Nos, tegnap 11:48 perckor volt egy hete, hogy apa vagyok. Élvezem. És nagyon féltékeny lettem. Ja, és álmos. Ez a két legfontosabb változás, ami beállt nálam.
Mindig azon kapom magam, amikor anyós, szülő, nagyszülő, rokon, stb. nálunk jár, hogy nem akarom odaadni neki Borit. Amikor pedig esetleg egyik nagyszüleje karjaiban van, akkor három szemmel figyelem. Kedves apukák ez normális? 🙂