Éppen tartom az órám, amikor a szabványos kicsengetés előtt megszólal a csengő. Hmm. Ez most miért? Aztán diákok a bombariadó, tűz van! szavakat kántálva elindulnak kifele a teremből. Aha.
Zseniális. Pénteken bombariadó. Miért? Kinek jó ez? Tudom, tudom, gondolkozzak a diák fejével, de bárhogyan is próbálom, akkor se értem miért jó ez.
Március 14-én kedden délután tanítunk. Azért kiváncsi vagyok, hogy lehet majd délután tanítani. Persze nem bánom, hogy kipihenhetem magam reggel. Este meg fáklyás felvonulás a várban március 15-e alkalmából.
Tegnap a Lumnitzer nővérek, ma a csak szex és más semmi. Ez a film hasonló, mint a tegnapi. Kellemes szórakozás, mindenféle extra nélkül. A film végig humoros, kedves, s a felszín alatt komoly kérdéseket feszeget.
A színészek jók, de senki nem nyújt fergeteges alakítást. Azonban jó látni, hogy vannak tehetséges magyar színészek. Dobó Kata egy picit mintha a saját sorsát játszaná el a filmben. Színésznőt alakít, aki fiatalon sikeres volt, bárkit meg tudott szerezni magának. Később azonban már nem kell senkinek. Gondolok itt a 90-es évek végi Miniszter félrelép című filmmel elért hatalmas sikerre és hírnévre. Ez mára egy kicsit alábbhagyott, s sajnos Hollywood se fogadta tárt karokkal. Remélem azonban, hogy a párhuzam a filmbeli Zsófi és Dobó Kata személye között csak a véletlen műve.
Röviden összefoglalva kellemes filmet láttunk. Komolyabb, felnőttebb, mint az amerikai tinivígjátékok, de azért minden gimnazista számára tökéletesen emészthető. Jó szórakozást!
Most, hogy jelen lehettünk a film díszbemutatóján jöhet a kritika:
A film indulása lassú és elég bárgyú, ez egy kissé elvette a kedvemet a dologtól. Azonban az első 10 perc után kezd beindulni a film. Alföldi Róbert és Rudolf Péter jók, nekem Hegyi Barbara nem tetszett, de ez izlés dolga.
A story alapötlete jó, a karakterek néhol kidolgozatlanok. A film a közepénél kimondottan humoros, s élvezetes. A narrátor, s Olivér (Alföldi) álmodozásai sajnos ezt tönkre teszik. A vége pedig sajnos eléggé el lett fuserálva.
A film egy egyszer nézhető darab, ami megüti a hollywoodi átlagvígjáték szintjét. Többet sajnos nem.
Hmm… A statgep egy nagyon jó kis szolgáltatás, s ráadásul ingyenes is. Szeretem. Meg lehet nézni, hogy milyen oldalról, hányan, mikor, stb. jöttek az oldalra. Ezenkívül meg lehet nézni a kereső kifejezéseket, amikre ma ez az oldal jött elő:
(klikk a képre, ha nagyobban szeretnéd látni)
Az érdekes az ip cím, ami utolsóként szerepel a keresési kifejezések között. A cím egy upc dinamikus ip. Kérdés, hogy ki és hogy került ennek segítségével ide? 🙂
Nemsokára indulunk megnézni a De kik azon a Lumnitzer nővérek? című magyar filmet. Nem tudom mire számítsak. Meghívtak, így örömmel megyek, de a kritikákat, egyéb fellelhető információkat átfutva a filmről sok jóra nem számítok.
Úgyhogy fel vagyok készülve a legrosszabbra, de azért remélem jó lesz. A sok kritikus néha melléfog. 🙂 Majd mesélek.
Ma reggel a LaTeX kézikönyvvel indultam be tanítani, mert be kellett fejeznem a tételsort, hogy fel tudjanak készülni a diákok a témazáróra. A dolog még nem tökéletes, de már arrafele tart. Holnap átbeszéljük, javítgatjuk, s aztán jön a végleges verzió. Azt mindenki megtanulja (a tanár is álmodik néha), s aztán dolgozat.
Ezt a könyvet nem olyan régen kaptam Zsótól, így még messze nem forgattam annyit, mint a régi LaTeX könyvet. Most, hogy beleolvastam, mert kellett pár apróság (amiket majd beleírok ebbe a tételsorba is) nagyon megtetszett. A maga több, mint 700 oldalával nem egy könnyű olvasmány, azonban le a kalappal a szerzők előtt, nagyon jó lett. Az előző könyvet majdnem teljesen átírták. Áttekinthetőbb lett, de sokkal részletesebb is. Azonban azt hiszem annak, aki most kezd LaTeX-ben írni, annak a régebbi könyv talán jobb segédlet.
Matematikához pedig nem illik “wördöt” használni. A LaTeX és a matematika “egymásnak lettek teremtve”. 🙂