Az egész lightroom mizériával Gabánál találkoztam. Amikor olvastam róla nála, akkor még nem nagyon érdekelt. Persze valahol a tudatalattimban biztosan elraktározódott. Az iPhoto kellemes kis program, de ha már elegendően sok kép van a libraryban, akkor igencsak belassúl és néha szükség van egyéb képszerkesztő programok segítségül hívására a sikerhez. Jó volna ha lenne egy program, ami minden szükséges dolgot egyben tudna. Van benne egy-két nagyon hasznos dolog, mint a naptár/könyv készítési lehetőség, amik kiváló ajándékok lehetnek, ezek azonban nem olyan funkciók, amit az ember naponta használ.
Tehát adott volt a kérdés, hogy tovább a ’08-as termékcsaládra, vagy Aperture, vagy lightroom. A ’08-tól zsoltu gyorsan elriasztott, hogy az iMovie használhatatlan. Itt egyébként a ’06-os verzió szerintem teljesen jó. Az én igényeimnek legalábbis maximálisan megfelel. A verseny tehát a két nagy fényképkezelő program között folytatódott.
Az Aperture nekem picit túl komplikált kezelőfelületével eleve hátrányból indúlt. Így a lightroom 30 napos próbaverziója gyorsn fel is került a gépre. Képeket beimportáltam, s elkezdtem vele játszani. Egyik ámulatból a másikba estem, s rájöttem, hogy ez nekem kell. Persze megszámlálhatatlan helyen utánaolvastam, összehasonlítgatásokat böngésztem, majd az egyébként már eldöntött kérdésben még inkább megbizonyosodtam. Az ára nem épp barátságos, az utóbbi időben vagy ingyenes progikat használok, vagy ha nincs freeware/donationware az adott témára, akkor megveszem. Dilemma adott volt, vissza az iPhotohoz, vagy hack.
Ekkor segített, hogy az iskolában találtam egy katalógust, mely az adobe oktatás licencét reklámozta. Körülnéztem az oldalon, megtaláltam a forgalmazók közt az almáriumot, írtam nekik, majd megrendeltem tőlük a lightroom edu változatát (ráadásul most még őszi szünet akció is volt). Hosszas levélváltás, várakozás után pénteken elmehettem a személyes licencemért.
Így már én is boldog lightroom felhasználó vagyok.