Tag: egyetem

  • online egyetem. igaziból

    Mai nap nagy nap a távoktatás történetében. Elkezdődött valami, amit sokan nem hittek, hogy lehetséges. Bennem is vannak kétségek ezzel kapcsolatban (hiszek a személyes tanári jelenlét csodájában), de nagy kiváncsisággal követem az eseményeket.

    A Georgia institute of Technology és a Udacity csapata az AT&T támogatásával meghirdetett online computer science master képzésének ma van az első napja.

    világ első online mester képzése

    Eddig is volt rengeteg példa, hogy bizonyos egyetemi tárgyakat el lehetett végezni távoktatásban. Sőt a Coursera hatalmas előnye, hogy itthonról a világ legjobb oktatóit hallgathatom, de ezek mind 1-1 izgalmas tantárgyat dolgoztak fel. Amire most a GT és a Udacity vállalkoztak az valami teljesen más.

    Miért? Mert nem csak az érdekes dogokat tanítják. Egy mesterképzésben nincs már az a fajta szabadság, ami egy Coursera vagy Udacity felvett tantárgyban adatik a felhasználói oldalon. Itt komoly felvételi követelmények vannak, s ezért a képzésért fizetni kell.

    Felvételi követelmények vannak:

    Preferred qualifications for admitted OMS CS students are an undergraduate degree in computer science or related field (typically mathematics, computer engineering or electrical engineering) from an accredited institution with a cumulative GPA of 3.0 or higher. Applicants who do not meet these criteria will be evaluated on a case-by-case basis, however work experience will not take the place of an undergraduate degree. The following are required for admission:

    – Evidence of award of a 4-year bachelor’s degree or its equivalent (prior to matriculation) from a recognized institution, demonstrated academic excellence and evidence of preparation in their chosen field sufficient to ensure successful graduate study
    – For international applicants, satisfactory scores on the Test of English as a Foreign Language (TOEFL)

    Ez az oktatás olyan formában nem a mindenki oktatása, mint ahogyan arról Daphne Koller beszél. Viszont egy olyan kapu nyílt ki a mai nap, ami hatalmas változásokat hozhat az oktatás és az online oktatás világába.

    A mai nap kitárult egy amerikai egyetem kapuja a világ minden diákjának (megfelelő előkövetelményeket, aki teljesítette, s az oktatási díjat befizette), tanulni vágyójának. A mesterképzés nem olcsó így sem, de összehasonlíthatatlan a “normál” képzéssel.

    Kövessétek az eseményeket a képzés weboldalán, illetve Facebook oldalán! Nagy érdekéődéssel várom hogyan alakul a képzés, s lesznek-e követői ennek a kezdeményezésnek.

  • számítógép a matematika-oktatásban

    A fenti címmel hirdettem meg egy órát az ELTE TTK hallgatóinak (tantárgykód: mm1n9e25). Értelemszerűen a téma matektanároknak érdekes, de nyitott mindenki számára, aki érdeklődik.

    A tantárgy célja, hogy a hallgatók átfogó képet kapjanak a ma elérhető online és offline matematika oktatási szoftverekről. Később önállóan tudjanak eszközt választani amit tanításuk során alkalmaznak majd.

    Több ingyenesen elérhető szoftverrel ismerkedhetnek meg a hallgatók, mint a Sage, Desmos vagy a GeoGebra. A félév második felében a GeoGebra használatát sajátíthatják el.

    Tervezett tematika:

    • Áttekintjük az elérhető online és offline matematika szoftvereket. Ezek alkalmazhatóságát a közép- és általános iskolai oktatásban.
    • Mathematica, Maple, s egyéb “pénzes” szoftverek megismerése
    • Sage használata
    • Desmos használata
    • GeoGebra használata

    Követelmények:

    • A félév során számítógépes beadandó feladatokat kell készíteni.
    • Félév végén “nagy beadandó”. A nagy beadandó feladathoz GeoGebra segítséget kap mindenki, de lehetőség van azt bármelyik másik megismert szoftver segítségével elkészíteni.
  • pályaválasztó #3

    Elkezdődött valami. Előzményekről itt olvashatsz: #1, #2. A második bejegyzésben vetettem fel azt, hogy jó lenne együtt csinálni valamit.

