egy hét után

Nos, tegnap 11:48 perckor volt egy hete, hogy apa vagyok. Élvezem. És nagyon féltékeny lettem. Ja, és álmos. Ez a két legfontosabb változás, ami beállt nálam.

Mindig azon kapom magam, amikor anyós, szülő, nagyszülő, rokon, stb. nálunk jár, hogy nem akarom odaadni neki Borit. Amikor pedig esetleg egyik nagyszüleje karjaiban van, akkor három szemmel figyelem. Kedves apukák ez normális? 🙂

Published
Categorized as blog Tagged

By kobak

apa, tanár, geek

11 comments

  1. Simán normális. 🙂
    Bár nálunk szerencsére a rokonok meglehetős önmérsékletet tanusítttak, nem akarták folyton nyúzni…

  2. Csatlakozom Konradhoz, az elején tényleg így van, aztán később már adnád de akkor már nem kell senkinek 🙂

  3. hehe, és ki se engeded a kezeid közül.. kedves apuci :)) azért néha hagyhatod aludni az ágyikóban is 😉
    (de jól áll a kis manó neked)
    mondjuk, remélem azért nyúzhatjuk is majd később, azaz inkább játszhatunk vele majd nagyokat! 🙂

  4. gratulatt!
    a tapasztalok szerint normális. legalábbis az első 2-3 hétben. utána a féltékenységet felváltja a büszkeség!

  5. láttam, köszöntem is. Ha esetleg leírnád a fényképek elkészültének történetét is. 🙂

Comments are closed.