Ma délutánomat a nevelőtestületi értekezlet után azzal töltöttem, hogy egy elfüstölt p1-es gép helyett egy másikat állítsak csatarendbe, mint másodlagos nameserver.
A választásom a trustixra esett. Szerverre optimalizált linux disztrib, sok extra biztonsági feature-el. Szépen be is lőttem mindent, named chrootban, sshd elindítva, zónák beállítva. Kész, gondoltam. A maradékot majd otthonról ssh-n keresztül megcsinálom.
Gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy az élet nem annyira egyszerű, mint azt én magamnak elgondoltam. Igaz, mentségemre legyen szólva debiánhoz vagyok szokva, s azt használok általában. (Ha több service kellene, akkor ide is azt tettem volna, de ns2-nek tökéletes a trustix) Trustixon fel kell venni a usert a root csoportba, hogy su-zhassak vele. Ezt nem tettem meg.
Így most holnapig pihen a gép.