    Így Klötzl Ferivel leültünk beszélni, hogy lehetne ezt a projektet megvalósítani. Első körben nyitottam egy Google Doksit, amibe gyüjtjük az ötleteket. Aki érez magában lelkesedést, azokat szeretettel látjuk. A doksit megosztom szivesen, rakjuk össze közösen az oldalt.

    Ha be szeretnél szállni a szerekesztésbe, írj egy kommentet, abból látom az e-mail címed (értelemszerűen azt az e-mail címet add meg hozzászólásnál, amelyikkel Google Docst használsz), s megosztom Veled is.

  • pályaválasztó #2

    A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.

    Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoportmegfelelő aláhúzandó, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.

    Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!

    Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:

    1. Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
    2. Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
    3. Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…

    És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:

    If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.

    Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!igaz, az egy e-maillel, s nem egy blogbejegyzéssel indult.

  • pályaválasztó

    A következőn gondolkoztam, amíg ma sorbanálltam Misi papírjaiért. Igyekeztem kreatívabban elütni az időt, mint azon agyalni, hogy vajh ha tudják a címünket – s van egy olyan szolgáltatás itthon, amit portának hívnak – akkor miért nem küldik ki az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát postán (a TAJ kártyát kiküldik, ha megvan az előző kettő).

    Nos, végzős osztályfőnökként azon járt az agyam, hogy igenis szüksége van a sok 16-18 évesnek valami segítségre, hogy hova menjen tovább. És itt most nem a pályaválasztási tanácsadóra gondolok. Az merült fel bennem, amit már kicsiben megvalósítottam az osztályomban. Vagyis interjújat csinálni és/vagy bemutató előadássorozatot (roadshow, meetup, ki hogy szereti hívni) csinálni, ahol a diákok megismerhetnek más mintákat is, nem csak a közvetlen közelükben élő felnőttekét. Akad egy-két szerencsés fiatal, akinek a szülei révén sok helyről vannak ismerettségei, de a többség általában egy irányt ismer.

    Ezzel pedig nincs is semmi gond hiszen a szülők baráti köre az egyetemről/munkahelyről építkezik általában, ez pedig természetes, hogy egy réteg. Vagyis lenne igény a fiatalok részéről arra, hogy megismerjenek különböző életpályákat. Lássák mit lett valakiből, aki elvégzett x egyetemet, elment utána y helyre dolgozni. Mi lett abból, aki külföldön járt, aki itthon maradt, stb.

    Hatalmas problémának tartom (én is így láttam anno), hogy a diákok egyetemeken gondolkoznak, s a legritkább esetben próbálnak távolabb tekinteni a jövőben.
    “A Corvinus jó egyetem, utána biztosan lesz állásom…” – ilyen, s ehhez hasonló gondolatok alapján választanak sokan egyetemet. És ez szerintem nem jó így.

    Kérdés, Ti hogy látjátok? Volna értelme egy ilyet összehozni? Van kedvetek ebbe beletenni Magatokat?

  • közép- és felsőoktatás

    Az idei tanévben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a középiskolai oktatás mellett kipróbálhattam magamat egyetemi körülmények között is. Izgalmas volt visszamenni immáron tanárként, gyakorlatvezetőként a felsőoktatási intézményekbe (BME és ELTE TTK), ahol még pár évvel ezelőtt én ültem az iskolapadban. És persze érdekes volt látni a különbségeket a két “szint” között.

    Az alábbi szempontok és észrevételek a szerző saját tapasztalatai és benyomásai alapján kialakult szubjektív véleménye, kommentben a bejegyzés alatt minden reakciót örömmel fogad.

    Első és fontos szempont az adminisztráció. Középiskolában még mindig a papír alapú adminisztráció a mérvadó, s nagyon nehezen kerül itt-ott bevezetésre az elektronikus napló. Sok esetben sajnos pont a kollégák azok, akik itt nehezen váltanak a megszokott, jól működő papír alapú adminisztrációról a számítógépes változatra. Ennek is érthető okai vannak: Nincs továbbképzés, oktatás, s a számítógép sokak számára egy idegen dolog. Tudják, hogy a diákok már azzal kelnek, s fekszenekhogy ne a bennszülött kifejezést használjam, s érthető módon úgy érzik veszélyes, ingoványos talajra lépnek.
    A felsőoktatásban viszont már évekkel ezelőtt meghozták a döntést, s mindenki meglépte azt. ETR, Neptun, ezek a felsőoktatás “naplói”, ott már természetes, hogy a dolgok elektronikusan működnek. Vannak olyan intézmények, ahol a hallgatók nem látják az indexüket csak beiratkozáskor, meg esetleg diplomázáskor, mert már a vizsga után a tanárral aláíratás metódusa is szükségtelenné vált. Felváltotta az elektronikus adminisztráció.

