You can find this quote at brilliant.org. An addictive website with great ideas and daily tasks. The photo is from last year’s Telenor Smartphone Academy, where I talked about using smartphones in education.
Don’t forget this quote over the next school year.
2011-ben ismét itthon, a Magyar Tudományos Akadémián került megrendezésre a WSF. Szines program, 500 körüli tudós ember a világ minden tájáról, s egy darab hír nincs sem az origón, sem az indexen. Nem értem. Itt egy esemény, amire büszkének kellene lenni, s égen-földön hirdetni…
Ha lesz rá alkalmam (jó a wordpress for android, de nem hosszú bejegyzések írására), leírom, mit láttam, addigis live stream, s infók a hivatalos oldalon: http://www.sciforum.hu/
mottó:
Menj a nyóckerbe buszozni, oda nem mernek felszállni az ellenőrök.
Szomorú. Sajnos ez a hozzáállás nem egyedi. Valamiért az emberek Budapesten nem szeretnek fizetni a tömegközlekedéséért, ha pedig valaki erre mégis felszólítja őket, akkor nagyon idegesek lesznek, s még az incidens után is — önigazolást keresve — hangoztatják, hogy milyen bunkóság ez az egész.
Holott (remélem) az utasok, akik itt fel vannak háborodva nincsenek felháborodva, ha a plazma tévét ki kell fizetni a Tescoban, vagy a banánt a zöldségesnél. De még ennél is továbbmegyek, eljárnak színházba, s moziba, s kifizetik a belépőjegyeket. A buszra szálláskor azonban az utazóközönség ellensége, az ellenőr.
Dogma: az ellenőr gonosz. Pedig nem az. A munkáját végzi, s udvarias. Igen, én is átéltem olyan időket, amikor az ellenőröket könnyen meg lehetett különböztetni a többi utastól, mert kissé bunkóbbak voltak. Ez azonban 8-10 éve elmúlt. Az utasok azonban ezidő alatt se tudtak ráébredni arra, hogy az átváltozás az orruk előtt zajlott, s már régen befejeződött. Csukott szemmel járnak.
A vicces az, hogy sok esetben úgy látom, hogy a nagy támadások nem mások, mint elterelések. Ha nem lenne gonosz az ellenőr, akkor nem tudná a kedves utas felmenteni magát, s be kellene látnia, hogy hibázott. Azt pedig nagyon nehéz és fájdalmas.
Az ellenőr tehetetlen, a tisztességes utas lázad, hogy akkor ő minek vesz jegyet, ha jegy nélkül sincs semminek következménye. Ezt tetézi, hogy aki a leghangosabban kiabál, hogy nem jó a bkv, az sokszor a jegy nélkül utazok népes csapatát erősíti. Tudom, hogy válság van, tudom, hogy semmi se jó, de tényleg olyan nehéz belátni, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell
Séta közben pedig észre lehet venni, hogy csodaszép városban élünk:
Tépjetek darabokra, érveljetek, javítsatok, mondjatok okosat! 🙂
Szmog van, azt mondták. Sajnos az egész történet felemás, mert ugyebár van szmog, van rendelet, de nincs következmény. Illetve van következmény, vagyis lenne, ha betartanánk azt. Jobb lenne a levegő.
Ma hazafele a suliból kedves matematikai játékot folytattam, próbáltam megállapítani az elhaladó autók háromszámjegyű rendszámáról, hogy az vajh páros, vagy páratlan. Ma ugyebár csak páros rendszámot láthattam volna száguldani, ennek ellenére akadt jópár páratlan is.
Kérdés: Mi matektanárok (elődeink) hibáztunk, amikor az számelmélet témakörnél a kettővel való oszthatóságot tanítottuk, vagy esetleg az autóban száguldó pilóta nem ismeri a saját rendszámát?
Azt persze még feltételezni sem merem, hogy tud osztani, de nem érdekli a környezete, meg a körülötte élő többi kétmillió ember…
Vicces? Szánalmas? Akkor is érdekes lenne, ha éppen nem Budapest lett volna a kérdés?
Azt be kell látnom, hogy én se tudom fővárossal felsorolni az összes amerikai államot. Erre azonban nem vagyok büszke… Az viszont, hogy a közönség nevet, a gyerekek tudják a választ biztató. 🙂
Hűha, most látom, hogy itt a rengeteg vendég a webisztánról, s én meg nem készültem semmi vendégváró bejegyzéssel. 🙂 Ennek ellenére Isten hozott mindnekit.
