Nos igen, számomra minden év szeptemberben kezdődik, s valamikor július végén ér véget. A köztes időszak a pihenésről szól. Ez idén mondjuk nem teljesen volt igaz, mert sok mindent kellett a nyáron dolgozni is, de ha már csak azt nézem, hogy nem fél nyolcra kellett bemenni a suliba, már pihenéznek nevezem az időszakot.
Ma elkezdődött az új év, az új tanév. Holnap még pár diák tavalyi adóságait rója majd le, amikor pótvizsgázik, de alapvetően mindenkinek tiszta lap, s egy új kezdet szeptember 1.
Tudom, vannak mindenkinek előítéletei. Nekem is (hazudnék, ha nem így lenne), de ezeket hál’Istennek sikerült valahol mélyen elásni, s a diákok aktuális teljesítményére figyelni. Najó, a dolog 80%-osan megy, de küzdök a 100% felé. 🙂
Bár tudom, hogy egyes diákok milyenek, ez a kapott osztályzatukat nem szabad, hogy befolyásolja. Lehet a legjobb, legokosabb diáknak is rossz napja, s lehet a matekhoz legbutább embernek is olyan témakört találni, ahol kiválóan tud teljesíteni.
Comments
3 responses to “tabula rasa”
Fura… Bárcsak több ilyen gondolkodású pedagógus lenne… Megkönnyítené saját, és a diákok életét is.
Hidd el, nem könnyű, de megéri így gondolkodni. A diákoknak is, meg a tanárnak is. Ha elkönyvelem a diákokat ilyen-olyannak, akkor magamat fosztom meg a kellemes (és kellemetlen) meglepetésektől. 🙂
Igen… Én is úgy tapasztalom, hogy rengeteg tanár úgy áll a diákhoz, hogy ugyan, hát tavaly is ilyen olyan lusta stb, és még javítani sem enged. De vannak pozitív példák is, akik napról napra azon vannak, hogy érdemes tanulni, és akkor igazán jól együtt tudunk működni. 🙂