    Az izgalmas dolog, hogy az elektronikus adminisztráció a középiskolában sokkal fontosabb volna, mint a felsőoktatásban. Az egyetemeken praktikus, s azt hiszem, hogy rengeteg dolgot javított az ETR/Neptun megjelenése (emlékszik még valaki a Kedves olvasók közül, milyen volt papiron vizsgára jelentkezni az oktatónál?). Középiskolában viszont elengedhetetlen volna a szülő/gondviselő real-time tájékoztatása a gyermek tanulmányi előmeneteléről, illetve hiányzásairól. Sajnos már egy jó ideje az a helyzet, hogy az ellenőrzőt nem olvassák a szülők, s nem vezetik a diákok (tisztelet a kivételnek). Az ellenőrző felett eljárt az idő. A diákok “elfelejtik” megmutatni, vagy a szülő nem ér rá megnézni. Esetleg nem találkoznak egymással. Sokszor sajnos a szülő és diák telefonon/e-mailen/sms-en kommunikálnak egymással, nincs lehetőség az ellenőrző megtekintésére (igen, van ilyen). Ráadásul általában az ellenőrző nincs is rendesen vezetve a diák általTermészetesen az osztályfőnök vezetheti mind a 30 diákja ellenőrzőjét, de ez azt hiszem emberfeletti extra munka, amit ingyen nem várhat el senki sem..
    Egy jól működő, a szülő által a munkahelyről, otthonról bármikor elérhető elektronikus napló leváltaná az ellenőrzőt, s valós időbenValós időt ebben az esetben úgy értem, hogy nem csak akkor amikor az osztályfőnök felhívja, hogy baj van, hanem maximum egy-két napos adminisztrációs csúszással látja a jegyeket, hiányzásokat tájékoztatná gyermeke tanulmányi előmeneteléről. Ez 2011-ben elképesztően fontos lenne, mert a szülők munkájukból adódóan sajnos egyre kevesebb időt tudnak az iskolára szakítani, gyermekükre figyelni. Ha azonban az e-mailjeik között megjelenik a figyelmeztetés, hogy gyermeke 1-est kapott, akkor kénytelen megnézni, s tájékoztatva van azonnal.

    A másik nagy különbség a tankötelezettség. Középiskolába sajnos sokan azért járnak, mert kell. Nem értik, nem fogják fel, hogy saját érdekük a tanulás, céljaik még nincsenek. A világ átalakult. Ha csak az én gyermekkoromat tekintem, huszad, de lehet, hogy századannyi információ jutott el hozzám, mint most az én gyermekeimhez. Bori olyan eszközöket kezel teljes magabiztossággal, amikről én tizenöt évesen hallottam először, s amikor megláttam a használati utasítás áttanulmányozása után is csak remegő kézzel mertem a gombjait megérinteni.
    A mostani tizenévesek felnövekedve szívják magukba az információt, s az az információ, amit elsajátítanak sok esetben köszönőviszonyban sincs azzal, amit a középiskola próbál beléjük verni. Kényszernek, szenvedésnek, s feleslegesnek érzik az iskolába járást, s nem értik mi értelme van. De kell járni, kötelező.
    Ilyen attitüd mellett pedig jóval nehezebb átadni a tudást, meggyőzni őket arról, hogy márpedig tanulni jó. A tanulás visz előre. Nekik a mérce nem a majd, hanem a most. Most akarják használni, most akarják érteni, csinálni. Nem értik a majdot. A lexikon nekik a Wikipedia, s nem a Révai, vagy a Larousse. A lexikális tudás egy kattintásra elérhető az Interneten, az Internet pedig ott a zsebükben, tehát érthető a kérdés: Minek tanulják meg?

