Author: kobak

  • sorozatok – meglepetések és csalódások

    Spoiler alert! – olyan dolgok derülhetnek ki, amit még nem akarsz tudni!

    Kedvenc sorozatom a Numb3rs unalmasan indult. Azzal, hogy Charlie nem dolgozhat az FBI-nak a 4. évad végi nagy igazságérzete miatt nemhogy érdekesebbé nem tette a dolgot, de inkább unalmassá süllyesztette az eddigi epizódokat. Mondom ezt, hogy az utolsó kettőt még nem volt alkalmam megtekinteni. Még látok esélyt a javulásra. 4 év sikertörténet után csak nem teszek le róluk. A harmadik évad finálé, negyedik évad nyitó epizódot azonban azóta se tudták túlszárnyalni.

    A Terminator egyre bénább. Tavaly nagy rajongóvá váltam, idénre kaotikus, rengeteg új szereplő, mindenki utazgat vissza a jövőből. John béna, Cameron félreprogramozódik, aztán megjavul. Összevissza, céltalan, hiányzik az egészből az ív, a cél. Pedig a potenciál benne van, s az első évad nekem nagyon tetszett. Talán összeszedik még magukat, de a legutolsó rész a teljes csalódással volt egyenlő.

    A Heroes szárnyal. Első évad szerintem fergeteges volt, a második elment, de nem volt túl jó. A harmadik pedig szerintem kezdi megközelíteni az első évad színvonalát. Sylar megjobbodása, a Petrelli család mama-papa viszálya izgalmas lehet még. Csak itt is vigyázni kell, hogy ne essenek szét, mint terminatorék.

    A két rajzfilm közül már csak egyet követek. A Simpsonst egyelőre hanyagolom (nem köt már le), a Star Wars viszont nekem tetszik. A film se volt rossz, s kellemes kikapcsolódás, ötletesen megcsinált epizódokkal a sorozat. Ajánlom.

    A nagy meglepetést pedig a végére hagytam, ez pedig a Knight Rider. Eddig háttérben ment, amikor dolgoztam. A mostani Halloween epizód, viszont ötletes volt, eredeti volt, s messze porba alázta a terminatort (igen, ez talán az idei legnagyobb csalódás). Zoe “Save the cheerleader, save the world!” felkiáltása a halloween jelmezben pedig a hét idézete lenne, ha sorozatjunkiesra akarnám venni a figurát.

    Röviden ennyi, ha lesz megint háromnegyed óra szerelni való időm (épp egy ismerős PC-jét szedtem darabokra, miközben elkezdtem nézni a mostani Knight Ridert, aztán meg folytattam Knight Rider nézése közben a PC szétszedést), akkor a további Numb3rs következik, de azért picit aggódom a “sorozatom” miatt.

  • Obama

    Tegnapi amerikai választások eredményét tükrözi, hogy lefekvéskor megkérdeztem Boritól, mi a neve a mamának, azt mondta Obama…

  • nem yo

    A laptopból lóg a voda mobilnet, s ha éppen méltóztatik adsl lenni, akkor azon, egyébként a mobilneten lógok. Ma délután eddig 4 óra offline. Holnap jön a chellos néni szerződni. Már csak a yoneked lemondását kell megtudnom, hogy hogyan van. 2 év hűság lejárt 24-én. Nem értem, hogy Bori születésekor hogyan kerültem yoneked szerződést aláírni, de úgy tűnik mégis akkor intéztem.

    Hab a tortán, hogy a wordpress flash uploader (2.6.3 verzió) nem működik 10-es flash verzióval. Mire erre rájöttem eltelt majdnem fél óra, s kezdtem ideges lenni.

    Viszont az internetszakadozásoknak hála ma aludtam egyet délután, utána ittam egy teát, s sokkal jobb így. A torkom kapar, a fejem fáj picit, de nem leszek beteg! Uff!

    update: Hétfőn kötik a chellot, próbálom közben kideríteni, hogy kell lemondani a yonekedet (ma csak 2 órányi kimaradás volt). 🙂 2008.11.06.

  • Bori és a kecskék

    Ákoséktól nem messze van egy mini vadaspark. Itt sok időt eltöltöttünk kecskék simogatásával, etetésével, vagy éppen a kecskék elől való meneküléssel. Bori első találkozását a kecskékkel Ákos videón is megörökítette:

    A zenei aláfestést a Sublime zenekarnak köszönjük.

  • beta blogmotor

    Jó a beta habari, ami igazából alpha, mert beta verziók a stabil kiadások, vagymi. Tetszik, de pl. amikor egy újabb videót akartam beszúrni a holnaptól otthon bejegyzéshez, akkor törölte azt. Pfff #!?$

    Nos, akkor ide beteszem az északi torony legyőzése videót:

  • holnaptól otthon

    Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.

    Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.

    Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.

    A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. 🙂

    sajnos az idő nem volt túl szép…

    További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…

    Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.

  • habari finomságok

    A legfrisebb svn dübörög a blog alatt. Egy apróságot kiemelnék azonkívül, hogy szebb lett, jobb lett. Ez pedig, hogy az általam is sokat szidott permalink címek mostantól szépen jelennek meg, ráadásul ékezettel!

    Érzem, hogy jó lesz a 0.6! 🙂

  • őszi szünet

    Szombaton tíz év és pár hónapos osztálytalálkozonk volt. Tegnap este voltunk egy felejthetetlen borvacsorán (erről még tervezek részletesebben megemlékezni), ma pedig sajnos egy szeretett embertől búcsúztunk el örökre a győri temetőben.

    Holnap délután még teremfestés, tanítás, szálak elvarrása, aztán irány a messzi Németország, hogy Ákos és Eva vendégszeretetét élvezhessük pár napig.

    Bori betegsége a vége felé közelít, a kedve újra jó, s ez a legfontosabb. Sokat beszél, ma pl. kiosztott, hogy “Mi van te káposztafej?”.

    A szünet alatt a sok tennivaló közül is szeretnék húzni párat, illetve írni végre egy-két nemcsak énblog jellegű bejegyzést. Sorozat megtekintésben is el vagyok maradva, így azon a fronton is be kell hoznom a lemaradást.

    A sok tennivaló ellenére azonban pihenés lesz a fő cél. Alvás.

  • megkeresés

    A következő e-mailt találtam ma a postaládámban:

    Tisztelt Blogtulajdonos!

    Engedélyét szeretném kérni, hogy bolgjának fotós bejegyzésinek címeit,
    illetve az első néhány sorát megjeleníthessem (természetesen szerző és
    blogcím feltüntetésével) a http://www.canonlap.hu/Blogok
    gyüjtőoldalon.

    Köszönöm és várom válaszát:

    Kocsis Tamás
    Canonlap.hu

    Természetesen engedélyt adtam a dologra. Nemrég a fotonlogon épp ellenkező élményekről számolt be dincsi. Öröm, hogy vannak ilyen pozitív hírek is, s épp emiatt fontosnak tartom, hogy megemlítsem őket. Egyébként ez lenne a normális. (Még akkoris, ha e1-hez hasonlóan én is nikont használok. Majd jön a nikonlap.hu :-))

    Természetesen ajánlom is mindenkinek a canonlap.hu blog szekcióját, mert sok általam is nagyraértékelt, s olvasott blogról szemléz.