Pár napja felmerült a kérdés, hogy hány éves vagyok. Erre az egyik diák rávágta, hogy 26. Mondom, igen. Ezután egy másik szinte kifakadt, hogy 26 és házas, úúúhhh!
Valóban, 26 éves és házas. Ez vagyok. És boldog. Nagyon boldog. Elgondolkoztam a dolgon, meg aztán oda is hívtam óra után az illetőt, hogy miért olyan gáz, hogy valaki 26 évesen házas.
Ellenérv volt a házassággal szemben, hogy akkor már nem lehet bulizni. Mondtam, már hogyne lehetne?! Nem lehet csajozni/pasizni. Valóban. De nem is akarok. Végül abban maradtunk, hogy ha majd 26 éves lesz, akkor visszatérünk rá (ha esetleg olvasná, akkor ő is emlékezzen rá :-)).
Házasság. Esküvővel, lagzival kezdődik. Hatalmas buli. Utána jönnek a hétköznapok – szokták mondani. Nekünk először a nászút jött. Csodálatos volt. Azóta vannak hétköznapok. Semmi baj velük. Szebbek, jobbak, mint azelőtt.
Persze a házasság jár egy csomó lemondással, kompromisszummal. Azok azonban eltörpülnek a pozitívumok mellett.