Category: blog

  • csavarj proteint!

    Ha ráérsz…illetve ráér a géped, akkor csavarj proteint! 🙂

    Elég ritka, hogy kihasználjuk az új 2-3 gigaherzes gépeket (lassabbakon ugyanolyan jól működik. Nekem is egy ~1 GHZ-es gépen megy). Sokszor csak megy a gép, s annyi. Ilyenkor lehet dolgoztatni.

    A dolog, hogy ne csak ,,munka” legyen kialakítottak egy kis versenyt. Minden egyes kicsavart proteinért (fehérje?) pontokat kap az ember. Csapatokba lehet rendeződni, s úgy versengeni, hogy ki csinál több pontot. A lenti linken látható a csapat statisztikája, amiben én vagyok. Meglepő módon kobak néven.

    infó:

  • xorg a debianban

    Hurrá, ma estétől bekerült a debian unstable ágába az x.org.

    Persze ez nem hiszem, hogy bárkinek örömet okoz rajtam, meg a pár száz ezer (millió?) debian felhasználón kívűl. :-))

  • wpa is megy végre

    Hurrá, hurrá, hurrá! Nem vagyok többé zsinórokhoz kötve! 🙂

    Eddig se lettem volna, node panelban nem tesz ki az ember wireless cuccot kódolás nélkül. A wep meg majdnem ugyanaz, mintha kódolás nélkül lenne, így meg kellett valahogy hekkelni a kártyát, hogy menjen rajta a wpa.

    A dolog persze nem volt annyira bonyolult, mint amennyire annak tűnt a kezdetén. Csak keresni kellett a guglin. A magyar leírások sajnos nem vittek előbbre, de találtam pár használható németet, meg angolt.

    Röviden: madwifi, wpa_supplicant…

  • viva tv

    Hihi, ma, hogy hazaértünk Máltáról, leültem, hogy rendbe tegyem a leveleim, stb. Közben bekapcsoltam a TV-t. Aki még nem tudja, nálunk a televízióban van viva, fix.tv, bptv, ezenkívül egy kínai, s egy görög tv (az utóbbi kettő jön be a legjobban).

    Nos, megy a viva, s kezdődik vmi beach house -os műsor, nézem a spotját, valaki frizbizik… Gábor? Nem. Az én vagyok. :-))) Biztos a tavalyi beach house-os bemutatónkon vették fel. Mókás volt. Valaki már mondta, hogy benne vagyok a tévében, de csak legyintettem, persze… Aztán meg mégis.

    Következő műsor, Viva beach. Reklám spot: fürdőnaciban a Borároson

  • málta – valetta

    Utolsó napunk a már szívünkhöz nőtt kis autónkkal. Irány a főváros, Valetta. A város, ami egy erőd, egy ékszerdoboz, egy vonalzóval megrajzolt szabályos utcahálózatú unalmasnak nemmondható tünemény. Parkolóhelyet itt sem egyszerű találni, de azért neknk sikerült nem messze St. Elmo erődjétől. Ezután a Nagymesterek palotáját vettük célba, ahol a palotát (egyben a parlament is), majd a fegyvertermeket néztük végig. Ezután a felső Bakkara kertben gyönyörködtünk a kilátásban, s magában a kertben.

    A következő utunk a Szent János társkatedrálisba vezetett (idióta utikönyv fordítás). A katedrális volt a lovagok fő gyülekező helye, minden nemzetnek van kis oltára (ahonnan több lovag volt), illetve a templomnak van egy gazdag kis múzeuma is. Itt látható többek között Cavaraggio híres oltárképe Szent János lefejezéséről.

    Ezután már csak sétáltunk, s gyönyörködtünk a házakban, a kis utcácskákban, meg egymásban (mint mindvégig).

    Este, amikor haza vettük utunkat, elmentünk az előző nap látott egyik homokos öbölbe, ahol pihentünk napoztunk, fürödtünkfürödtem.

  • málta – autókázás máltán

    Bereggeliztünk, majd autót nyergeltünk, s célba vettük a kék barlangot…azaz szerettük volna, mert egy kicsit elkavartunk. Ez annyira nem is volt baj, mert így még mielőtt megérkeztünk volna a kék barlanghoz meglátogattuk a mostai dómot, illetve a Dingli sziklákat.
    A mostai dómról egy-két hasznos tudnivaló:
    A világon neki van a harmadik legnagyobb kupolája (óriási nagy). Mindenkinek ismernie kell a mostai csodát. A második világháborúban (s előtte is) Málta stragégiailag nagyon fontos szerepet töltött be. Így mindkét félnek fontos érdeke volt azt megszerezni. Bombázták is Máltát elég sokat emiatt. Mostában a dómban éppen misét tartottak, amikor 3(!) bomba hullott a templomra. Ezek közül kettő legurult a templom lépcsőjén, s nem robbant fel. A harmadik átszakította a templomtetőt, s beesett a templomba. Az se robbant fel. Nem story, nem kitaláció. Lehet mázlinak nevezni, de ez annál azt hiszem, hogy jóval több. Csoda.

