kobak pont org

Tag: család

  • brand építés mesteri fokon

    brand építés mesteri fokon

    Ma minden a marketingről szól. Mindenki próbálja eladni a termékét, tolják az arcunkba a reklámokat mindenhol. Óriásplakátok, Rádió, YouTube videók előtt, alatt, után, Instagramon, stb.

    Ami érdekes, hogy próbáljuk gyermekeinket ezektől a hatásoktól védeni. Ennek ellenére azért eléri, utoléri őket valamilyen formában a reklám. Autóban rádiót hallgatva, szinte mindegyik reklám szövegét, dallamát egy-két meghallgatás után kívülről fújják.

    Viszont azt már azért több-kevesebb sikerrel sikerült már elérni, hogy ezeket a reklámokat reklámként kezeljék. Értik, hogy túlzás van benne, ennek ellenére tudjuk, hogy azért a tudatalattijukban ott dolgoznak ezek.

    Televízió előfizetésünk nincsen. Annak ellenére sem, hogy a UPC többször megpróbálta már bebizonyítani, hogy sokkal jobban járnánk egy kombó csomaggal. 10+ éve ellenállok a kísértésnek és tartom magam.

    Családilag filmeket nézünk Netflix/HBO Go megoldásban vagy érdekes videókat a YouTube-on. Ezeket főleg a fiúkkal, de Bori is néha becsatlakozik.

    Showboard, Kitesurf, újabban Fabio csatornája (https://www.youtube.com/user/fabwibmer) lett a fiúk nagy kedvence.

    Ezek az extrém sport videók elég erősen szponzorálva vannak a GoPro által. Ilyen kamerával készülnek, itt-ott felbukkan matrica, zászló, de nincs túltolva a dolog.

    És akkor Misi (7) tegnap listát írt. Miket szeretne majd karácsony, születésnap, egyéb alkalmakra.

    Az első tétel a GoPro. Miután megkérdeztem mire kell neki, mondta, hogy olyan videókat csináljon, mint Fabio.

    És ehhez nem kamerát szeretne, hanem GoProt. A GoPro eggyé vált az akciókamerával. Ebben hatalmas munkája van a GoPro marketing csapatnak. Felépítették a brandet, ők az extrém sport etalonja, s ez még egy 7 éves számára is egyértelmű. 🙂 És mi mást szeretne bármelyik marketinges, mint olyan egyértelmű üzeneteket kommunikálni, amit egy 7 éves is megért.

    Kevés márkának sikerült megugrani ezt a szintet, hogy a termékkategória megnevezése eggyé vált a brand nevével. Talán egyedül a ToiToi jut eszembe, ami a mobilvécével forrt össze. Az iPad próbálja a tablet kategóriát elfoglalni, de ott talán túl erős is a konkurencia, vagy a tablet szó önmagában is elég rövid, szemben a mobilvécé vagy az akciókamera szavakkal. 🙂

  • xennial generáció, vagy mi

    xennial generáció, vagy mi

    Pár napja attól hangos az Internet, hogy az x és y generáció között van egy köztes réteg, aki soha nem érezte magát semelyik generációba tartozónak. Egyikhez túl fiatal, másikhoz túl öreg, valahol megrekedt középen. Ámde sikerrel szerezte meg mindkét generáció jóságait. Ez a generáció mostantól saját elnevezést is kapott: Xennials. Igen, már van saját subreddit a tegnap publikált generációs elnevezés számára.

    Sose hittem ezekben a generációkban, azonban tény, hogy befolyásolja az embert, hogy milyen közegben nő fel. És most van egy olyan generáció, aki úgy nő fel, hogy a tervezés sok esetben totálisan hiányzik az életéből. Szinte mindent készen kap és egy olyan világban cseperedik fel, ahol minden módosítható. Egy darabig.

    Miről beszélek? Most, hogy végigkattintottam a Guardian Xennial kvízt sok olyan dologra emlékeztem vissza, ami ma már elképzelhetetlen.

    • Mindig ki kellett előre számolni, mit fogunk aznap vásárolni. Megkaptam a pénzt, lementem a sarki kis boltba és megvettem a tejet, kenyeret. A pénzt szüleim előre ki tudták számolni. Nem hordtuk magunkkal a teljes családi kasszát egy műanyag kártya formájában, vagy most már csak egy telefonon.
    • Nem volt mindenhol Internet. Tényleg. Ha valamit be akartam szerezni online, akkor azt előre meg kellett terveznem. Otthon összeírtam és az egyetemen le tudtam tölteni, mert az otthoni betárcsázós net amellett, hogy használhatatlanul lassú volt, még drága is.
    • Megyek még jobban vissza az időben. Amikor suli után az osztálytársakkal, barátokkal el akartunk menni korizni, focizni, bringázni, stb. akkor azokat megbeszéltük a suliban, s mindenki úgy tervezte a délutánját, hogy akkor, ott meg kell jelennie. Nem volt mód az értesítésre, utólagos módosításokra.

    És ezt a listát még lehetne folytatni. Viszont azzal, hogy ezek a tervezések már kisgyermekként belénk ivodtak, ezeket tovább tudjuk örökíteni a mai digitális világba. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha épp projektet kell tervezni, vagy a gyerekek délutáni különóráit, akkor van honnan meríteni tapasztalatot. Ezerszer is ámulatba ejt, ahogy feleségem és a világ összes (többgyermekes) családanyája logisztikai központokat elhomályosító szervezőkészséggel kezelik a gyermekek különóráit, s egyéb programjait.