Ma lenn voltunk Győrben születésnapot ülni, s hazafelejövet egy érdekes meglepetésben volt részünk. Állandó útvonalunk hazafele a Jagelló út, majd a Nagy Jenő utca ( térkép ). Ma, amikor behajtottunk a Nagy Jenő utcába, az út közepén megállt egy ELMÜ-s jármű, kiugrott a fickó az anyós ülésről, s sorban odajött az autókhoz, s elmondta, hogy tessék figyelni, ez az utca két hete egyirányú, s nem mi állunk a megfelelő irányba. Jó tudni. 🙂
Összedobtam (holnapra lesz kész) egy honlapot egyik ismerősöm édesanyjának. tourist-guide.hu az oldal címe. Egyelőre az oldal még nem működik. Holnap adom majd át. A template az openwebdesign.org-ról való. Soha nem tartottam magam egy css gurunak, s a legnagyobb bajom, hogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy rendesen átnézzek egy leírást. Emiatt bizonyos részeket ismerek, mások teljes homályba vesznek. Ez látható a még mindig félkész “oldal aljon” is. 🙂 Ezen igyekszem változtatni.
Ja, ma voltunk új lakást megnézni, mesteremberekkel dolgokat lebeszélni. Néztünk ágyat is, gyerekágyat is, magunknak találtunk is, gyermeknek még nézelődünk. Meglátogattuk mindkettőnk szüleit, meg nemistudom még miket csináltunk. A lényeg, hogy nem volt időnk unatkozni! 😉
Most pedig átadom magam a dolgozatjavításnak.
Mint ismeretes a péntekem nem indult túl pozitívan. Ma elmentem az Akácfa utcába. Mindezt metróval a Blaháig, aztán gyalog terveztem meg. A metrón eszembe jutott, hogy nincs nálam csak egy ötszázas, az pedig kevés a 700Ft-os bírság kiegyenlítésére. Gyorsan elkezdtem kutatni az emlékeim között, hogy merre van automata a környéken. Blaha aluljáró, metró kijárat. Nincs. Pedig emlékszem, hogy volt. (más is emlékszik rá?)
Najó, ha nincs, akkor nincs, elindultam be a pótdíj irodába, hátha lehet kártyával fizetni. Kígyózik a sor a pénztárak előtt, így gyorsan odamentem a biztonsági őrhöz, hátha tud segíteni. Tudott. Mondta, hogy nincs itt lehetőség kártyával fizetni, azonban az út túloldalán van egy lépcsőház, bemegyek, szólok az őröknek, hogy ő küldött, s akkor ott lesz automata.
Átmentem, minden simán ment, utána vissza, s rendeztem az adóságom.
Reggel kicsit magam alatt voltam, ez mondjuk látható is volt. A történet ott folytatódik, ahol abbahagytam akkor. Utolsó órám után bementem az igazgatónőhöz.
Megbeszéltük, hogy mi lesz velem jövőre. A biológia tagozat ofője leszek. Ezen picit csodálkoztam, mert erről azelőtt szó se volt. Ennek ellenére nem tartom rossz ötletnek. Remélem jó emberek lesznek majd ott. 🙂
Délután hazajövet ismét ellenőrök állták el a le- és feljáratokat a metrónál. Ilyenkor apró tömeg alakul ki, akiken keresztül kell verekednie magát az embernek. Miután ezt az akadályt leküzdöttem, előkapartam a csekkemet, felmutattam, s robogtam lefele a mozgólépcsőn. Itthon megkerestem a bérletemet, s elhatároztam, hogy kedden megyek be az Akácfautcába:
Érvényes arcképes bérlet utólagos bemutatásának díja: 700 Ft
(nyolc napon belül, az Akácfa u. 22. sz. alatti pótdíjirodában)A pótdíjiroda címe: 1072 Budapest, Akácfa u. 22.
“Pótdíjazási ügyek intézése” táblával jelölt helyiségben.Nyitvatartási idő: munkanapokon 6 órától 20 óráig,
szombati napokon 8 órától 13 óra 45 percig, vasárnap zárva tart.
Ezekszerint a kedd még bőven benne van a pakliban.
Ja, és beszéltem Lackóval. Van kancellár a táborba.