    Egy átlag középiskolai tanárnak ezzel kell megküzdeni naponta. A diákok nagy része azért van ott, mert tanköteles. Az egyetem ezzel szemben maga a Kánaán. Oda már olyan emberek érkeznek, akik szeretnének tanulni. Sajnos már ez sem igaz. Az viszont igen, hogy az egyetemre nem kötelező bejárni. Az egyetemen meg lehet bukni, ki lehet esni. Mégpedig nagyon könnyen, s gyorsan. Ezt az első ZH-k megírása után fogják fel a legtöbben, s akkor döbbennek rá, hogy itt tétje van annak, amit csinálnak. És ez az egyetemi oktatók számára elképzelhetetlen plusz a középiskolai tanárokkal szemben.
    Egy egyetemi óra nem fegyelmezéssel telik, itt már el lehet merülni az anyagban, s be lehet mutatni a terület minden érdekességét. Saját érdekük a hallgatóknak, hogy figyeljenek, elsajátítsák a hallott anyagot.

    A Pareto elv nagyjából itt is igaz, a középiskolában 80% nevelés, 20% oktatás, az egyetemen pedig fordítva. Természetesen a 80-20 tájékoztató jellegű.

    A harmadik és fontos összehasonlítási pont a tanár-diák kapcsolat. A középiskola borzasztó távolságtartó, az egyetemen ilyen nincsen. Amikor elkezdtem teljes állásban tanítani, az volt az első dolgom, hogy minden diákomat magáztam, mivel így éreztem fairnek a dolgot. Ha nekik engem magázniuk kell, akkor én is magázom őket. Ezt aztán szinte mindegyik osztályom ellenezte, s kérték, hogy tegezzem őket, így örömmel átálltam arra. Amikor beléptem az egyetemen a gyakorlatra, első dolgom az volt, hogy megbeszéltük, hogy a kommunikáció könnyebbsége miatt tegeződjünk. Mivel én tegezem őket, természetes volt, hogy ez legyen kölcsönös. Az egyetemen miután lezárult a félév, pár diákommal leültem, s megittunk egy sört.
    Gimnáziumban 4-5 év, mire ez bekövetkezhet. Nem a söriváson van a hangsúly, hanem azon, hogy egészen addig a diákokban van egy tanárfélsz. Hú, ez tanár! Óvatosan, ez valami egészen más bolygóról érkezett, veszélyes!

    Ez a fajta középiskolai távolságtartás sok tanárnak kedves, normális, nem is mondom, hogy rossz, de nem is jó. Viszont kezd kirajzolódni egy pálya, ami ellen lehet küzdeni, de úgy tűnik erre tart a világ. Édesapám, s szüleim korosztályából sokan még magázták a szüleiket, nekem is teljesen természetes volt a “Csókolom nagymama!” köszönés. Mi már tegeztük, s sok dologban partnernek tekintettük őket. Az én gyerekeimnek a “Szia nagyi!” a természetes.
    Mostanra viszont egyre jobban alakul át az a generációs különbség, ami régen volt. Ugyanabba a moziba járunk, s ugyanazokat a filmeket nézem meg, mint a diákjaim, vagy ugyanolyan zenéket (is) hallgatok. Egyre több a közös felület. A középiskolai tanár, mint ufó megközelítés is lassan kezd leépülni lassan a diákokban, amikor találkozunk koncerteken, összefutunk bevásárláskor, vagy egymásra köszönünk a twitteren. A világ ilyen szempontból kezd összezsugorodni, nincsen már külön tanár és diák játszótér.

    Az egyetem ezt jól kezeli, a tanárnak nincsen ezzel igazán dolga. Lehet közvetlen, s választhatja a kölcsönös tegeződést, vagy magázódhat oda-vissza, esetleg egyoldalúan. Mindegyik eset működik.
    A középiskola még nem tud mit kezdeni ezzel a(z új) helyzettel, s nem is akar. A diákok sokszor túl éretlenek ahhoz, hogy az esetleges közvetlenebb, barátibb közeledést kellő tisztelettel tudják viszonozni, így itt a tanárnak nehéz és komoly feladata felmérni, hogy melyik osztályban, csoportban mennyire kell a tanári asztalt a diákság és maga közé állítania, s mikor lépheti át ezt a “szakadékot”, s ülhet be a diákok közé.