    A mai gyerekek kimaradnak ezekből. Sok esetben úgy nőnek fel, hogy minden úgyis megtörtnénik. Ha meg nem, akkor lehet rajta változtatni. Minden alakítható, nincs szükség tervezésre, mert ha nem jó így, majd pivotolunk. Minden megváltoztatható. Mindenen lehet utólag módosítani.

    És visszagondolva, sokszor hálát adok azért, hogy egy ilyen átmeneti generációhoz tartozom, aki elsőként szívta magába a technológiát, folyamatosan adaptálódhatott ahhoz, de azelőtt az anyatejjel szívta magába az igazi valóságot. Hogy most már ennek neve is van, annál jobb! 🙂

  • nézőpont kérdése

    nézőpont kérdése

    Még karácsony előtt néztem meg az egyik osztályommal Roger Antonsen csodálatos TED előadását arról, hogy a matematika valójában az a nyelv, amin keresztül meg tudjuk érteni a világot. Megtanít arra, hogyan tekintsünk a világra több nézőpontból.

    Az előadás önmagában fantasztikus és itt abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést. Viszont ma, szünet utáni első tanítási nap (bár ma nem volt órám), beindultak a szürke hétköznapok. És kezdett engem is eltemetni egyik feladat a másik után, amikor jött egy Hangouts üzenet, hogy Misinek 38,7 a láza. Nem dobtam el azonnal mindent, de igyekeztem haza.

    Hazaértem és hirtelen elmúltak azok az addig hihetetlen fontosnak tartott feladatok, amiket meg kellett volna csinálnom. Ölembe vettem, s úgy ültünk együtt. Rám nézett lázban égő szemeivel, megsimogattam és így ültünk tovább. És mindketten tudtuk, hogy ez így van jól. Csodálatos időszak ez a 4 éves kor körüli apás korszak. Apukák, ki ne hagyjátok!

    Aztán persze volt lázmérés, meg kúp (ezt egyikünk sem kedveli, de valamiért ez a mi kis családunkban atyai kötelesség (privilégium?) lett). És hirtelen a délután 5 órából este 11 lett. És most alszik. És lement a láza. És én meg felpattintottam a laptopot és a megválaszolatlan e-mail hegyek helyett beírtam, hogy kobak.org és elkezdtem megírni ezt a bejegyzést. Mert ez most jól esett.

    És persze erről is van egy TED talk. Mire ne lenne? 🙂 Beteszem a végére, mert érdemes azt is megnézni.

    Most csend van. Hallom, ahogy szuszog a család minden irányból és ez jó. És rájuk tekintve rájövök, hogy vannak az életben igazán fontos dolgok.

  • szülőnek lenni a világ egyik legnehezebb, egyben legjobb feladata

    szülőnek lenni a világ egyik legnehezebb, egyben legjobb feladata

    Miközben a mai napomat egy nem éppen önkéntes tisztítókúrának szenteltem, megnéztem egy véletlen videót a TED-en. Az alábbit. Julie Lythcott-Haims arról beszél hogy legyünk jó szülők. Tanárként is látom néha, hogy a szülő mindent ki akar hozni a gyerekéből. Csak mert jót akar neki, sikereket, nagy jövőt. Közben pedig csak azt nem veszi észre, hogy ez az, amit ő akar, s nem az, amit e gyermeke.

    Volt egy koreai lány, akit tanítottam. Feltette a kérdést, hogy nekem mennyi szabadidőm van. Visszakérdeztem, hogy mit tekintünk szabadidőnek. Amikor már itthon vagyok és a gyermekeimmel lehetek, vagy az, amikor cimborákkal megiszunk egy sört. Erre nem tudott válaszolni. Azt mondta, hogy neki hetente 2 óra szabadideje van. Különórák, iskola, házi feladat, stb. Kérdezte, hogy ez szerintem kevés-e. Nem jutottam szóhoz…

  • Friday

    Friday

    misivel_kobak-org

    Molnár Tamás fényképezte Bulcsúék esküvőjén.

  • Happy New Year

    DSC_3988

  • gyerekek és a síelés

    A jelek szerint ez a gyermek 3 éves. Hihetetlen ügyes. Szerintem síléccel a lábán született.

    Mutatok egy másikat is, aki 3 éves. Most lett. Ő még kicsit más stílusban síel(t).

    Persze havon is megpróbáltuk. Még látok fejlődési lehetőséget! 🙂

    Update: A fenti videót látva, többek jelezték, hogy azért bátor dolog volt Misit így vinni. Nekik ajánlom a lenti kisfilmet, amiben azért az apuka kicsit messzebbre megy:

  • 3

    Tegnap lett Misi 3 éves. Rohan az idő.

    Akkor és most(anában) a 3 gyerek.

    BDM

     

    P3220179

    Régebbi bejegyzések Misivel, rendszertelenül:

  • hárman a hóban

    Nem volt sok hó, de épp elég egy kis szánkózásra.

    A photo posted by Balazs Koren (@hodeszka) on

    És a végén egy csoportképre.

    hárman a hóban