osztálykirándulás

Reggel fél tizes találkozó után két ember hátrányban nekivágtunk izgalmas utazásunknak a messzi Mátrába. Még az állomáson fény derült egyik gyermek hiányzására, amiről utóbb kiderült, egyedül én nem tudtam (egyébként én vagyok az osztályfőnök). A másik gyermek nem vette fel a telefonját egészen délutánig, amikoris visszahívta egyik osztálytársát számonkérve rajta, hogy ugyan miert is hivogatta egész nap. Eztán persze kiderült, hogy neki is velünk kellene kirándulnia éppen.

Gyöngyösről indulva a kisvasúton többek frászt kaptak a bogaraktól, melyek természetes élőhelyébe behatoltunk. Megérkezve Mátrafüredre a nagy táskákat leadtuk, s célba vettük a Sástó környékét. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott a hegymászás, de azért csak eljutottunk odáig. A vizibiciklizés, csónakázás, s kacsa etetéssel egybekötött kilátóba mászás után a bob pálya volt a cél. Ezt már mindenki nagyon szerette, s utána több lelkes emberrel végigmentünk a kalandparkon is.

Az igazi kaland azonban eztán kezdődött, amikor záporozó esőben lejutottunk a buszhoz, ami elszállított Mátrafüredre, ahonna gyalogosan eljutottunk Pálosvörösmartra a szálláshelyre. Itt felfoghatatlan mennyiségű ételt kellett volna elfogyasztani, de úgy tűnt gyermekeim étvágya alulmaradt Irénke néni teljesítményével szemben.

Vacsora után mindenki megtalálta a legközelebbi zuhanyzót, majd fél tíztől fergeteges vetélkedő vette kezdetét. Ennek végén kiosztottuk a gyilkos, s a rendőr szerepet, majd elhelyeztem a gyilkos fegyvert az étkezőben. Amint megszerzi azt a gyilkos indulhat a hajsza életre halálra (persze csak játékból).

A társaság fele lassan nyugovóra tért, páran még bőszen őrzik a fegyvert, s az ebédlőt egy pókerparty keretében. Vodafone-nak hála én pedig az ágyból gyorsan megörökítettem az eseményeket az utókornak, s magamnak.

By kobak

apa, tanár, geek

8 comments

  1. kilencedikesek? (mindig elfelejtem, váá :s).

    No offense, de meglep, hogy semmi éjszakai utóélet nem történik (vagy csak jól csinálják és nem veszitek észre?:). Én még nem hallottam olyan osztálykirándulásról, ahol nem inzultálták egymást egy kis alkoholfogyasztásra… 🙂

  2. nekunk a kilencedikes volt az első komolyabban pialos osztkir… eleg nehez volt elhitetni az ofovel h azert van szarul a gyerek, mert rossz volt a vacsi 😀

  3. Nálunk tavaly az évfolyamon (kilencedik, új iskola) szeptember első hetében voltak osztály kirándulni – az egyik gyerek alkoholmérgezéssel ment is a kórházba…

    de remélem kobak, nálatok nem lesz semmi gond, a gyerekek betartják a határokat… 🙂

  4. Akkor minden szépet és jót, remélem jól érzitek magatokat. Ezt a gyilkosos dolgot még nem hallottam, hogy is van ez pontosan?

  5. A gyilkosos dolog szerintem úgy zajlik, hogy mindenki megkapja, hogy Ő áldozat, és egy ember, vagy esetleg kettő, hogy Ő a gyilkos. Aztán valahova, nyilvános helyre elrakják a “gyilkos fegyvert”, és ezt úgy kell megszerezni, hogy senki ne lássa. (ezt a részt csak tippelem, nálunk ilyen asszem nem volt) Aztán pedig úgy kell megölni mindenkit, hogy megmutatja nekik a gyilkos a fegyvert. De úgy hogy élő ne lássa őket. Mi így játszottuk, de lehet még cifrázni.

    Én még eggyel kisebb évfolyamba járok, bár szerintem itt is jó középmezőnyt képviselnék korban (1993.febr.). Nálunk még piálás össznépien nem volt, esetleg most télen páran, de nem igazán, cska kóstolgatás (a fölénk járó évfolyam viszont most kezdte). Nálunk inkább a szobák nemek szerinti megosztása nem sikerül hiba nélkül.

    Érdekes az osztályról szóló bejegyzéseket olvasni, mivel hasonló korú vagyok, és szerintem hasonló korú az osztályfőnököm (vagyis sajnos lassan csak volt, hála egy számomra érthetetlen igazgatói döntésnek). Elgondolkodtató így olvasni a dolgokat. Sajnos azt nem mondhatom hogy matek/info tanárból hasonlót kaptunk, pedig mindkét óra érdekel, és ráférne a változás.

    [OFF]Máshol is szokás az osztályfőnökkel chatelni, és például a végigjátszásokat megosztani, vagy a nőnemű egyedek viselkedését elemezni?[/OFF]

    Dani

  6. Kobak, köszönöm! 🙂 Ez valami eszméletlenül jól eső nosztalgiaérzést keltett bennem 🙂 Elvitte a szombat reggeli felhőt a fejem felől! Nagyon jól esett visszaemlékezni a kirándulásokra és a sok őrültségre. A szőr is felállt a hátamon, amikor olvastam, hogy “Irénke néni” … igen, azok a tábori kaják 😛
    Piálás … az akad, lehet azt csendben is csinálni, viszont szvsz vagy nem akartad észrevenni vagy nagyon óvatosan folytatták le a dolgokat a diákjaid, de amikor én kilencedikes voltam, már lazán elhancúroztak a lányok meg a srácok … meghúzódott mindenki egy egy sarokba, zúgba, ahol a felvigyázók nem látták 😀

Comments are closed.