    Mint látjuk, van különbség egyetem és gimnázium között. Nem is kicsi. Megdöbbentő az a változás, amin át kell esnie egy magyar diáknak az érettségi és az egyetem kezdete közötti egy nyár alatt, hogy aztán az egyetemet sikerrel kezdje meg. És ez a változás sajnos sok esetben azért ekkora, mert a közoktatás nem tölti be az előszoba funkcióját a felsőoktatásnak, s a felsőoktatás meg sokszor mint valami magával cipelt jelentéktelen apróság, tekint a közoktatásra. Sajnos ugyanez igaz a gimnáziumtól “lefele” is.
    Pedig minden szinten közös munkára volna szükség. A gimnáziumoknak együtt dolgozni az általános iskolákkal, hogy a bejövő gyerekek olyanok legyenek, amilyet szeretnének, s együtt dolgozni az egyetemekkel, hogy felvegyék a diákjaikat, s hogy azok felvétel után is bent tudjanak maradni, s lépést tartsanak a képzéssel.

  • lehet erre születni?

    Egy nagyon érdekes weboldalt ajánlott figyelmembe a minap Karma. Az ajánlás mellett megkért arra, hogy írjak is róla (kérését, hogy a felvételi leadás előtt történjen ez meg nem tudtam teljesen betartani, sajnálom). Előírást arra nézve, hogy miről szóljon nem kaptam, így összeszedem, hogy mi jut eszembe a születettinformatikus weboldalról, illetve annak témájáról.

    Az oldal indítása a jelekkel nagyon ötletes, gondolkodás nélkül az enterre klikkeltem, holott nem az volt a jelem az oviban. 🙂 Az oldal áttekinthető, s célja leplezetlenül, hogy embereket tereljen be egyetemeink informatika szakaira. Egyébként megdöbbentett elsőre az információ, hogy reklámra van szükség az informatika szakoknak, hogy diákokat szerezzenek.

    Aztán amikor belegondoltam a dologba, érthető az infó szakok emberhiánya. Mindenki szeret a gép előtt ülni, játszani, msn-ezni, de már dolgozni vele sokkal kevésbé. Az egyetemeken/főiskolákon pedig nem újabb trükköket tanítanak vicces msn ikonok küldéséhez, hanem bizony elsőre unalmasnak tűnő képességekkel gazdagodhattok programozás és számítógéphasználat terén.

    Sajnos sok esetben az a tapasztalat, hogy a felsőoktatásban unalmas és régimódi, használhatatlan tudást adnak át, illetve próbálnak átadni a diákseregnek. Ez bizony egy-két helyen sajnos még mindig így van, azonban mivel az elmúlt hónapot a diákság fele egyetemek nyíltnapjain töltötte iskolábajárás helyett, így meg lehetett találni azokat a szakokat, ahol immáron a szájízeteknek megfelelő tudást adják Nektek.

    Az egyetemekről egyébként azt kell tudni, hogy nem ott fogtok megtanulni programozni, nem azt tanuljátok, amit aztán később egy az egyben alkalmazni fogtok. Az egyetem inkább rendszerezi a tudást a fejetekben, segít meglátni az összefüggéseket dolgok között, s biztos alapot kaptok. Ezzel a már meglévő tudásotokat könnyebb lesz gyarapítani, vagy az újonnan megtanultak megszerzése válik egyszerűbbé. Ezzel későbbi munkátok lesz könnyebb.

    Sajnos matektanárként meg kell azonban jegyeznem, hogy informatika szakokon nem lehet megkerülni a matematikát. Hogyohogy sajnos? – Kérdezhetné bárki. Egy matektanár hogy mondhat ilyet? Az egyetemeken sajnos a matematika sokszor a “szórótantárgy”. Ami azt jelenti, hogy a logikus gondolkodásra nevelés helyett inkább az a cél, hogy az alkalmatlannak vélt tanulókat kiszórják. Mérhetetlenül fontos lenne ezen a hozzáálláson változtatni. Informatika szakokon különösen! A matematika és a programozás kéz-a-kézben kellene, hogy járjanak. Nagyon remélem, hogy etéren a közeljövőben változás lesz.