Category: blog

Reggel Patricia eligazítást tartott, mit hol találunk, mit érdemes megnézni, mikor, stb. Előtte megreggeliztünk, s teszteltük a szálló medencéjét is. Ezután leindultunk a Qawra tower felé, ami mellett van egy strand (időközben kiderült, hogy mindenki fürödhet mindenhol, nincs olyan, hogy strand, de az a hely szép). Ott teszteltük az utazás előtt beszerzett búvárszemüveg-pipa-békaláb szettünket, ami nagyon jól működött.
Ezután feltérképeztük a buszpályaudvart, a boltokat, pénzváltóhelyet, s minden egyebet. Közben az egyik magyar család egyik tagja napszúrást kapott, őt kínálgattuk hideg folyadékkal.
Természetesen naptej, megafaktor, stb. sokat nem számított, s éreztük, hogy a nap egyre erősebben süt, s visszavonultunk a szállóda nepernyős medencéje mellé. Egy idő után én úgy döntöttem, hogy felmegyek aludni, s így is tettem. Zsó még maradt, majd édesen keltegetett, hogy ideje mennünk vacsizni.
Vacsit a Bonaparte nevű étteremben fogyasztottuk. Nagyon szép hely volt, kíváló konyhával, s fantasztikus árral. 🙂

Megérkeztünk. A repülőn (először, ami óta repülök) fantasztikus volt a kaja. Najó, nem nagy mennyiség, stb., de finom volt. Zsó adott egy picit a husijából, én meg odaadtam Neki a zöldségeimet.
Az érkezéskor Patricia fogadott (ő a helyi idegenvezető). Megtudtuk, melyik busz visz a szállásra, felszálltunk, s hamarosan indultunk. Ekkortájt néztünk össze Zsóval, amikor mellettünk valaki tüzijátékokat eregetett – fényes nappal. Fura volt, viszont jól nézett ki a robbanásokm füstje. Lehet, hogy ezért csinálták nappal? passz.
Miközben ezen gondolkodtunk, s a tájban gyönyörködtünk megérkeztünk a szállóhoz. Il Palazzin hotel, Qawra, Bugibba mellett. A szobánk a harmadikon, kilátás a tengerre, fantasztikus.
Lepakkoltunk, s nekiláttunk, hogy feltérképezzük a környéket. A parton étterem étterem hátán. Nekünk azért fontos szempont volt az ár mellett, hogy vagy kártyát, vagy eurót elfogadjanak, mert mással nem nagyon tudtunk volna fizetni.
Az első szimpatikusnak tűnő helyről rögtön eltanácsolt egy fiatalember, közölve, hogy oda semmiképpen ne menjünk, mert azt se tudják mit rendeltél, mást hoznak ki nemjó, s egyébként se menünk oda. OK, nem mentünk.
A hely, ahova végül beültünk nagyon kellemes volt, jót ettünk.

Indulás, dugó, minden, ami kell. Kiérünk a repülőtérre. Ott átvesszük a papírjainkat, majd becsekkolunk, s bemegyünk.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, fel-alá téblábolunk a tax-freek között. Közben Geri hív, lediplomázott. Gratula!

Ezután megkeressük a kaput, ahol majd bemegyünk. Még fél óra…20 perc. Hangosbemondó. Zsófit keresik. Á, biztos valami meglepi nászutasoknak. Elsőnek mehetünk be, vagy hasonló, esetleg valami adat nem stimmel. Zsófi odamegy, majd integet, hogy menjek. Megyek is. Várunk.

Jön egy nő, átkisér mindkettőnket egy másik helyre. Oda kijön egy biztonsági néni, beviszi Zsófit, mert valamelyikünk bőrőndjében valami gyanús dolog van. Egy szó, mint száz. A kölnimet szagolta bombának a kutya…pedig annyira nem is büdös. 🙂

Hamarosan indulunk, képek onnan, s az esküvőről amikor hazajöttünk…

Aki izgul, azt megnyugtathatom. Holnap este már remélem fenn lesznek a képek a koren-dienes.hu oldalon.

Az első adag kép online

Még ennyi van hátra. Megfürödtem, hajat mostam, borotválkoztam, stb. Kaja fél óra múlva. Addig itt töketlenkedem szerencsétlenkedem. Nem tudok mit csinálni. Felöltözni nem fogok, mert csak rámmelegszik a cucc.

Államvizsga előtt mondtam azt a 10 percre, amit várnunk kellett Gáborral, hogy az volt életem leghosszabb 10 perce. Na, ha az volt életem leghosszabb 10 perce, akkor ez lesz életem leghosszabb három és fél órája. 🙂

Amint elkezdjük a dolgot, akkor már pörögni fog, de addig… Nanem baj, addigis szól a Gorillaz!

Ki mit csinálna az esküvője előtti nap?

(more…)

3 rekesz sör, 1,5 liter pálinka, 1-1,5 l bor, 1 unicum, egyéb tömények, 3l energy drink, 12 ember…