    A Dingli sziklák pedig egy út végén található szép magas sziklafal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, s a Fifla (?) szigetre. Ez a gyönyörű kis szigetecske ma természetvédelmi övezet, azelőtt az angol katonák lőterepe volt.

    A Dingli sziklák után kezdtünk már rátalálni az útra, ami a kék barlang (Blue Grotto) felé vezetett. Ez valami fő út féle volt, mely néha váltott csak át föld úttá.
    A parkolóan találkoztunk a parkolóőrrel, aki tartja a markát, s annyit adsz neki, amennyit gondolsz (értsd, ahogy mondom!). Nincs autómata, fix tarifa, óránkénti ár, egyéb. Mindenki annyit fizet, amennyit akar. Az általános ár a 25 LM. A Blue Grotto több barlangból áll, ahova motorcsónakkal szállítanak el. Az egyikben még fürdeni is lehetett. Ezt egy másik fickó, meg én használtuk ki.
    A legjobb, hogy bárki, bárhol fürödhet Máltán. Itt is így van. Néha odébb kell úszni a motorcsónakok elől, de senki nem szól az ugrálásért, búvárkodásért. Míg Zsó napozott, én kihasználtam, hogy nem figyel, s a szemközti 4-5 méteres sziklafalról ugrottam egy jól eső, adrenalin bombával felérő nyujtott testű hátraszaltót. Előtte persze ugráltam simákat 1-2 méterről, hogy újra formába lendüljek. 🙂

    Ezután Marsaxlokk volt a következő célpont. Ez a kis kikötő a máltai halászhajók fő bázisa. Elüldögéltünk, én egy kicsit fényképezgettem, majd továbbindultunk Sliema felé.
    Sliemában sétáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy a vacsoránkat mégse ott töltjük el, s továbbindultunk (még nem tudtuk hova).
    Útközben megláttuk a harmadik balesetet is (egy autó fejjel lefele pihent az út mellett), de mi rendíthetetlenül mentünk tovább. Így jutottunk el a Golden bay-re, ami Málta sziget egyik gyönyörű homokos tengerpartja. Illetve egyike a három egymás mellett levőnek.
    Mivel éttermet itt sem találtunk, újra felkerekedtünk, s Meliehában vacsiztunk. Ezt az éttermet nem ajánlom senkinek…

  • málta – gozo

    Autót béreltünk. Reggel 9-re jött a fickó, s várt minket a szálloda halljában. Nagy sajnálatára nem tudott A osztályú autót hozni. Illetve hozott olyat is, de azt szervízbe kellett még vinnie, így kénytelenek leszünk egy Kia Rio, super-akármilyen autót használni. Nem baj. Közben egy másik magyar párnak fénymásolta a szmélyijét, útlevelét, meg a jogosítványát. Már elő is készítettem én is, mire mondta, hogy nem kell. A másikak ütköztek, azért kellett…

    Ezután felmentünk, összekészítettünk mindent, s már indultunk is le, mire megjelent a fickó megint, hogy kijavította a hibát, s vihetjük a Daewoo Chevrolet Matizt, s nem kell autót cserélgetnünk. Ez igazából jobb is volt így, s azzal a lendülettel beköltöztünk a kocsiba. Békalábak, szeműveg, pipa, minden szükséges cumó a csomagtartóba, utikönyv, térkép, rágcsálnivaló, víz előre.

    Irány Gozo! Gozo Málta második szigete (nagyságát, s lakosok számát tekintve). Ide komppal jutottunk át. Útközben elhajóztunk Comino mellett, – ahova csüröttökön készültünk menni, – ami szintén gyönyörű szép.
    Gozón kezdtük a kék ablakkal (Azure Window). Itt található egyébként még a lovagok által egyik legnagyobb kincsként őrzőtt Fungus (egyfajta gyógyító gomba) szikla (rock), amit a bamba túristák nem nagyon vesznek észre – habár elég nagy – a kék ablak (jövőben: ka) bűvöletében.
    Lesétáltunk a ka, s beláttuk, hogy nincs sok értelme itt papucsban téblábolni, így felmentünk a búvárszemüveg-békaláb-pipa trióért, s már száguldottunk is vissza. A ka gyönyörű. Előtte van egy másik kis ,,csoda”, ez pedig egy kb 30 méteres lyuk, kristálytiszta gyönyörű kék vízzel. Ez a búvárok, s pipások (snorker) egyik kedvenc helye.

    Ezután egy kicsit nézelődtünk a nyílt tengerben is. Itt találkoztunk egy medúzával – ami bár nem volt sokkal nagyobb az öklömnél – így nekem kicsit inamba szállt a bátorságom, s a visszavonulást sürgettem. Zsófi pedig megismerkedett egy szép szines vizinövénnyel (állat?), ami megcsípte.

