WoW, jó, hogy úgy döntöttem, nem törlöm magam a WiW nem túl jó rendszeréből, mert akkor nem kapom meg ezt:
Mindkét zászló eredetiben Gazsinál látható. Nos, kb 15 évvel ezelőtti relikviáról van szó. Akkor voltunk mi a csimpánz örs a 32. számú Dévai Bíró Mátyás Cserkészcsapatban.
Szünet van, most keltem 10 perce, s boldog vagyok! :-))
Levél küldésre kattintva ezt kapom:
Bizony, még két nap tanítás. Tudom, tudom, a diákok gondolkoznak így, de el kell, hogy áruljak egy titkot: a tanárok legalább annyira szeretik, s várják a szünetet, mint a diákok. Najó, lehet, hogy nem mindenki, de én biztosan.
Persze azt is megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy várom a szünetet, azért szívesen tanítok. Szeretek emberekkel dolgozni. Iskolán kívül, meg egyébként is rajongok a technikai kütyükért, s általában arra áldozom a pénzem nagy részét, de nem bírnék egy irodába zárva élni, s nem emberekkel dolgozni.
Nincs is annál jobb érzés Kevés olyan jó érzés van, mint amikor valakinek megtanít az ember valamit. Az az apró csoda, hogy én hozzásegítettem valakit ahhoz, hogy megértsen, elsajátítson valamit. (Tudom, hogy most sokan azt hiszik, hogy a gimnáziumban tanult dolgok nagy része zöldség, s hogy a büdös életben nem fogja soha többet használni, pedig mégis)
Ma reggel Csobánkán jártunk, ahol Botond keresztelőjén vettünk részt.
Botond nagyon aranyos volt, s a pap is nagyon jól beszélt. Reggel a felkelés kicsit nehezen ment, ezért nem voltam túl lelkes az ötletért, hogy odamenjünk. Azonban a kereszetlő is és a mise is kárpótolt a hajnali kelésért.
Lassan egy hete használom az iBookot, s most már úgy érzem van miről beszámolni. Nos, szeretem továbbra is, s akárhányan kérdezitek még meg, nem, nem kicsi a 12″. Persze, kisebb, mint a t42 volt, de cserébe van több, mint 5 órás aksi, gyönyörű design, tökéletes hálózatkezelés, egy csomó progi, ultra hordozhatóság.
Az OSX-et remélem nem kell bemutatni. Egy nagyon jól összerakott rendszer, s tudja mindazt, amivel órákat szívtam ubuntuban, klikkelésre megy vele a wifi wpa-val. Így netezhetek a füdőkádban is akár, ha éppen úgy tartaná kedvem, s nem félteném a kis ibookot annyira. 🙂 Sajnos Linuxon a wpa belövése nem annyira triviális, vagy csak én voltam béna. (persze ennek ellenére lesz az ibookon is linux, mert az kell!)
Odakint fúj a szél, itt meg majd’ szétesik a ház. Szigetelés nulla. Fűtünk ezerrel, s közben olyan, mintha szellőztetnénk is párhuzamosan. Igaz, így kellemes a hőmérséklet, csak néha egymás szavát nem halljuk a szél fütyülésétől…
update: Az egyik kis ablakot ki kellett végül kötni, mert kinyitotta a szél.
Nos, akkor újra! Ma megint nekiálltam kutakodni, hol találhatnék egy használható HFS+ resize progit. (merthogy jelenleg a tigris elterpeszkedik a 40 gigás vinyón, pedig kéne egy kis hely a debiánnak is) A múltkori felhívásra nem érkeztek száz számra a megoldások, így folytattam a keresést.
A következő dolgokra leltem az egyik fórumon:
Nos, így állok:
A helyzet az, hogy aludtam párat a múltkori elhatározásomra, s úgy döntöttem, hogy nem törlöm magamat, de leállítottam az összes e-mail értesítőt, meg minden egyéb cseszegetést felesleges dolgot. Így a wiw elvan magában, s nekem nem kell vele foglalkoznom.
A probléma, hogy bárki megnézheti mindenkinek az ismerőseit minden gond nélkül továbbra is adott. Azonban talán, mint tanár embert nem fenyeget a veszély, hogy ezzel bárki visszaéljen az én esetemben.
Másik dolog, hogy kb 250 ember van már, akit ismerek, s ismernek engem. Szándékosan nem pakolom az embereket család, barát, tanítvány, s egyéb csoportokba. Így aztán aki ebből bármilyen következtetést levon rám nézve, az meg is érdemli. Engem meg nem nagyon érdekel.
Magyarul nem törlöm magam a 250. embernél, de nem is leszek napi látogatója az iwiw.hu-nak.