adódóan elmondja, hogy mennyi múlik ezen a felvételin, s akarata ellenére a gyermek stressz szintjét még jobban megnöveli.
Fel kell készíteni a szülőt is, s a gyereket is erre a vizsgára. Az oktatás eddig érettségi súlyponttal működött. Nem feltétlen probléma, ha ebbe a rendszerbe bekerül egy újabb vizsga, de míg a középiskola az érettségire felkészítés jegyében zajlik, addig az általános iskola nem a középiskolai felvételiről szólt mostanáig.
Vagyis egy olyan vizsgának tesszük ki a gyerekeket 14 évesen, amire senki nincs igazán pszichésen felkészítve. A tárgyi tudás sokkal könnyebben megszerezhető. Ezen terhen lehetne esetleg azzal enyhíteni, ha nem csak egy alkalommal írhatná meg a felvételit a diák. Több sport versenyben alkalmazzák ezt a módszert, hogy kétszer próbálkozik a sportoló, s a jobbik eredménye számít. Ugyanezt lehetne megcsinálni a középiskolai felvételiknél is. Hatalmas könnyebbség lenne, mind a diák, mind a szülő számára.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a többszöri megírási lehetőség többlet terhet ró a rendszer minden résztvevőjére. Több feladatsort kell összeállítani, több alkalommal kell felügyeletet biztosítani, s a javítási teher is megnő a tanárokon. A rendszernek viszont ezeket a többletfeladatokat tudnia kell megfelelően kompenzálni.
A lenti videót ajánlom mindenki figyelmébe. Értelemszerűen nem mindenható szorzási módszert látunk (ha az írásbeli szorzást szeretnénk egyszerűbbé tenni, akkor a Napier vagy grid módszert ajánlom). Nem újabb gumicsontot szeretnék dobni a “mennyire rossz a magyar oktatás, s bezzeg máshol” beszélgetésekhez. Csak meg szeretném mutatni, hogy vannak remek módszerek, amiket nem biztos, hogy eddig ismertünk. És ezek a módszerek könnyebbé tehetik a diákok életét, segíthetik a tanárt és ez jó.
Ezt a módszert, amit a lenti videóban látunk, eddig nem ismertem.
A nyelv nem biztos, hogy mindenkinek elsőre érthető. Nekem nem volt anyira. 🙂 Igazából nem is tudom pontosan melyik nyelven beszél a tanár. Viszont a számok mindenkinek érthetőek, amik a táblára íródnak. Az se zavarjon össze senkit, hogy jobbról balra írnak.
Mi történik? A számok fölé írjuk a 10 és a szám különbségét. Majd a szorzat egyes helyiértéke a két felső szám szorzata, a tizes helyiérték pedig az egyik szám és a másik fölé írt szám különbsége lesz.
Pl. 8×7 esetén a két “felső szám” a 2 és a 3. Vagyis 8×7 szorzás eredményének egyes helyiértéke 2×3, vagyis 6. A tizes helyiérték pedig 8-3 vagy 7-2, azaz 5. Így megkapjuk, hogy 8×7=56.
Természetesen nem a véletlenek kedvező együttállásáról van szó.
Formálisan erről van szó:
ab=10(a-(10-b))+(10-a)(10-b)=10a-100+10b+100-10a-10b+ab=ab
Vagyis a módszer mindig működik. Viszont nincs mindig valós haszna. 1×1 esetén értelmetlen lenne. Ekkor a 9×9=81 szorzást kell elvégezni, majd pedig az 1-9, vagyis -8 számot kell tízzel megszorozva hozzáadni. Ami 81-80, valóban 1. De mint látjuk nem épp a legcélszerűbb ennek a szorzásnak az elvégzésére ezt a módszert alkalmazni. 😉
4-nél nagyobb számok esetén viszont már jól jöhet a fenti módszer. Persze az is könnyebbség, ha a szorzótáblát csak 4-ig kell nagyon tudni. 🙂
Katie Steckles bemutatja, hogyan kell ügyesen vágni a papírt, hogy szép is legyen a csomag, s pont annyi papírt használjunk hozzá, amennyire szükség van.
Mindehhez a Pi ismerete, s egyszerű számítások kellenek csak.
Sara Santos a BBC One műsorában mutatja be a négyzet alakú dobozok csomagolását, s az arra “kifejlesztett csodaformulát”:
Buzzfeed collected the 61 best teaching memes, I chose the 13 best of their best collection.
1.
2.
3.