    Miután megszáradtunk (38 fok, tűző napsütés), elindultunk fel a kocsihoz, s elkezdtünk valahova menni. Sajnos se Málta, se Gozo nem bővelkedik közlekedési táblákban, s a térképek kicsit ad-hoc módon készültek, így egy picit eltévedtünk. De gyönyörű helyre tévedtünk. Az út alattunk rövid idő alatt földúttá változott, s amikor már azt mondtuk, hogy inkább fordulunk, a ka felett találtuk magunkat.
    Gyönyörködtünk, majd elindultunk vissza. Ismét egy érdekes, s szép helyre jutottunk. Egy másik szép búvárkodós helyet kerestünk, s találtunk helyette egy csodaszép tenger melletti utat, s ,,sócsináló lyukakat”.
    Ezután hogy-hogynem Calypso nimfa (Odüsszeusz rabsága, stb. – akinek nem ugrik be kiről beszélek) barlangjánál találtuk magunkat (ebből egyedül Máltán is több található, de Görögországban is akad pár darab). Eredeti célunk a barlang alatti homokos partszakasz, Ramla bay volt (ilyen kevés van Máltán). Persze azért ráakadtunk az útra, s lejutottunk strandolni egy nagyot. Itt sikeresen összerugdostam a pár darab követ, amit valaki galád módon elrejtett a homokban (kitöréseimet magambafolytva viseltem a fájdalmat, de nem szerettem meg a helyet).

    Következő utunk a fővárosba Victoriába – régi nevén Rabat – vezetett. Itt a citadella volt a célunk, amit körbejártunk, s közben kicsit csodálkoztunk, hogy rajtunk kívül 1(!!!) pár járt a várban. Azaz Gozo fővárosában, a kastélyban összesen 4(!)-en voltunk. No, nem mintha zavart volna, csak olyan meglepő volt, hogy hol a sok túrista…

    Ta’Cenc volt a következő állomás…illetve lett volna, mert a gyönyörű sziklafal csak nem akart következni mintegy negyed óra autózás (homokon, kövön, s néha betonon) után sem. Ekkorra már igencsak el kezdett a hasunk korogni, ugyhogy étterem után néztünk. Itt Ta’Cencben fogyasztottuk el vacsoránkat.

    A komp ezután hazavitt (nekem kicsit fáj a szívem, hogy nem a menetrendszerinti hellikopter járatot választottuk Gozora), s rövid autókázás után a szállodánk fogadott.

  • málta – vasárnapi pihi

    A pénzváltóban kezdünk, majd vissza a napernyők alá a tengerpartra. Kellemesen eltöltöttük a délelőttöt, felkészültünk Gozóból, ahova holnap megyünk, pihentünk, élveztük a nászutat. Már több, mint 1 hete házasok vagyunk!! :-))
    Ezután siesta, kis kikapcsolódás, filmnézés, alvás, maradék ecetes, s prown coctail chipscrisps elfogyaszása…

  • málta – szombat

    Reggeli közben egy vicces párbeszéd fültanuja voltam:
    -You put out my toast?
    -What?
    -You put out my toast, didn’t you?
    -I…
    -You must be french!

    Csak ott álltam, s mosolyogtam. Persze mindkét fél mindezt szép tájszólásban tette…
    Reggeli után újabb fürdőhelyhet találtunk (Patricia ajénlotta ezt is) a Suncrest hotel alatt. Itt ingyen napernyő, nyugágy állt mindenki rendelkezésére. Találtunk is két sozmszédosat, majd indultunk Jetski-zni. Az fantasztikus volt. Kiváló móka, mindnekinek ajánlom!!!! Zsófi is, én is vezettünk, ugrattunk a hullámokon, forogtunk, marha jó volt!
    Utána még nézegettük a tengerfeneket a búvárszemüvegen át, majd pihi a napernyő alatt. A déli órákra visszavonultunk siestázni. Aludtunk egy kellemeset, majd lementünk a medencéhez. Pihentünk, napoztunk, fürödtünk, olvastunk. Utána elrendeztük az autóbérlést, s a csütörtöki kék lagúnát.
    Este a La Sorpresa nevű éttermet vettük célba, itt Zsófi rákot, steaket,s túrós banántortát fogyaszott, míg én kipróbáltam nyúl májat (a nyúl hústól még egy kicsit félek, főleg, hogy a szomszéd asztalnál láttam valakit enni valami furát…), majd Raviolit kértem, s kaptam helyette tortellinit, viszont a helyi máltai bor nagyon kellemes volt.
    Vacsi után elmentünk sétálni. A főtéren rendőrzenekar Abbát jétszott, s nagy muri volt, akkora szél volt, hogy 3-4 méteres hullámok simán voltak, s a vízparton megmaradni se lehetett. Ennek ellenére se volt szerintem 28 foknál hidegebb. :-))