Naponta utazok bkv-val. Azon utasok közé tartozom, akik alapvetően elégedettek a szolgáltatással, azonban van egy pár dolog, ami különösen zavar. Ez pedig a nem beszélünk idegennyelven dolog.
Már írtam egy ellenőrös storyt, de ma már nem tudom szó nélkül hagyni a következőt:
Megkérjük kedves utasainkat, hogy jegyüket, vagy bérletüket készítsék elő, mert a kijáratnál ellenőrök dolgoznak. Köszönjük.
Tök jó. De kérem a szerencsétlen külföldi túrista honnan fogja tudni, hogy most mi a fene van? Ráadásul ezutan még a külföldiül nem beszélő ellenőr jól le is ordítja a fejét (magyarul), hogy miért nem vette elő a jegyét. Az utasok meg idegesek, hogy miért tartják fel a sort…
Azt hiszem, nem olyan nagy kérés, hogy az idézett mondatot angolul is mondják már be! Köszönöm.
Nem is olyan régen próbálkoztam már beláttatni Veletek, hogy 1=2, de hamar kilógott a lóláb. Emiatt most egy elvontabb, magasabb matematikát (differenciálás) alkalmazó bizonításhoz fordultam:
Természetesen ez a bizonyítás is hibás. Node hol a hiba?
Megoldás: Holnap (április 4, kedd) délután 4-től lehet beírni. Addig mindenki gondolkozzon, mosolyogjon a probléma egyszerűségén magában!
Tegnap este 12 év után megvolt az első általános iskolai osztálytalálkozónk. Sokan voltunk, s jól éreztük magunkat. Most pedig már késő van, s megyek aludni, de előtte gondoltam szólok, hogy a képeket, amiket csináltam kitettem (vigyázat, old school, nulla formázás, csak egy fotóalbum) a http://foto.ultimate.hu/osztalytalalkozo/ címre.
Tudjuk, hogy szomszédos billentyűk a tab és a q. A tab szélesebb is, mint a q, így vakon is lehet(ne) érezni, hogy melyik billentyűt nyomjuk éppen.
osx-en az alma+tab ugyanaz, mint más rendszereken az alt+tab. Az alma+q viszont bezárja az éppen nyitott programot. És miért írom ezt le? Mert éppen sikerült bezárnom a shiirát (4 nyitott tabbal), ahelyett, hogy átváltottam volna a terminalra.
Mostantól kezdve vasárnap du 4 órakor dobok fel valamilyen matematikai/logikai feladványt, rejtvényt. Van még egy-két jópofa fals bizonyítás a birtokomban. 🙂 Kezdhetitek törni a fejeteket!
Tegnap este beugrottunk a kocsiba, s elmentünk a Duna Plazaba. Amióta nem diák jegyet veszek, rájöttem, drága dolog ez a mozi. Namindegy, ezt a filmet már régóta meg akartam nézni.
Spike Lee gyermekkorom kedvenc rendezője. Az utóbbi pár filmje nem volt annyira jó. Azonban a Malcolm X, jungle fever – s még folytathatnánk a sort – továbbra is a kedvenceim közé tartoznak (csak kár, hogy nálunk még dvd-n se lehet megszerezni ezeket a filmeket. A dzsungellázat videón egy videótéka leselejtezéséből vettem meg anno).
Spike Lee azelőtt soha nem csinált krimiket. Teljesen új ebben a műfajban, ennek ellenére egy kellemes filmet csinált. A forgatókönyv jó, a szereplők (főleg a két főszereplő) egy gyengébb storyt is elvittek volna a vállukon, így viszont külön öröm volt nézni a játékukat. A film kezdetén mosollyal a számon olvastam az “a spike lee joint” feliratot, mely minden általa rendezett film elején olvasható.
A film egy kis monológgal indul, aztán belecsap a közepébe, indul a bankrablás. Megjelenik Frazier (Denzel Washington), s átveszi a nyomozást. Közben kiderül pár dolog róla és a másik rendőrről(William Dafoe), aki ott van. Kiderül, hogy valami pénz eltűnt, megjelenik a bank igazgatója (Christopher Plummer), akinek valami titkolnia valója van, s még egy nő (Jodie Foster). A bankrabló (Clive Owen) pedig kezében tart mindent.
A nagy morális mondanivaló, meg Denzel Washington párbeszéde a rendőrrel, szerintem kicsit túl szájbarágós lett, de ez nem annyira zavaró. Sajnos nem sok moziban játszák, úgyhogy tessék keresni egyet, s megnézni! Szerintem megéri.
Vége a tegnap már meghirdetett kosárlabda rangadóknak. Végül a tanár csapat a harmadik helyet szerezte meg. Egyetlen meccset veszítettünk el, de az is szoros volt… najó, nem kavarok össze-vissza. (ismeritek gondolom a “mi másodikak lettünk, a másikak meg utolsó előttiek” mondatot, meg a hozzá kapcsolt történeteket).
8 perc, vagy 8 dobott pont jelentette a játék végét. Első játékot 8 nagyon kevésre nyertük. Második meccset azonban elveszítettük, bár 4-4ig, ha jól emlékszem fej-fej mellett haladtunk. (az idő vetett véget a játéknak, tehát nem adtuk magunkat olcsón)
Mivel azonban jó helyen voltunk jó időben, az első játékot pedig fölénnyel nyertük, így a harmadik helyet hoztuk el. Kaptunk oklevelet, meg sport szeletet. Tök jó!
Ja, és hétfőnként azt hiszem járni fogok majd edzésre. Jó dolog ez a kosár, vissza kéne szoknom rá (is)! 🙂
Holnap diáknap lesz a suliban. Neveztünk kosarazni. Régen jól ment, de amikor elkezdtem átgondolni, hogy mikor fogtam utoljára labdát a kezemben, akkor a debreceni Szélrózsa ugrott be. Az pedig igencsak régen volt.
Ma voltam dobálni, meg 1-1-ezni. Az jó volt. Picit szoktam a labdát. A legnagyobb gondom azonban a sarkazás. Az valahogy másképp van, mint a frisbee-ben. Ez pedig nem jó. Persze a lényeg a játék, nem a győzelem! 🙂
